Műemlékvédelem, 1972 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1972 / 1. szám - Kisházi Ödön: Százéves a magyar műemlékvédelem
Az egri vár és a székesfehérvári bazilika ásatása, a pannonhalmi monostor csaknem 10 esztendeig tartó helyreállítása, a lébényi Szt. Jakab és a soproni Szt. Mihály-templom megújítása az első lépések, amelyekből a magyar helyreállítási gyakorlat kibontakozott. Szakmai meggondolásokból sok jogos kritika érheti az első munkákat, azonban nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az induló műemlékvédelemnek a romantikus történelemszemlélet volt a szülőatyja, nem rendelkezett elegendő szakmai tapasztalattal, s az anyagiakat is sokszor kellett a lelkesedésnek pótolnia. Értéke nem módszerei támadhatatlanságában rejlik, hanem a bátorságban, mely lelkesedéssel vállalta az indítás emberfeletti nehézségeit a töretlen úton, s amely a nehézségek ellenére is életben tartotta a kezdeti elhatározást. A kiegyezés utáni évek gazdasági előbbrejutása egyre több feladatot segített a megvalósuláshoz és amikor 1896-ban feudális díszbe öltözve ünnepelte az ország ezeréves fennállását, a historikus szemléletű építészet az emlékek „stílszerű” kiegészítésével, soha nem volt történelmi pompájával teremtette újjá a millenáris ünnepségeknek keretet adó műemlékeket. Steindl Imre és Schulek Frigyes ennek a kornak a vezéralakjai: a kassai dóm, a budai Mátyás-templom a legszemléletesebb példái a romantikus, nacionalista történetszemléletből fakadó, hamis utakon járó historikus, eklektikus műemlékhelyreállítási folyamatnak. A zsámbéki romtemplom műemléki helyreállítása során Möller István azonban már megmutatta, hogy a műemléki gondoskodás alapvető feladata a megmaradt állag védelme. Kiegészítést csak annyit alkalmazott, amennyit a ledőléssel fenyegető szerkezetek megköveteltek és azt is olyan eszközökkel, hogy ne váljanak hamisítássá, ne tegyék kétségessé a helyreállított műemlék értékeit. A tudományos alapokon kifejlesztett — történeti kutatással, ásatással, falkutatással előkészített műemléki helyreállításnak jó példája volt a két háború között az esztergomi királyi palota feltárása és instruktív helyreállítása Lux Kálmán irányításával. A felszabadulás után újraszerveződő magyar műemlékvédelem már sok szempontból tisztázott elvi alapokon kezdhette meg munkáját. A társadalmi élet forradalmi változása, az értékek állami tulajdonba vétele, a műemlékek nemzeti kincseinek törvényes védelme megteremtette a lehetőséget az értékrendek helyes megállapítására és a hatékony beavatkozásra. Nagy terheket ró a feladat államunkra, a befektetés azonban hosszú távon feltétlenül visszatérül. A helyreállított műemlékek hazánk történelmének, népünk művészi elkötelezettségének bizonyítékaiként igen nagy nevelő erőt képviselnek, erősítik a hazafias érzületet népünkben — a hazánkba látogató külföldieknek pedig kulturális élményt jelentenek. Nemzeti műveltségünk történelmi hitelességű emlékeink védelme, a hazafias nevelést szolgáló értékőrző munkánk százéves hagyományokra tekint vissza. Az értékes múlt gazdag tapasztalatait tovább építeni felelősségteljes, de lelkesítő feladat. Végül szeretnénk megemlékezni arról az igen dicséretre és elismerésre méltó kezdeményezésről, amit a Hazafias Népfront-szervek különösen az elmúlt évtizedben indítottak el és folytatnak műemlékeink megőrzése és ápolása tekintetében. A műemlékvédelem társadalmi üggyé válása a szocialista államban egybeesik a múlt haladó hagyományainak falvakban és városokban való mind erőteljesebb felvirágzásával. Ennek a mozgalomnak továbbvitele mindannyiunk közös ügye. Kisházi Ödön, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökhelyettese 2