Mozinet Magazin, 2010 (7. évfolyam, 1-12. szám)

2010-03-01 / 3. szám

Amit a dal elmond, azt mondják el a képek is Interjú Fábián Juli énekesnővel Fábián Juli, az egyik legtehetségesebb fiatal magyar jazz énekesnő, adja meg a 41. Magyar Film­szemle versenyprogramjában is szereplő Poligamy című Orosz Dénes-film egyik legfontosabb je­lentének alaphangulatát. A Hello című betétdal, amit énekel, eredetileg Katona Klári dala volt. Fá­bián Juli legfrissebb, még csak pár hónapos, Flaney at Chili című lemezén (saját együttesével, a Fábián Juli Jazz Riffel vette fel), van egy híres filmdal is, a Le Tourbillon. A Jules és Jim című filmben hallha­tó, a filmtörténet egyik legbájosabb és legjobb dala Georges Delerue szerzeménye, és ha valamiért, ak­kor azért maradt meg emlékezetünkben, mert hamvadó tábortűz mellett a filmtörténet egyik legszebb színésznője, Jeanne Moreau énekli. Fábián Juli előadása előtt még nem hallottam Moreau-éhoz méltó, ahhoz fogható verzióját e szerzeménynek. E dalt hallgatva lett számomra egyértelmű, hogy - az ezek szerint a filmeket kedvelő - énekesnőt kell felkeresni a Poligamy filmzenéit előadók közül. ■ Van civil foglalkozásod is: ha jól tudom, el­végezted a Külker Főiskolát... Mikor érezted úgy, hogy énekesnő akarsz lenni, és semmi más? A családban senki sem volt művész, de mindenki érzé­keny volt a művészetekre, mindenki zenei alapképzés­ben részesült. Én és a testvéreim a régi Skodánkban végigénekeltünk minden kirándulást. Több szólamban is gyakran. Zenei általános iskolába jártam, tagja vol­tam az énekkarnak, és zongorázni tanultam, de nem is gondoltam eleinte arra, hogy énekesnő legyek. A gim­náziumban már kevesebbet zenéltem, másképpen él­tem ki a kreativitásomat, írtam az iskolai újságba, fes­­tegettem. Rengeteg impulzus ért a gimnáziumi évek­ben, nagyon sokat jártunk koncertekre, nagyon sok zenét hallgattunk, jártunk a Fonóba, népzenei előadá­sokra, ugyanúgy, mint jazz koncertekre, alternatív ze­nekarok koncertjeire, vagy Palya Beára. ■ Kik hatottak rád akkoriban? Lehet, hogy egy kicsit furcsán hangzik, de a Török Ádám és a Mini például nagyon, de fontos zenekar volt, nagyon fontos, a Trio Stendhal is. ■ Tehát a Dés Lászlók... Igen, a Toldi Gimnáziumban Dés fia, Dés András osz­tálytársam volt, ő is segített abban, hogy ne csak a jazz-zel, hanem a fiatal zenészekkel, jazz-muzsiku­­sokkal is megismerkedjek: eleinte fiatal művészek­kel játszottam. Ekkor még nem merült fel komo­lyan, hogy énekesnő legyek. Elmentem például tizen­hat évesen egy énektanárhoz, aki azt mondta, hogy addig nem is tud vállalni, amíg nem műtetem meg magam. Nem volt semmi komoly bajom, valószínű­leg egy hangképzési hibát hallott betegségnek. A Kül­­keren harmadéves voltam, amikor az éneklés beszip­pantott. Játszottam az Eric Sumo Banddel, a Barabás Lőrinc Eklektrickel, a Gyárfás István Trióval, a Regős trióval és a Free Style Chamber Orchestrával. Nem voltak önértékelési zavaraim, tudtam, hol a helyem és kikkel tudok együttműködni, így többnyire a kezdő jazz-zenészekkel álltam összejátszani. Poligamy

Next