Műemlékvédelem, 1991 (35. évfolyam, 1-4. szám)

1991 / 1. szám - A legújabb kor építészeti műemlékeinek nemzetközi védelme

A LEGÚJABB KOR ÉPÍTÉSZETI MŰEMLÉKEINEK NEMZETKÖZI VÉDELME A „műemlék” fogalma az idők folyamán gyakran módosult és még ma sem állapodott meg egészen. A múlt század közepe táján Európa-szerte csak az ókori (római) és középkori emlékeket - beleértve a reneszánszot is - tekintették műemléknek. A barokk és a klasszicizmus emlékeinek védelmére csak századunkban került sor, úgyszintén a roman­tika és az ekletika épületeire is. Azután a szecesszió rehabilitálása következett, míg végül a legfiatalabb műemlékeinknek tekintünk ma több olyan épületet is, amelyek az 1920-as, 1930-es évek ún. modern építészetének legkiemelkedőbb vagy legjellemzőbb példái. Ez utóbbiak egy lezárt korszak határán állnak, ill. a határ túloldalán, ahonnan már másfelé vezetett az út. Giedion, a modern építészet nagy szószólója, annak idején úgy látta, hogy ezzel az építészettel egy új világ épülhet fel, amely megfelel annak az új felfogású embernek, aki új életformát szab egy új kornak. Mindezt ma már nem így ítéljük meg, de az tagadhatatlan, hogy a húszas, harmincas évek modern mozgalmának építészete döntő fejlődés volt, amelynek a kulturális, gazdasági és technikai eredményei máig érzékelhetőek. A modern mozgalom (Modern Movement) építészetét különböző kikristályosodott tendenciája szerint, vagy gyakran országok szerint is más-más néven nevezték: konstrukti­­vitista, funkcionalista, racionális, internacionális építészetnek, vagy egyszerűen új építés­nek (Neues Bauen) hívták. Ez utóbbi a legtalálóbb elnevezés, mert tulajdonképpen mindegyik irányzat célja az új építési mód és új építészeti szemlélet volt, ami egyben mai építészetünk gyökerét is jelenti. A korai modern épületeknek a száma világszerte erősen megfogyatkozott napjainkra, aminek több oka is van; egyrészt az épületeknek természetes sorsa, hogy átalakítják vagy lebontják őket - másrészt, hogy a húszas, harmincas évek építészei gyakran olcsó anyagokat használtak és ezért épületeik gyorsan tönkrementek, ami sok úttörő példa pusztulását is jelentette. Pedig társadalmi és kulturális értéküknek megfelelően fontos, hogy megőrizzünk néhányat közülük a jövő részére. Eltűnésükkel az egyetemes építészettörténet folyamatos­sága szenvedne hiányt. Ennek megakadályozása érdekében nemzetközi összefogásra alakult meg a DOCO­­MOMO szervezete, amely a modern mozgalom épületeinek dokumentálását és konzervá­lását tűzte ki célul. A nemzetközi összefogásnak megfelelően a Műemlékvédelem 1991. évf. 1. száma is e témával foglalkozik. Szerkesztőség

Next