Műemlékvédelem, 1993 (37. évfolyam, 1-4. szám)

1993 / 1. szám - Póczy Klára: Három római romterület hasznosítása Budapesten

HÁROM RÓMAI ROMTERÜLET HASZNOSÍTÁSA BUDAPESTEN (JAVASLAT VÉDELMÜK ÉRDEKÉBEN) A műemlékvédelem gyakorlatához tarto­zik, hogy az országosan érvényben lévő szakmai előírások betartása mellett, igen gyorsan (rugalmasan) kell reagálnia az adott környezetében adódó helyi problé­mákra. Egyszerűbben és pontosabban: esetünk­ben az adott helyszínek a Budapesten el­szórtan található római kori romkertek; a környezetük a főváros sűrűn beépített lakó­negyedei; a probléma pedig a műemlékek rongálása, ami az 5-6 év óta gyorsan romló közbiztonság folytán már a műtárgylopásig fajult. A Budapesti Történeti Múzeumhoz tartozó Aquincumi Múzeum a jelenlegi biz­tonsági keretein belül, egy határon túl e romok őrzését nem vállalhatta, s így sorra be kellett zárnia az óbudai romkertekhez kapcsolódó három „in situ” védőépületet, amelyek egyben kis múzeumként is funkci­onáltak. Egyidejűleg a múzeumnak tehetetlenül kell elnéznie, mint pusztulnak a szabadtéri parkként felfogott romterületei, amelyek több mint egy évtizede a Közterületfenn­tartó Vállalat kezelésében vannak. Ezen a ponton bizonyára szükséges a rövid visszapillantás fél századdal korábbi eseményekre. A háború utolsó éveiben két római kori műemléket bemutató föld alatti múzeuma volt Aquincumnak: Óbudán, a Flórián téren az 1778 óta meglévő Schönvis­­ner-féle fürdőt modernizálták, bővítették 1942-ben, s nagyjából ugyanakkor nyílt meg a Duna bal partján, az Eskü téren, a Pest város őse romjait befoglaló pincehelyi­ség. Budapest ostroma után a Flórián téri védőépület zárva maradt. Az Eskü téri az Erzsébet-híd helyreállításának munkálatai miatt volt sokáig megközelíthetetlen. A két föld alatti múzeum, illetve a bennük őrzött műemlékek teljesen tönkrementek e hosz­­szabb bezártság miatt. A szellőzetlenség, a talajvíz, a gondozatlanság okozta károkat már egy új koncepció keretében lehetett csak némileg helyrehozni az 1950-es, ’60-as években, amikor az aquincumi műemlékek terén mindent újra át kellett gondolni és gyakorlatilag restaurálásukat szinte alap­jaiktól kellett elvégezni. Jelenleg - mintegy 40 év elteltével - újra szemléletváltásra kényszerülünk a buda­pesti ókori romterületek esetében. Ismétel­jük, hangsúlyozzuk, hogy az országosan érvényben lévő műemlékvédelmi elveken, azok lényegén ez a fordulat semmit sem változtat, azt nem érinti. Előtérbe került azonban egy gyakorlati szempont a műem­lékek (és a muzeális tárgyak) fokozott védel­me. Ez a feladat sürgős és költséges. Két szempontot kell kiszolgálnia: 1. a kismúzeumok zárva nem maradhat­nak, újra meg kell nyitni a közönség­nek, 2. római kori romterület nem funkcionál­hat közparkként (ami jelenleg a hely­zet), vagyis közterületen nem marad­hat, csupán bekerítve látogatható. Aquincum 24 műemléke közül 19-nek a jelenlegi problémáival és bajaik orvoslása lehetőségével Zsidi Paula tanulmánya fog­lalkozik. Az alábbiakban csupán három olyan aquincumi romterületről lesz szó, amelye­ket feltárásuk után földdel újra feltöltöttek, mert műemléki helyreállításuk pénz híján nem valósulhatott meg. Logikus a kérdés, ha annyi baj van a felszínen lévő ókori műemlékekkel, miért kell a számukat még tovább szaporítani? Sajnos azonban ezek a romok a föld alatt - ha lehetséges - még nagyobb veszélyben vannak, annak ellenére, hogy mindegyikük régészeti, illetve műemléki védettséget él­vez. Elkerülhetetlen ugyanis, hogy a folya­matosan terjeszkedő­ építkező Budapesten

Next