Műemlékvédelem, 1995 (39. évfolyam, 1-4. szám)

1995 / 1. szám

2 számától kezdve már hamincnyolc évfolyamot ért meg, és szinte kivételes módon minden száma időiben jelent meg. Főszerkesztői feladatát nyugdíjazása után, 1976- tól is megtartotta, mellette pedig negyven szakkönyvet és ismeretterjesztő könyvet írt várakról, műemlékekről, városokról és építészetről. Ezek közül ki kell emel­nünk a „Magyar Várak”, „Várépítészetünk”, „Magyar Építészet”, „Történelmi Városrészek”, „Eger”, „Pápa”, „Régi orosz építészet”, „Műemlékekről mindenki­nek” című könyvét, valamint az 1994-ben megjelent legújabbat, a „Mátyás király budai palotája” címűt. Cikkeinek, könyvismertetéseinek száma pedig több százra tehető. Az 1970-es évek végén részt vett a római Palazzo Falconieri restaurálásában mint szakértő. Lékai László bíboros 1980-ban megbízta a San Pietro grottáiban ki­alakítandó Magyarok kápolnája tervezésével: ez volt munkásságának méltó elis­merése, amellyel visszatért az Örök Városba, első munkáinak színhelyére. Munkásságát számos kitüntetéssel értékelték, noha személyét sokáig mellőzték. Ybl-díjjal jutalmazták 1959-ben, 1972-ben a Magyar Műemlékvédelemért plaket­tel tüntették ki. 1973-ban nemzetközi elismerésként Herder-díjat és ugyanabban az évben itthon Állami Díjat kapott. Legnagyobb hazai kitüntetését 1994-ben adta át a Magyar Köztársaság elnöke, amikor augusztusban a „Magyar Köztársaság Ér­demrend, középkeresztje a csillaggal” című kitüntetést vette át. Gerő László munkássága a műemlékvédelemben és az építészet területén rend­kívüli. Aki ismerte, tudja, hogy egyénisége hasonlóképpen lebilincselő volt, őt min­denki kedvelte, elismerte. Bölcs tanítását, kritikáját elfogadtuk, követtük. Többen tanítványaként dolgoztunk. Halálával a műemlékvédelmet és a magyar építészetet pótolhatatlan veszteség érte. Sedlmayr János

Next