Műemlékvédelem, 1993 (37. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 1. szám - Póczy Klára: Három római romterület hasznosítása Budapesten
HÁROM RÓMAI ROMTERÜLET HASZNOSÍTÁSA BUDAPESTEN (JAVASLAT VÉDELMÜK ÉRDEKÉBEN) A műemlékvédelem gyakorlatához tartozik, hogy az országosan érvényben lévő szakmai előírások betartása mellett, igen gyorsan (rugalmasan) kell reagálnia az adott környezetében adódó helyi problémákra. Egyszerűbben és pontosabban: esetünkben az adott helyszínek a Budapesten elszórtan található római kori romkertek; a környezetük a főváros sűrűn beépített lakónegyedei; a probléma pedig a műemlékek rongálása, ami az 5-6 év óta gyorsan romló közbiztonság folytán már a műtárgylopásig fajult. A Budapesti Történeti Múzeumhoz tartozó Aquincumi Múzeum a jelenlegi biztonsági keretein belül, egy határon túl e romok őrzését nem vállalhatta, s így sorra be kellett zárnia az óbudai romkertekhez kapcsolódó három „in situ” védőépületet, amelyek egyben kis múzeumként is funkcionáltak. Egyidejűleg a múzeumnak tehetetlenül kell elnéznie, mint pusztulnak a szabadtéri parkként felfogott romterületei, amelyek több mint egy évtizede a Közterületfenntartó Vállalat kezelésében vannak. Ezen a ponton bizonyára szükséges a rövid visszapillantás fél századdal korábbi eseményekre. A háború utolsó éveiben két római kori műemléket bemutató föld alatti múzeuma volt Aquincumnak: Óbudán, a Flórián téren az 1778 óta meglévő Schönvisner-féle fürdőt modernizálták, bővítették 1942-ben, s nagyjából ugyanakkor nyílt meg a Duna bal partján, az Eskü téren, a Pest város őse romjait befoglaló pincehelyiség. Budapest ostroma után a Flórián téri védőépület zárva maradt. Az Eskü téri az Erzsébet-híd helyreállításának munkálatai miatt volt sokáig megközelíthetetlen. A két föld alatti múzeum, illetve a bennük őrzött műemlékek teljesen tönkrementek e hoszszabb bezártság miatt. A szellőzetlenség, a talajvíz, a gondozatlanság okozta károkat már egy új koncepció keretében lehetett csak némileg helyrehozni az 1950-es, ’60-as években, amikor az aquincumi műemlékek terén mindent újra át kellett gondolni és gyakorlatilag restaurálásukat szinte alapjaiktól kellett elvégezni. Jelenleg - mintegy 40 év elteltével - újra szemléletváltásra kényszerülünk a budapesti ókori romterületek esetében. Ismételjük, hangsúlyozzuk, hogy az országosan érvényben lévő műemlékvédelmi elveken, azok lényegén ez a fordulat semmit sem változtat, azt nem érinti. Előtérbe került azonban egy gyakorlati szempont a műemlékek (és a muzeális tárgyak) fokozott védelme. Ez a feladat sürgős és költséges. Két szempontot kell kiszolgálnia: 1. a kismúzeumok zárva nem maradhatnak, újra meg kell nyitni a közönségnek, 2. római kori romterület nem funkcionálhat közparkként (ami jelenleg a helyzet), vagyis közterületen nem maradhat, csupán bekerítve látogatható. Aquincum 24 műemléke közül 19-nek a jelenlegi problémáival és bajaik orvoslása lehetőségével Zsidi Paula tanulmánya foglalkozik. Az alábbiakban csupán három olyan aquincumi romterületről lesz szó, amelyeket feltárásuk után földdel újra feltöltöttek, mert műemléki helyreállításuk pénz híján nem valósulhatott meg. Logikus a kérdés, ha annyi baj van a felszínen lévő ókori műemlékekkel, miért kell a számukat még tovább szaporítani? Sajnos azonban ezek a romok a föld alatt - ha lehetséges - még nagyobb veszélyben vannak, annak ellenére, hogy mindegyikük régészeti, illetve műemléki védettséget élvez. Elkerülhetetlen ugyanis, hogy a folyamatosan terjeszkedő építkező Budapesten