Műemlékvédelem, 1961 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1961 / 1. szám - Éri István: Beszámoló a nagyvázsonyi pálos kolostor helyreállításáról

Rómer Flóris sem kerülte el neve­zetes bakonyi útján Vázsonyt : „Ezen pompás kolostor romjai az újabb idei vandalizmus egyik legundo­kabb szennyfoltja. A díszes egyházból csak az északi fal, a szentély egy fél ablakával láthatók. A csúcsívek helyei, valamint a tető alatti, kifelé fordított tölcsér alakú lőré­sek a szentély fölött megmaradtak, és azon véleményt ger­jesztek, miszerint ezen egészen magán álló építmény, mint Erdélyben többel találkozunk, védelmi templom volt... Az elég terjedelmes klastrom alapraj­zát némileg elkészítem a még fenn­maradt falak alapjaiból.” „Már 1651-ben kiadatott a pa­rancs, nehogy az emberek a romladozó kolostor köveit elhordják. Azonban legnagyobb része mégis legújabb idő­ben a kérnök engedelmével is elhor­­datott. Bár lehetne az illy rombolókat a közvélemény előtt örökre bélyegezni, kik őseink mindinkább ritkuló emlékeit szentségtörő kézzel illetik. Bírom a je­lenlegi főtekintély szavát, miszerint ezen utolsó maradványok megőriztet­nek, hogy az utókor legalább tudhassa, hol állott a híres pálosok . . . Kinizsi alapította klastroma.”­ Az Országos Műemléki Felügyelő­ség 1959-ben végezte el a valóban im­pozáns méretű romok állagmegóvását.­ A munka az eredeti terv szerint a kolos­tor északi épületszárnyának fennálló maradványain folyt volna. Ezen kívül még a templom föld alatt rejtőző keleti és déli falának terepszint fölé emelését vet­ték tervbe. A kolostori helyiségek járószintjének megállapítása, a templom falainak felkutatása ásatási munkát igényelt. Ennek során az említett helyeken bemuta­tásra méltó részletek kerültek elő. (A kápolnában oltárok, padlónyomok, a konyhá­ban tüzelőhely, a templomban Kinizsi Pál és Horváth Márk sírhelyei, mellék­oltárok alapozása stb.) Miután az építkezésekhez szükséges vizet messziről kellett volna ideszállítani, felkutatták a romoktól mintegy ötven méterre északra eső, régi betemetett kút helyét is. Bebizonyosodott, hogy ez a bővizű, 15 m mély, 1,5 m átmérőjű, faragott kövekből falazott kút ugyancsak egyidős a kolostorral, tehát ennek kiegészítése, bemutatása is szükségesnek látszott. Majd a felszínen már ki sem vehető nyugati és déli kolostorszárnyakon keresztül egy-egy kutatóárkot húztunk, hogy legalább hozzávetőleges képet kapjunk az épület egykori kiterjedé­séről. Ez alkalommal megállapíthattuk, hogy a két épületszárny falai általában 20—30 cm-rel a terepszint alatt, részben alapozási, részben felmenő részletekkel, jó állapotban megvannak, s még a helyiségek járószintjei is meghatározhatók. /A i» ,4«-—w g 'ß -» Íj Mist*. *r**­­-$mJ' W * .... w vW >* ft-XU**s Sj. 2. Rómer Flóris alaprajza (1859)

Next