Műemlékvédelem, 2005 (49. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám - Tóth Endre: Római utak a Dunántúlon
Tóth Endre A Róma dombjaitól induló, a Földközi-tenger medencéjét és fél Európát elfoglaló hatalmas birodalomban a császárkor első századára 80-100 ezer kilométernyire becsült úthálózatot építettek ki. Valóban minden út Rómába vezetett, amit a Fórumon felállított miliarium aureum kitűnően jelképezett. A római kor után hasonló, a gyors és kényelmes közlekedést biztosító útépítés kezdetei Európában csak a XVIII-XIX. századig nyúlnak vissza. Pannónia katonai védelmét, kormányzását és a közigazgatás eredményes működését is a célszerűen kialakított és karbantartott úthálózat segítette elő. Az útépítést a kora császárkorban a terület katonai megszállása, később pedig a katonai és kormányzási szükség, a hírközlés gyorsaságának a biztosítása határozta meg, amit alapjában az Augustus császár uralkodása idején megszervezett állami postaszolgálat (cursus publicus) tett teljessé. A pannóniai úthálózat gerince négy főút volt. Két korai út létrejötte a római foglalás következménye. Az egyik Poetovio (Ptuj, Szlovénia) térségéből - mintegy az itáliai Via Posthumia folytatásaként - a Dráva-Száva között kelet felé a szerémségi Duna-határra, a másik út pedig Nyugat-Pannóniában észak felé, szintén a Dunához vezetett. Poetovio központi szerepét a pannóniai úthálózatban jól jelzi, hogy ebben a városban szervezték meg később a több tartományra kiterjedő illyricumi vámszervezet központját. Poetovio kedvező fekvése, földrajzi adottságai évszázadok múlva jelentkeztek újra, amikor a középkorban Pettau kereskedelmi jelentősége ismét megnőtt. A dél-pannóniai út Itália és a nyugati birodalomrész szárazföldi összeköttetését biztosította Kis-Ázsiával és a keleti tartományokkal. Az észak felé vezető főút a római hódítás előtt már használt, de még kiépítetlen Borostyánkő út nyomvonalát követte: Aquileiától Emonán és Poetovión keresztül észak felé a birodalom határára, a Dunáig tartott, majd továbbvezetett a Balti-tengerhez. Az idősebb Plinius leírását a borostyánkereskedelemről leletek tanúsítják. A Baltitenger partvidékéről ezen az úton szállították a borostyánkövet a birodalomba, ahol ékszereket, dísztárgyakat faragtak belőle. Az út megépítése és egyúttal a hadsereg utánpótlási vonalának megszervezése a germán frontig Tiberius császár (Kr. u. 1437) uralkodása alatt kezdődött. A Borostyánkő út mellett alapított Savaria szerepét a tartományi úthálózatban jól jelzi a közelmúltban a város déli kapuja közelében előkerült I. századi mérföldkő, amelyre Rómától mért távolságot véstek fel. A 675 mérföld egyezik Savaria és Róma távolságával, amit a római utakon mértek (1000 km). A harmadik főút a határon vezető limesút volt. Amikor a Flavius-kor végére a hadsereg egységei a Duna mellé, a birodalom határára sorakoztak fel, a táborok és őrtornyok között is megépült a közlekedést biztosító útvonal. A gyakran magas töltésre épített és karbantartott út szinte teljes hosszában ismert. A lineáris védekezés miatt a katonai táborokat és őrtornyokat összekötő Duna menti limesút jelentősége megnőtt. Az Itáliával és Rómával - a császárral és a központi igazgatással - az összeköttetést biztosító másik két főút jelentősége azonban továbbra sem csökkent. A negyedik főút délkelet felől vezetett északnyugat felé, és a limesutat rövidítette le a Dunántúlon. Byzantium felől érkezett, és Sirmiumon, Sopianaen, Savarián keresztül Augusta Treverorum/Trierbe vezetett. A közlekedés, a hírközlés és kereskedelemi forgalom céljára egyaránt alkalmas utakon a tájékozódást az útitérkép (Tabula Peutingeriana) és az útikönyvek (Itinerarium Antonini és Itinerarium Burdigalense) segítették elő, amelyek csak a főutakat tüntették fel. A III. században összeállított Itinerarium Antonini a főutakat a poetovioi kiindulással olyan módon rendszerezte, hogy az igazgatási központok között tájékozódást tudjon adni. Savariából és Sopianaeból (Pécs) kiindulva - a két város a polgári igazgatás felső szerve, a tartományi gyűlés székhelye volt - az útleágazásokat sorolja fel. Savariából utat írt le a vindobonai (Wien) légiótáborba, Camuntumba, a dux székhelyre, Arrabonán (Győr) keresztül a brigetioi (Komárom-Szőny) légióhoz, végül Pannónia inferioris helytartói székhelyére, Aquincumba. Sopianaeból, Valeria tartomány polgári RÓMAI UTAK A DUNÁNTÚLON 1