Műemlékvédelem, 1970 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1970 / 1. szám - Auzas, Pierre-Marie: Viollet le Duc szemlélete

8 Dame építészét meghívták a császári ud­var munkálataira, nevezetesen nagy ünne­pi dekorációk készítéséhez, így a császár esküvője alkalmából 1853-ban, a trónörö­kös keresztelőjéhez 1856-ban. (Az 1844-es évet jól jegyezzük meg. Itt hívjuk fel a figyelmet arra a tényre, hogy Viollet le Duc valamennyi nagyobb restaurálását, ócsárlóinak állításával ellentétben, a Máso­dik Birodalom idejét megelőzően kezdte el, ha ugyan nem akkor folytatta és fejezte is be.) Arról sem feledkezhetünk el, hogy Mé­rimée mint Montijo grófnőjének és a két grófkisasszonynak a barátja bejáratos volt Eugénie császárnéhoz a Tuileriákba épp­úgy, mint Saint-Cloudba, Compiègne-be és Biarritzba, s minden bizonnyal bevezette ezeken a helyeken barátját is. Végül a csá­szár személyes elhatározása 1858-ban, hogy Pierrefonds várát , Viollette Duc-kel újjá­­építteti, s nem sokkal később, hogy valósá­gos „császári rezidenciát” alakít ki belőle, Viollet le Duc-öt érthető módon bevonta az udvari élet áramkörébe, így ősszel Compiègne-be megy, nem feledkezik meg névnapi ajándékról sem a császárnénak, megjelenik reprezentatív al­kalmakkor, időnként díszlet- és kosztüm­terveket készít, sőt, egy estére a súgó sze­rény szerepét is elvállalja a „Julius Caesar emlékiratai”-ban. A karmester szerepét Metternich herceg tölti be. Elképzelhető ilyen körülmények között, hogy mily nagyra tudja becsülni kis házának nyugalmát Pi­­errefonds vár­kastélyának lábánál és mi­lyen boldog, ha visszavonulhat oda, távol Compiègne mozgalmas életétől . Onnan felügyel egyébként a kastély óriási méretű építkezései fölött. Ez a munka háromszázhúsz embert foglalkoztat, s alig tizenegy év alatt több mint ötmillió frank­ba kerül. Ebből az összegből majdnem négymillió a császár magánpénztárából származik. Bizonyára mesterségének szere­­tete végezteti vele ezt a munkát, szerepet játszik azonban benne az a törekvése is, hogy a császár kívánságának megfeleljen, hiszen nagyra értékeli annak „jóindulatát”. Viollet le Duc kétségtelenül csodálja III. Napóleont, az ő újszerű gondolatait, szo­ciális érzékét, amely megelőzte korát. A császárnéról keveset beszél, szíve­sebben van Mathilde hercegnő környeze­tében Őt keresi föl Saint-Gratienben, sőt, Belgirate-ban, a Lago Maggiore partján. A hercegnő minden bizonnyal nagyra értékeli Viollet le Duc-öt, akit e szavakkal köszönt: „kifogástalan ember, aki feladatait pon­tosan teljesíti, akit semmi sem tud elté­ríteni egyenes vonalától és hegyesszögei­től”. Az 1870. évi összeomlás után a Pierre­­fonds-i fegyvergyűjtemény szembeállítja Viollet le Duc-öt a császárnéval. Utóbbi 12. A clermont-i katedrális 13. Vézelay, apátsági templom

Next