Műemlékvédelem, 2007 (51. évfolyam, 1-6. szám)
2007 / 1. szám - Varga Kálmán: 50 éves a Műemlékvédelem
50 éves a Műemlékvédelem Úgy tízéves lehettem, amikor ellenállhatatlanul megfogott az, amit történelemnek neveznek. Királyok neveinek gyűjtésével kezdtem, s egy szépen bekötött irhába jegyeztem fel a magyar és más nemzetek királyait. Hú, hogy örültem, amikor ,, kutatásaim ” során találtam mondjuk egy László nevűt, s mindjárt ötöt is írhattam belőlük a füzetbe, nem is szólva a Lajosokról... Pestlőrincről, ahol laktunk, hétvégenként bevillamosoztam a Nemzeti Múzeumba, vagy - ha jó idő volt - a budai várba, ahol belógva az akkor még az építési területnek számító palota területére mindenféle cserepeket és öreg apróságokat gyűjtögettem. (Legnagyobb zsákmányom egy 10 kiló körüli ágyúgolyó volt, amit persze haza is cipeltem anyám egyetlen, az úton méteresre nyúlott nejlonszatyrában.) A kerületi könyvtár kimeríthetetlen kincsesbánya volt nekem, és figyeltem az újságos standokat is. Emlékszem, a Fórum Mozinál lévő lapárusnál láttam meg először a Műemlékvédelmet - írtak éppen 1967-et - címlapján egy budavári ház középkori architektúrájának fekete-fehér fotójával kimondottan vonzott, pláne amikor átlapozhattam, és alaprajzokat, rekonstrukciós képeket láttam benne, jóllehet nem sokat értettem belőlük, a szövegekről nem is szólva. Muszáj volt megvenni! Igaz, egy városszéli proligyereknek nem volt könnyű 7 forintot - amiből zacskós kakaót, kifliket, sőt pár szál Fecske cigarettát is lehetett kapni - erre összeszedni, de valahogy sikerült, és a varázslatos folyóirat csöppnyi könyvtáramba került. „ Gerő László (főszerkesztő) ” - olvastam a kolofonban a szerkesztőbizottsági nevek között, s persze fogalmam sem volt, kiről van szó. A cikkeket se igazán értettem, ami azért zavart, de a rajzok és a képek tiszteletteljes érzéseket keltettek bennem a letűnt korok, egykor volt emberek élete iránt. Attól fogva számon tartottam a hónapokat, s vártam, mikor jelenik meg a Műemlékvédelem újabb száma. Az újságosnál törzsvásárló lettem, egészen a gimnáziumig, amikor kémia-fizika tagozatra kerülve érdeklődésem más irányba fordult - legalábbis egy rövid időre. A folyóirat akkori számait ma is őrzöm, s ha kezembe veszem őket, ugyanazt a vonzódást érzem, mint kamasz srácként. Mikor az első példányt megvettem, az Országos Műemléki Felügyelőség éppen a 10. születésnapját ünnepelte, és évtizedes volt a Műemlékvédelem is - ma pedig már az 50. évfordulóra emlékezünk. A lap fél évszázados története során nemcsak a szakmában, szakemberek generációiban hagyott maradandó nyomot, hanem az én személyes életemben is. Nem gondolhattam akkor, hogy évtizedek múltán az én nevem is együtt szerepel majd a lap belső borítóján az alapítóval, mindannyiunk Gerő Laci bácsijával. Ha nem is szellemi alkotótársként, hanem csak hivatalnokként, felelős kiadóként, de ma már tudom, ki volt az a Gerő László, s vele egy lapon szerepelni így is óriási megtiszteltetés. Öröm részese lenni a mai ünnepnek! Öröm, mint annak idején suhancként fölfedezni a Műemlékvédelmet az Esti Hírlapok, Fülesek és Ország-Világok között. Úgy látszik, mégis vannak fontos dolgok, amelyek nem hullnak, nem hullhatnak ki az idő rostáján... Varga Kálmán 1