Műemlékvédelem, 1976 (20. évfolyam, 1-4. szám)

1976 / 1. szám - Dercsényi Dezső: A Műemlékvédelem huszadik évfolyama elé

A MŰEMLÉKVÉDELEM HUSZADIK ÉVFOLYAMA ELÉ Húsz év egy folyóirat életében nagy idő, még ha a periodika évente négyszer jelenik is csak meg, tehát a két évtized alatt összesen nyolcvan számot számlál. Jeles dátum tehát, megemlékezésre méltó, mert a legelső és mindmáig egyetlen magyar műemléki folyó­irat, a MŰEMLÉKVÉDELEM megindításá­ról és életéről van szó. Számtalanszor leírtuk, hogy 1957 új kor­szak kezdetét jelenti a magyar műemlékvéde­lem történetében. Felszabadulásunktól az ad­dig eltelt több mint egy évtized az alapozás, az erőgyűjtés évei voltak, mert egy pusztító, vesztes háború után a lerombolt és kifosztott országnak elsőnek élnie kellett, ipart, kereske­delmet teremtenie s csak akkor gondolhatott kulturális javainak megóvására, az intenzí­vebb helyreállító munkára. Ekkor azonban szélesebbre tárult az út és a Párt támogató po­litikája lehetővé tette e fontos kulturális terü­let méltó fejlesztését is. Ma húsz év távlatából visszaemlékezve olyan volt ez, mint amikor egy langyos tavaszi eső nyomán kitörnek és növekedésnek indulnak az elvetett magban rejlő erők. Még távirati stílusban is hosszú lenne e fejlődést összefoglalni mert szólni kel­lene az újonnan alakult szervezetről, a na­gyobb pénzügyi keretekről, az új jogszabályi lehetőségekről s talán legelsőnek, hogy a mű­emlékvédelem az építésügy keretében jól meg­alapozott koncepció alapján a városrendezés­sel legszorosabb kapcsolatban indulhatott fej­lődésnek. Az erőgyűjtés évtizede alatt azonban kiala­kultak publikációink keretei, koncepciója is. Világosan látszott, hogy két irányban kell erőfeszítéseket tenni: a műemlékek és azok védelmével kapcsolatos tudományos kiadvá­nyok és ugyanakkor a szélesebb tömeghez szóló ismeretterjesztő publikációk megterem­tése a legfontosabb feladat. Azt talán nem is kell megemlíteni, hogy tudományos kutatás, feldolgozás nélkül nincs eredményes ismeret­­terjesztés és hogy e két, ezek szerint csak lát­szólag különálló feldolgozási mód sokkal ár­nyaltabb megközelítést és megvalósítást igé­nyel. 1953-ban megjelent az új típusú Műemléki Topográfia első kötete: Sopron és környéke műemlékeinek tudományos feldolgozása, s gyors egymásutánban követte a tárgyalt idő­pontig Nógrád, Budapest­­, Pest megye és Sopron második kiadása. E nagy­­ és drága sorozat mellett a Képzőművészeti Alap Ki­adóvállalata rendkívüli szeretettel tette ma­gáévá a műemléki ismeretterjesztés ügyét. 1954-ben megindította MAGYAR MŰEM­LÉKEK címmel legszebb városainkat bemu­tató igényes sorozatát, melyhez hamarosan társult a Műszaki Kiadónál Papp Imre szer­kesztésében megindult VÁROSKÉPEK - MŰEMLÉKEK sorozat és 1955-ben ugyan­csak a Képzőművészeti Alapnál a legszélesebb olvasóközönség számára készülő 6 forintos MŰEMLÉKEINK sorozat. Nem nehéz ennek a koncepciónak — mely három sorozatban is szolgálta a tudományos kutatást és az ismeretterjesztést — hiányát is felfedezni. Hiányzott a periodikusan megjele­nő kiadványtípus, a folyóirat, pedig a szom­széd államokban szinte kivétel nélkül már megvolt, és az évkönyv. Az utóbbi a nagyobb lélegzetű tudományos publikációknak adott helyet és megvalósult 1959-ben (MAGYAR MŰEMLÉKVÉDELEM 1949—1959) s azóta kétévenként megjelenik. A műemlékvédelem szakfolyóirata, mely mindeddig hiányzott, leírhatom nyugodtan, megvalósult Gerő László törhetetlen, szívós akaratából. A Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat és a Ma­gyar Építőművészek Szövetsége voltak első gondozó­ szülői s ezt a feladatot az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium hathatós tá­mogatásával 1974-től átvette az Országos Műemléki Felügyelőség. Az Évkönyv célja, profilja egyértelmű volt, tanulmányai, beszámolói elsődlegesen a ké­sőbbi kutatás számára adnak anyagot, vagy maguk is egy-egy emlék kutatásának, helyre­­állításának tudományos publikációi. Ugyan­akkor a folyóiratnak, a MŰEMLÉKVÉDE­­LEM-nek főszerkesztője és szerkesztő bizott­sága maga alakította a lap arcélét s ez nem is volt csekély feladat. Az évenkénti négyszeri

Next