Műemlékvédelem, 1986 (30. évfolyam, 1-4. szám)

1986 / 1. szám - Pereházy Károly: Egy aranykoszorús budapesti műlakatos: Sima Sándor

szén a 3 éves tanoncidőt figyelembe véve ez 15 tanonc állandó foglalkozta­tását jelenti. Mesterünk oktatást nem csak a ta­­noncnevelés keretei között végzett, a Mérnök Továbbképző Intézet megbízá­sából előadásokat tartott és jegyzetet adott ki 1952—53-ban az „Épület műla­katos munkák egyes kérdéseiről" cím­mel. A lakatos közéletben tevékeny szere­pet vállalt, hosszú ideig elöljárósági tag,25 majd a háború után az ipartestület megszűnéséig annak elnöke volt. A hír­­laptári adatokból leszűrt vélemény alap­ján igyekezett is a lakatos közéleti sze­replésre. Gyakran ajándékozott maga készítette műlakatos tárgyakat i6 az ipar­testületnek, és látszólag törekedett az állandó jelenlétre­ szereplésre. Sima Sándor korának kiemelkedő mű­lakatosa a két világháború közötti idő­ben azon kevesek közül való, akinek stí­lusa, eszköztára vajmi keveset változott, a hagyományos elemeket újjáteremtő eszközökkel, invenciógazdag formakincs­csel látványos kovácsoltvas szerkezete­ket teremtett. Szembetűnő és Sima mun­káira igen jellemző, hogy jelesebb rá­csainak csaknem mindegyikén a natura­­lisztikusan formált rózsamotívum megta­lálható. Budapesten a Dísz tér 6. felülvi­lágító rácsán, a ciszterciek Villányi úti egykori gimnáziumának ajtaján, Eger­ben a Beloiannisz u. 1—3. ajtórácsán és ablakkosarán, a Ho Si Minh főiskola gyakorlóiskolájának vasrácsán, a Klapka u. 8. vasrácsos kapuján, a Klapka u. 10. lépcsőrácsán stb. Jungfer Gyula volt az, aki az 1878. évi párizsi világkiállításon mutatta be először a növényi ornamenti­ka természethű utánzásával gazdagított műveit, nagy sikert aratva velük. Ké­sőbb többen követték, és a XIX. század utolsó harmadában valóságos vasrózsa­­kultuszt honosítottak meg műlakato­saink. Ez a hagyomány éledt fel ismét Sima Sándor munkáin, aki elérhető hű­séggel kovácsolta igazi műlakatos reme­kekké a növényi ornamentikát. Bizonyos, hogy századunk húszas évei­től a hatvanas évek csaknem végéig ter­jedő időszak kovácsol­tvas-művességé­­nek arculata szegényebb lenne az ő mun­kái nélkül. Budapesten hunyt el 1968. ápr. 24-én. Peteházy Károly JEGYZETEK 1. Dr. Ladányi Miksa: A magyar ipar almanachja. Bp. 1932. 2. Péterfy Gyula (szerk.): Magyarország Arany és Ezüst­koszorús Mestereinek Évkönyve. Bp. 1940. 3. Ua. p. 56. 4. Sima János szerzőhöz intézett levélbeli közlése. 5. Magyar Lakatosmesterek Lapja 1910. 1. sz. p. 11. 6. Péterfy im. 7. Magyar Iparművészet 1928. p. 222. 8. Péterfy im. 9. Lakatosmesterek Lapja 1934. febr. 27............Sima Sán­dornál az elnök kiemelte, hogy azokkal a remekmű­vekkel, amelyeket az ipartestületnek adományozott, bátorságról és fejlett tudásról tett tanúbizonyságot s egyszersmind követendő példát is állított.’­ 10. Vállalkozók lapja 1937. szept. 23. p. 6. .,Sima Sándor műlakatos mester (XIV. Angol u. 16/b) nyerte a laka­tosmesterek aranykoszorúját. Méltán, mert a fiatal ipa­ros igazán méltánylást érdemlő komoly szaktudását és felkészültségét mutatta be a kiállításon a Wälder Gyu­la műegyetemi tanár által tervezett művészi vaskapu kivitelezése által megvalósítva a tervező művészi el­gondolását.” 11. Péterfy im. 12. Lakatosmesterek Lapja 1943. nov. 25. 13. Sóty Zoltán szóbeli közlése. 14. Vállalkozók Lapja 1927. jún. 29. ,, . . . A lépcsőket, rá­csokat, az erkélyek stílusos rácsait, az üvegtetőt, a kandelábereket, valamint az összes lakatosmunkákat Sima Sándor lakatosmester (Hajtsár u. 139.) készítette meglepő artisztikus ízléssel és hozzáértéssel, 140 db csillárt is szállított Sima Sándor, és ezek a csillárok ékességei a szanatórium termeinek és szobáinak . . .” 15. Magyar Iparművészet 1928. p. 253. Vállalkozók Lapja 1928. júl. 19. p. 5............A gazdag kivitelű kovácsolt vaskapu Sima Sándor műlakatos mesterben dicséri mesterét. Ugyanő végezte az épület összes épületlaka­tos munkáit, lépcső és folyosórácsokat stb . . ." 16. Vállalkozók Lapja 1938. nov. 17. p. 7. 17. Ua. 1941. ápr. 10. p. 8. 18. Pereházy Károly: „Budapest utolsó száz esztendejének kovácsoltvas-művessége és jelentősebb mesterei.” Épí­tés- Építészettudomány 1976. VIII. kötet 3—4. sz. Eb­ben a tanulmányban a kivitelezési azonosságok alapján még csak feltételeztük Sima Sándor munkáiként. Ké­sőbb Radnai Lóránt — aki Wälder mellett dolgozott és megbízásából sok kovácsoltvas rácsszerkezetet rajzolt — megerősítette ezt a feltevést, ugyanis közölte, hogy a kivitelezést valóban Sima Sándor végezte. 19. Weichinger Károly terve. 20. Bardon Alfréd terve. 21. Weichinger Károly terve. 22. Bardon Alfréd terve. 23. Lakatosmesterek Lapja 1930-as évfolyamaiban több híradásban személyenként felsorolva. 24. Nők Lapja 1957. márc. 14. 25. Lakatosmesterek Lapja 1935. ápr. 25. p. 4. 26. Lakatosmesterek Lapja 1933. nov. 25. p. 5. „Sima Sán­dor újabb adományai. Alig múlt néhány éve annak, hogy Sima Sándor hírneves műlakatos kartársunk ado­mányként elkészítette néhai Sajó János elnökünk arc­képének hatalmas díszkeretét, máris újabb remek dara­bokkal lepte meg és gazdagította Ipartestületünket. Odaajándékozta egyik legértékesebb műlakatos mun­káját, a különböző kiállításokon megcsodált és kitünte­tett francia barokk stílü felülvilágítóját, amely már­is díszíti nagytermünket és hirdeti az újabb műlakatos nemzedék ezen legkiválóbb képviselőjének ritka tehet­ségét. Azonkívül restaurálta az ipartestület 93 éves céhkulcsát, amely most már szintén a nagytermünkben, az általa készített masszív talapzaton eredeti korhű köntösében díszült és mint alapszimbólum mindenkit emlékeztet a lakatosság régmúltjára. Sima Sándor ado­mányai, amelyek csendben és igen szerényen kerültek hozzánk, ritka becsben maradnak a lakatosság székhe­lyén.” Lakatosmesterek Lapja 1934. jan. 25. p. 1. ,, . . . Sima Sándor műlakatos mester pedig aki mér több alkalommal tanújelét adta ritka áldozatkészségének, elvállalta az emléktábla (hősi) díszes bronzkeretének elkészítését. Az emléktáblát előreláthatóan f. évi márc. 15-én leplezik le az Ipartestület székházában.”

Next