Műemlékvédelem, 1970 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1970 / 1. szám - Auzas, Pierre-Marie: Viollet le Duc szemlélete

hozzá, hogy elég egy pillantást vetnünk Viollet le Duc tervére, hogy eszünkbe se jusson gótikus jelleget tulajdonítani neki. Ellentétben azzal, amit egyesek könnyelműen vagy felületesen papírra vetettek, tervét mértékletesség és — nyugodtan mondhatjuk — „funkcionalizmus” karakterizálja. Mindkét vonását jól jellemzi Jean Cardey. Kétségte­lenül hiányzott belőle az a „pompaszeretet és gazdagság”, amit a kor elvárt, egyszóval, nem volt a „Second Empire” gyermeke. Ne felejtsük azt se, hogy 12 millióba került volna csupán, Charles Garnier tervével szemben, mely végülis 48,5 millió frankra rúgott. Voltak azonban Viollet le Duc-nek megvalósult tervei is, így magában Párizsban a Lengyel iskola, Boulvard du Montparnasse 80, amely ma is áll és éppoly kevéssé neo­gótikus, mint a rue de Berlin 1846 és 1848 között épült házai (Courmont ház, ma rue de Liège 28, ezt csodálta meg nem véletlenül H. R. Hitchcock professzor, aláhúzva egysze­rű, kecses, tisztult homlokzat kialakítását), aztán a rue de Douai (Mison ház), rue de Laval 15, melyet 1862 —1863-ban megtoldottak; az építész saját háza (ma rue Condorcet 68). Az ember mindannyiszor meglepődik a mértéktartó felépítésen és azon a törekvé­sen, hogy mindig az épület rendeltetését vegye alapul. A kor építészetével vajmi kevés közös vonást árul el. Talán ezzel magyarázható népszerűtlensége és megbízásainak kis száma. Elképzelései sokkal inkább a klasszicizmusban gyökereznek, mint a középkor művészetében. Ez vezette a Clermont-Ferrand-i Palais des Facultés terveinek készítése­kor ugyanúgy, mint amikor Sabatier részére a Pierrefonds-i perjelségen építkezett. A romjaiból újjáépült kastély közvetlen közelében álló sír csak az építész ötletgazdagsá­gát s annak a beállításnak elfogultságát tanúsítja, amely mesterünket a középkor kizá­rólagos kultuszával vádolja. A monostori épületek esetében ezzel szemben felhasználja a gótikus részt. S ez azért történik, mert véleménye szerint ez felelt meg legjobban annak a rendeltetésnek,amely a megbízásban szerepelt. Tehát azonos elvből kiindulva itt ellentétes eredményre jut. Erről tanúskodik a párizsi Kisszeminárium kápolnája, a Mello-i kastélykápolna, a puszta terv alakjában ránkmaradt templomok, mint a fentebb már említett Saint-Pierre de Chaillot, vagy olyan megvalósult templomépítkezések, mint a Caracassonne-i Saint- Gimer 1854 tájban vagy a Saint-Denis de l’Estrée tíz évvel később magában Saint-Denis­­ben. A Carcassonne-i templomról, amely a környezethez is tökéletesen alkalmazkodik. Viollet le Duc kiváló tanítványa, Anatole de Baudot szavait idézzük: „a középkor jól felfogott elveinek alkalmazása korunk ízlése és műgondja szerint.” Mind a restaurálási munkában, mind az építészetben egyaránt a teljességre törekszik. Megtervezi a freskó- 8. Carcassonne, várkapu­­restaurálási terve (Viollet le Duc rajza) .

Next