Műemlékvédelem, 2005 (49. évfolyam, 1-6. szám)

2005 / 1. szám - Tóth Endre: Római utak a Dunántúlon

Tóth Endre A Róma dombjaitól induló, a Földközi-ten­­ger medencéjét és fél Európát elfoglaló ha­talmas birodalomban a császárkor első szá­zadára 80-100 ezer kilométernyire becsült úthálózatot építettek ki. Valóban minden út Rómába vezetett, amit a Fórumon felállított miliarium aureum kitűnően jelképezett. A római kor után hasonló, a gyors és kényel­mes közlekedést biztosító útépítés kezdetei Európában csak a XVIII-XIX. századig nyúl­nak vissza. Pannónia katonai védelmét, kor­mányzását és a közigazgatás eredményes működését is a célszerűen kialakított és kar­bantartott úthálózat segítette elő. Az útépí­tést a kora császárkorban a terület katonai megszállása, később pedig a katonai és kor­mányzási szükség, a hírközlés gyorsaságá­nak a biztosítása határozta meg, amit alapjá­ban az Augustus császár uralkodása idején megszervezett állami postaszolgálat (cursus publicus) tett teljessé.­ A pannóniai úthálózat gerince négy főút volt. Két korai út létrejötte a római foglalás következménye. Az egyik Poetovio (Ptuj, Szlovénia) térségéből - mintegy az itáliai Via Posthumia folytatásaként - a Dráva-Szá­­va között kelet felé a szerémségi Duna-ha­­tárra, a másik út pedig Nyugat-Pannóniában észak felé, szintén a Dunához vezetett. Poetovio központi szerepét a pannóniai út­hálózatban jól jelzi, hogy ebben a városban szervezték meg később a több tartományra kiterjedő illyricumi vámszervezet központ­ját. Poetovio kedvező fekvése, földrajzi adottságai évszázadok múlva jelentkeztek újra, amikor a középkorban Pettau kereske­delmi jelentősége ismét megnőtt.­ A dél-pannóniai út Itália és a nyugati bi­rodalomrész szárazföldi összeköttetését biz­tosította Kis-Ázsiával és a keleti tartomá­nyokkal. Az észak felé vezető főút a római hódítás előtt már használt, de még kiépítet­len Borostyánkő út nyomvonalát követte: Aquileiától Emonán és Poetovión keresztül észak felé a birodalom határára, a Dunáig tartott, majd továbbvezetett a Balti-tenger­hez.­ Az idősebb Plinius leírását a borostyán­kereskedelemről leletek tanúsítják. A Balti­tenger partvidékéről ezen az úton szállították a borostyánkövet a birodalomba, ahol ék­szereket, dísztárgyakat faragtak belőle. Az út megépítése és egyúttal a hadsereg után­pótlási vonalának megszervezése a germán frontig Tiberius császár (Kr. u. 14­37) ural­kodása alatt kezdődött. A Borostyánkő út mellett alapított Savaria szerepét a tartomá­nyi úthálózatban jól jelzi a közelmúltban a város déli kapuja közelében előkerült I. szá­zadi mérföldkő, amelyre Rómától mért tá­volságot véstek fel­. A 675 mérföld egyezik Savaria és Róma távolságával, amit a római utakon mértek (1000 km). A harmadik főút a határon vezető limesút volt. Amikor a Flavius-kor végére a hadsereg egységei a Duna mellé, a birodalom határára sorakoz­tak fel, a táborok és őrtornyok között is meg­épült a közlekedést biztosító útvonal. A gyakran magas töltésre épített és karbantar­tott út szinte teljes hosszában ismert. A line­áris védekezés miatt a katonai táborokat és őrtornyokat összekötő Duna menti limesút jelentősége megnőtt. Az Itáliával és Rómá­val - a császárral és a központi igazgatással - az összeköttetést biztosító másik két főút jelentősége azonban továbbra sem csökkent. A negyedik főút délkelet felől vezetett észak­nyugat felé, és a limesutat rövidítette le a Dunántúlon. Byzantium felől érkezett, és Sirmiumon, Sopianaen, Savarián keresztül Augusta Treverorum/Trierbe vezetett. A közlekedés, a hírközlés és kereskede­lemi forgalom céljára egyaránt alkalmas uta­kon a tájékozódást az útitérkép (Tabula Peutingeriana) és az útikönyvek (Itinerarium Antonini és Itinerarium Burdigalense) segí­tették elő,­ amelyek csak a főutakat tüntették fel. A III. században összeállított Itinerarium Antonini a főutakat a poetovioi kiindulás­sal olyan módon rendszerezte, hogy az igaz­gatási központok között tájékozódást tud­jon adni.­ Savariából és Sopianaeból (Pécs) kiindulva - a két város a polgári igazgatás felső szerve, a tartományi gyűlés székhe­lye volt - az útleágazásokat sorolja fel. Savariából utat írt le a vindobonai (Wien) légiótáborba, Camuntumba, a dux székhely­re, Arrabonán (Győr) keresztül a brigetioi (Komárom-Szőny) légióhoz, végül Pannónia inferioris helytartói székhelyére, Aquincum­ba. Sopianaeból, Valeria tartomány polgári RÓMAI UTAK A DUNÁNTÚLON 1

Next