Műemlékvédelem, 1983 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 1. szám - Winkler Gábor: A városfelújítás tudományos kérdései
rész fejlődését a település történeti adottságaihoz igazítja. Törekvésünk, hogy a település úgy változzék, használati értéke és komfortfokozata úgy növekedjék, hogy a településszerkezet történetileg kialakult formái, az egyes részek hagyományos rendeltetése és maga a település képe markáns vonásait minél inkább megőrizze. Célunk, hogy mindez a meglevő épületállomány nagyobb részének megtartásával, helyreállításával (épületrekonstrukció), ugyanakkor rendeltetésének korszerűsítésével történjen (épületrehabilitáció) és ne egész tömbök vagy utcasorok bontásával. Az elmúlt években elkészített tervek arra figyelmeztetnek, hogy csak az a terv tud megfelelni ezeknek az elképzeléseknek, amely megfelelő várostörténeti és építéstörténeti adatok ismeretében készült. Ami azt jelenti, hogy a várostervezőknek a korábbiaknál sokkal kiterjedtebb történeti tájékozottsággal kell rendelkezniük. Hogyan jutnak ezekhez az ismeretekhez, kitől várhatnak segítséget és egyáltalában elégségesek-e a tervezéshez az építészettörténeti kutatás hazai eredményei? Másrészt élnek-e a tervezők ezekkel az eredményekkel, ösztönzi, ill. kötelezi-e őket valami ezek felhasználására? Úgy tűnik, érdemes ezekről a kérdésekről bővebben beszélni. Mennyire ösztönzik például építésügyi előírásaink a tervezőket a történetileg is igényes, körültekintő és megfontolt munkára? Az 1980-ban közzétett új Országos Építésügyi Szabályzat igen lényeges városkép- és kilátásvédelmi előírásokat is tartalmaz, amelyek a meglevő értékek megőrzésére, ill. az eredeti állapot jobb érvényesülésnek elősegítésére ösztönöznek. A központi műemléki védelemben nem részesülő épületek 2. Sopron, Széchenyi tér és környéke beépítési terve (Győr-Sopron megyei 2. sz. Állami Levéltár XXIV. 1988), Hild György terve, 1864.