Műemlékvédelem, 1976 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1976 / 1. szám - Dercsényi Dezső: A Műemlékvédelem huszadik évfolyama elé
A MŰEMLÉKVÉDELEM HUSZADIK ÉVFOLYAMA ELÉ Húsz év egy folyóirat életében nagy idő, még ha a periodika évente négyszer jelenik is csak meg, tehát a két évtized alatt összesen nyolcvan számot számlál. Jeles dátum tehát, megemlékezésre méltó, mert a legelső és mindmáig egyetlen magyar műemléki folyóirat, a MŰEMLÉKVÉDELEM megindításáról és életéről van szó. Számtalanszor leírtuk, hogy 1957 új korszak kezdetét jelenti a magyar műemlékvédelem történetében. Felszabadulásunktól az addig eltelt több mint egy évtized az alapozás, az erőgyűjtés évei voltak, mert egy pusztító, vesztes háború után a lerombolt és kifosztott országnak elsőnek élnie kellett, ipart, kereskedelmet teremtenie s csak akkor gondolhatott kulturális javainak megóvására, az intenzívebb helyreállító munkára. Ekkor azonban szélesebbre tárult az út és a Párt támogató politikája lehetővé tette e fontos kulturális terület méltó fejlesztését is. Ma húsz év távlatából visszaemlékezve olyan volt ez, mint amikor egy langyos tavaszi eső nyomán kitörnek és növekedésnek indulnak az elvetett magban rejlő erők. Még távirati stílusban is hosszú lenne e fejlődést összefoglalni mert szólni kellene az újonnan alakult szervezetről, a nagyobb pénzügyi keretekről, az új jogszabályi lehetőségekről s talán legelsőnek, hogy a műemlékvédelem az építésügy keretében jól megalapozott koncepció alapján a városrendezéssel legszorosabb kapcsolatban indulhatott fejlődésnek. Az erőgyűjtés évtizede alatt azonban kialakultak publikációink keretei, koncepciója is. Világosan látszott, hogy két irányban kell erőfeszítéseket tenni: a műemlékek és azok védelmével kapcsolatos tudományos kiadványok és ugyanakkor a szélesebb tömeghez szóló ismeretterjesztő publikációk megteremtése a legfontosabb feladat. Azt talán nem is kell megemlíteni, hogy tudományos kutatás, feldolgozás nélkül nincs eredményes ismeretterjesztés és hogy e két, ezek szerint csak látszólag különálló feldolgozási mód sokkal árnyaltabb megközelítést és megvalósítást igényel. 1953-ban megjelent az új típusú Műemléki Topográfia első kötete: Sopron és környéke műemlékeinek tudományos feldolgozása, s gyors egymásutánban követte a tárgyalt időpontig Nógrád, Budapest, Pest megye és Sopron második kiadása. E nagy és drága sorozat mellett a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata rendkívüli szeretettel tette magáévá a műemléki ismeretterjesztés ügyét. 1954-ben megindította MAGYAR MŰEMLÉKEK címmel legszebb városainkat bemutató igényes sorozatát, melyhez hamarosan társult a Műszaki Kiadónál Papp Imre szerkesztésében megindult VÁROSKÉPEK - MŰEMLÉKEK sorozat és 1955-ben ugyancsak a Képzőművészeti Alapnál a legszélesebb olvasóközönség számára készülő 6 forintos MŰEMLÉKEINK sorozat. Nem nehéz ennek a koncepciónak — mely három sorozatban is szolgálta a tudományos kutatást és az ismeretterjesztést — hiányát is felfedezni. Hiányzott a periodikusan megjelenő kiadványtípus, a folyóirat, pedig a szomszéd államokban szinte kivétel nélkül már megvolt, és az évkönyv. Az utóbbi a nagyobb lélegzetű tudományos publikációknak adott helyet és megvalósult 1959-ben (MAGYAR MŰEMLÉKVÉDELEM 1949—1959) s azóta kétévenként megjelenik. A műemlékvédelem szakfolyóirata, mely mindeddig hiányzott, leírhatom nyugodtan, megvalósult Gerő László törhetetlen, szívós akaratából. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Magyar Építőművészek Szövetsége voltak első gondozó szülői s ezt a feladatot az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium hathatós támogatásával 1974-től átvette az Országos Műemléki Felügyelőség. Az Évkönyv célja, profilja egyértelmű volt, tanulmányai, beszámolói elsődlegesen a későbbi kutatás számára adnak anyagot, vagy maguk is egy-egy emlék kutatásának, helyreállításának tudományos publikációi. Ugyanakkor a folyóiratnak, a MŰEMLÉKVÉDELEM-nek főszerkesztője és szerkesztő bizottsága maga alakította a lap arcélét s ez nem is volt csekély feladat. Az évenkénti négyszeri