Műemlékvédelem, 1970 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1970 / 1. szám - Auzas, Pierre-Marie: Viollet le Duc szemlélete
8 Dame építészét meghívták a császári udvar munkálataira, nevezetesen nagy ünnepi dekorációk készítéséhez, így a császár esküvője alkalmából 1853-ban, a trónörökös keresztelőjéhez 1856-ban. (Az 1844-es évet jól jegyezzük meg. Itt hívjuk fel a figyelmet arra a tényre, hogy Viollet le Duc valamennyi nagyobb restaurálását, ócsárlóinak állításával ellentétben, a Második Birodalom idejét megelőzően kezdte el, ha ugyan nem akkor folytatta és fejezte is be.) Arról sem feledkezhetünk el, hogy Mérimée mint Montijo grófnőjének és a két grófkisasszonynak a barátja bejáratos volt Eugénie császárnéhoz a Tuileriákba éppúgy, mint Saint-Cloudba, Compiègne-be és Biarritzba, s minden bizonnyal bevezette ezeken a helyeken barátját is. Végül a császár személyes elhatározása 1858-ban, hogy Pierrefonds várát , Viollette Duc-kel újjáépítteti, s nem sokkal később, hogy valóságos „császári rezidenciát” alakít ki belőle, Viollet le Duc-öt érthető módon bevonta az udvari élet áramkörébe, így ősszel Compiègne-be megy, nem feledkezik meg névnapi ajándékról sem a császárnénak, megjelenik reprezentatív alkalmakkor, időnként díszlet- és kosztümterveket készít, sőt, egy estére a súgó szerény szerepét is elvállalja a „Julius Caesar emlékiratai”-ban. A karmester szerepét Metternich herceg tölti be. Elképzelhető ilyen körülmények között, hogy mily nagyra tudja becsülni kis házának nyugalmát Pierrefonds várkastélyának lábánál és milyen boldog, ha visszavonulhat oda, távol Compiègne mozgalmas életétől . Onnan felügyel egyébként a kastély óriási méretű építkezései fölött. Ez a munka háromszázhúsz embert foglalkoztat, s alig tizenegy év alatt több mint ötmillió frankba kerül. Ebből az összegből majdnem négymillió a császár magánpénztárából származik. Bizonyára mesterségének szeretete végezteti vele ezt a munkát, szerepet játszik azonban benne az a törekvése is, hogy a császár kívánságának megfeleljen, hiszen nagyra értékeli annak „jóindulatát”. Viollet le Duc kétségtelenül csodálja III. Napóleont, az ő újszerű gondolatait, szociális érzékét, amely megelőzte korát. A császárnéról keveset beszél, szívesebben van Mathilde hercegnő környezetében Őt keresi föl Saint-Gratienben, sőt, Belgirate-ban, a Lago Maggiore partján. A hercegnő minden bizonnyal nagyra értékeli Viollet le Duc-öt, akit e szavakkal köszönt: „kifogástalan ember, aki feladatait pontosan teljesíti, akit semmi sem tud eltéríteni egyenes vonalától és hegyesszögeitől”. Az 1870. évi összeomlás után a Pierrefonds-i fegyvergyűjtemény szembeállítja Viollet le Duc-öt a császárnéval. Utóbbi 12. A clermont-i katedrális 13. Vézelay, apátsági templom