Műemlékvédelem, 1982 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám - Vukov Konstantin: Nógrád megye fatornyairól
műveleteket az ácsmester még célszerűen az erdőben végezte és a darabokat szétszedve a rendeltetési helyén újra összeállította. Mint más erdős-fás vidéken, Nógrádban is voltak híres fafaragó falvak, mint például Etes. Az útmenti nagy fakereszt (védett!) hirdeti a nagy faragó múlt emlékét.9 Deszka és zsindelykészítést pedig iparszerűen űztek a XVIII. század II. felétől az egykori Nógrád és Gömör felvidéki területein (Divényhuta — Stara Huta, Málnapatak — Málinec).10 Ha kitekintünk megyénkből, akkor rokonemlékeket találunk a szomszédos Borsodban, Mályinkán, Szalonnán, Zubogyban, Radostyánban, Berentén stb.11 A szomszédos Csehszlovákiában a feudális Magyarország egykori nógrádi közigazgatási területéhez tartozott Losonc mellett Gácsfalu — Stará Halic is, ahol hatalmas, húsz métert meghaladó magasságú fatornyot pillanthatunk meg.12 Losonc egynapos kirándulás célpontja a magyar — főként nógrádi — turistáknak. Ezért ne szalasszuk el a tőle 9 km-re levő Gács-Halic megtekintését, ahol Csontvári Kosztka Tivadar festő működött és ahol rangos középkori eredetű barokk kastély áll, ahonnan átlátni az ófalu (Stará Halic) gótikus, freskóképes templomára, és szép zsindelyes fatornyára. Ez a fatorony megjelenését tekintve idegen az eddig megismertektől. Építéstörténetét Mocsáry Antal részletesen ismerteti 1826-ban, s ebből megtudjuk, hogy felirata szerint „Existructum a Molitore Joanne Polini A.D.1673.”, tehát Polonyi János molnár építette 1673-ban. Mocsáry beszámol arról is, hogy a XIX. sz. elején újra zsindelyezték a tornyot, és a torony gombjában találtak régi, rongyos iratot, miszerint a tornyot ■—a török rabságból szabadulván — Makfalvy János, Gács várának gondviselője emeltette fogadalomból, és ezt 1674-re teljesítette is.13 Makfalvy — neve szerint — erdélyi származású. Az általa épített fatorony formálása, tömegének tagolása is erdélyi mintákra tekint. A nyitott alsó tornác fölé hatalmas „szoknya” emelkedik, egészen a harangházig nyúlik. A harangház konzolos kiugrással galériává növekedik. Toronycsúcsa barokk hatású hagymasisakos, de szerkezetileg oly szervetlenül ül, hogy bizonyára nem eredeti. Megjelenése az erdélyi Kis-Küküllő-vidéki Magyarsárosi fatoronyra emlékeztet (Maros — Románia, épült 1600-ban). Kivitelben, az ácsmívesség tekintetében azonban mindenképpen a történeti Nógrád, a fatorony építészet ún. „északi” csoportjához sorolható. A toronytörzs oszlopai enyhén dőlnek, s ez a szlovák fatemplomok tornyaira jellemző, ill. néhány felvidéki haranglábra is. (Janovice, Kisazar-Malé Ozorovec). Az oszlopok merevítési rendszere pedig kettős andráskereszteket alkalmaz, mint pl. Nádújfaluban, Szalonnán is. Már említettem a gerendák illesztési jeleit. Gyakran szoktak használni ácsjegyek gyanánt római számokat, vagy illesztési rovásokat, vagy betűk és római számok kombinációját. De vidékünkre jellemző a „fantázia”, jelek alkalmazása, s Gácsfaluban is ilyent jegyezhetünk le. Az ismertetett és ma is látható emlékek feltétlenül megérdemlik a védelmet. A legfontosabb műemlékvédelmi teendő az, hogy a talajnedvességet és az esővizet távoltartsuk. Ez nem is ró különleges feladatot kezelőjükre, a csapadékvizet körülárkolással el lehet vezetni, és csak arra kell még ügyelni, hogy a talp gerendarács közé ne kerüljön földfeltöltődési Egyébként továbbiakban a megóvás szakszerű műemléki helyreállítással érhető el. Vukov Konstantin JEGYZETEK 1. Köszönetet mondok Schneider Miklósnak, a Nógrád megyei Levéltár igazgatójának baráti s hathatós támogatásáért 2. Tanulmányozásra várnak még az egyházak Historia dumusának adatai ill. a különféle javítási munkákról lejegyzett számadások 3. Nádujfaluról — Visitatio Canonica Ecclesia Ballaiensis cum filiali Nádujfalu, anno 1767 (Nógrád megyei Levéltár mikrofilmjén) Nagybátonyról — 1766 évi Visitatio (Nógrád megye Műemlékei Bp. 1964) 4. Szerk. Balogh Sándor. Nógrád megye története, Salgótarján 1969. II. kötet 13 kép 5. Saját felméréseim alapján 1977. 6. Tombor Ilona: Magyarországi festett famennyezetek Bp. 1969 7. Saját felméréseim alapján 1978. 8. A technológiára vonatkozó adatok analóg Kelet-Magyarországi és erdélyi példáktól származnak 9. Etes, Piliny, Egyházasgerge-elágazás, Tereske fakeresztjeit! 10. Szerk. Borovszky Samu: Magyarország városai és vármegyéi, Nógrád vármegye (1911), 206 oldal 11. Átfogó jellegű tanulmány ebben a témában Balogh Ilona Magyar Fatornyok, Bp. (1936) c. dolgozata 12. Saját felméréseim alapján, 1974. 13. Mocsáry Antal: Nemes Nógrád vármegyének históriai geographiai és statisztikai ismertetése, I. kötet, Pest 1826. 105-106 oldal 14. Balogh Ilona: Magyar Fatornyok Bp. (1936) 34—35 old. 15. Kós Károly—Szentimrei Judit—Dr. Nagy Jenő: Kis-Küküllő vidék magyar népművészete, Kriterion Bukarest 1978. 85—94. oldal 48