Műemlékvédelem, 1983 (27. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 1. szám - Winkler Gábor: A városfelújítás tudományos kérdései

rész fejlődését a település történeti adottságaihoz igazítja. Törekvésünk, hogy a település úgy változzék, haszná­lati értéke és komfortfokozata úgy növe­kedjék, hogy a településszerkezet törté­netileg kialakult formái, az egyes részek hagyományos rendeltetése és maga a te­lepülés képe markáns vonásait minél inkább megőrizze. Célunk, hogy mindez a meglevő épületállomány nagyobb ré­szének megtartásával, helyreállításával (épületrekonstrukció), ugyanakkor ren­deltetésének korszerűsítésével történjen (épületrehabilitáció) és ne egész tömbök vagy utcasorok bontásával. Az elmúlt években elkészített tervek arra figyelmeztetnek, hogy csak az a terv tud megfelelni ezeknek az elkép­zeléseknek, amely megfelelő várostörté­neti és építéstörténeti adatok ismereté­ben készült.­ Ami azt jelenti, hogy a várostervezőknek a korábbiaknál sokkal kiterjedtebb történeti tájékozottsággal kell rendelkezniük. Hogyan jutnak ezek­hez az ismeretekhez, kitől várhatnak segítséget és egyáltalában elégségesek-e a tervezéshez az építészettörténeti kuta­tás hazai eredményei? Másrészt élnek-e a tervezők ezekkel az eredményekkel, ösztönzi, ill. kötelezi-e őket valami ezek felhasználására? Úgy tűnik, érdemes ezekről a kérdésekről bővebben be­szélni­. Mennyire ösztönzik például építés­ügyi előírásaink a tervezőket a történe­tileg is igényes, körültekintő és meg­fontolt munkára? Az 1980-ban közzétett új Országos Építésügyi Szabályzat igen lényeges városkép- és kilátásvédelmi előírásokat is tartalmaz, amelyek a meg­levő értékek megőrzésére, ill. az eredeti állapot jobb érvényesülésnek elősegíté­sére ösztönöznek. A központi műemléki védelemben nem részesülő épületek 2. Sopron, Széchenyi tér és környéke beépítési terve (Győr-Sopron megyei 2. sz. Állami Levéltár XXIV. 1988), Hild György terve, 1864.

Next