Műemlékvédelem, 2007 (51. évfolyam, 1-6. szám)
2007 / 1. szám - Marosi Ernő: A műemlékvédelem fél évszázada
interjúkat a műemlékügy „régi harcosaival”, szereplőivel. Az első folyóiratszám borítóján Ferenczy Béni negatívba fordított finom rajza volt az eleinte használt jellegzetes, porózus kartonra (amelyet nemsokára fényképek felvételére alkalmas, fényes műnyomó karton váltott fel) nyomtatva. A hozzá tartozó szöveg a belső címlapon: „Román kori oszlopfej a 700 éves jubileumát ünneplő jáki templomról.” (A jáki felszentelés évfordulója egy évvel korábban volt, s ez az év volt Gerő László visszaemlékezése szerint is az alapítás éve: „.. .hivatalomnak nem engedték egy folyóirat alapítását. Hm? De én választmányi tagja voltam a TIT-nek, és a MÉSZ Műemléki Bizottságának az elnöke. ... Ezen az alapon a Minisztertanács engedélyezte a műemléki lapot az én főszerkesztésem mellett. Ötvenhatban.” Kaiser Anna interjúja, közölve: XL - 1996. 2.) Ami az engedélyezés és az első szám megjelenése között történt, arról (s a forradalom nyomán keletkezett műemlékvédelmi feladatokról) természetesen sokáig nem eshetett szó a folyóiratban, az alapító szerkesztő hangsúlyos dátummegjelölése azonban felidézi a kettős alapítás (ugyancsak 1957-ben alakult meg az Országos Műemléki Felügyelőség) történelmi környezetét, a sztálinizmus eltörlésének légkörét. A jáki féloszlopfő programszerűen címlapra tett rajzát készítő Ferenczy Béni gyűjteményes kiállítása a kultúrpolitikai enyhülés színhelyének számító Nemzeti Szalonban volt 1959-ben, nem sokkal e fontos, XX. századi műemlék helyreállítása helyett lebontása előtt. Ugyanitt, ugyanebben az évben rendezték a magyar műemlékvédelem tíz (1949-1959) évének eredményeit bemutató kiállítást, az utolsót ebben a műemlékvédelem kezdeteitől fogva nagy fontosságú, a műemlékvédelem és a múzeum közös gyökereit tudatosító műfajban. Nem kevésbé fontos, hogy a kiállítás ismertetését (IV - 1960. 65-74.) a hagyomány folyamatosságát hangsúlyozó egykori vezető műemlékes, Genthon István írta. A harmincas évek szemléletével, módszereivel, cél- és feladatkitűzéseivel vállalt folytonosság abban is nyilvánvaló, hogy az első szám első cikkének címe: „Műemléki kérdések Esztergomban” (Entz Géza, I - 1957. 3-6.). 1960-ban Gerő László még köszönthette nyolcvanadik születésnapján e korszak vezető műemlékkutatóját és restaurátorát, Lux Kálmánt (IV - 1960. 246-247. - nekrológja Dümmerling Ödöntől: VI- 1962. 172-173. ugyancsak az egyik első ebben a sajnos utóbb nagy teret követelő műfajban.). Tanulságos és programszerű csupán az első szám tematikája is: az említett esztergomi cikken kívül: a magyar városkép (Granasztói Pál), a budai vár lakóházai (Dragonits Tamás: Kétemeletes, gótikus lakóház a Várban), Sopron műemléki munkái (Riedlmayer Gyula: Műemlék épület helyreállítása Sopronban), aztán: Beck Zsuzsanna - Sedlmayr János: Holt műemlékeink helyreállítása (mindjárt kiérdemelve a legelsőt az éber Gerő László szerkesztői megjegyzései közül). Ormos Imrétől a „Műemlékvédelem és kertművészet” arra figyelmeztet, hogy ez a kutatási ág nem annyira újszerű, mint gondolják, s nem szándékát, hanem metodikáját érdemes figyelemre méltatni. Dercsényi Dezső ugyanitt (Műemlékvédelem Csehszlovákiában) már a kezdetnél a nemzetközi perspektívára figyelmeztetett. Kialakulóban volt már ekkor — egyelőre Tájékoztató címmel a műemlékekre vonatkozó közéleti, társulati és hivatalos élet áttekintése. Utóbb kialakult mellettük a gyakorlati tanácsadók, a kutatási beszámolók, a turistákhoz szóló (jellegzetes, visszatérő rovatcím: Műemlékstop) rovatok rendszere. Ezekről az 1957-es szerkesztői előszó így ír: „...főbb vonásaiban az építészettörténet és a műemlékvédelem két nagy csoportja köré szeretnénk tömöríteni az elméleti s gyakorlati ismereteket. Különös jelentőséget tulajdonítunk a városszépség problémáinak, de ugyanúgy fel szeretnénk ölelni a lakásművészet kérdéseit, a lakások berendezését, valamint a kertművészetet is. Ugyanígy rendszeresen kívánunk foglalkozni a népi építészettel és az ipari jellegű műemlékekkel. Bő helyet igyekszünk szorítani a külföldi, hasonló témakörű események és irodalom ismertetésének.” A folyóirat XX. évfolyama elé már az ICOMOS Magyarországi Bizottságának elnökeként 1976-ban írt cikkében Dercsényi Dezső a műemlékvédelem tevékenységének és publikációinak rendszerében betöltött helyét világosan kijelölve megállapíthatta: „A Műemlékvédelem húsz évfolyama program és megvalósítás; nem látom szükségét annak, hogy egy ilyen visszaemlékező cikkben új célokat tűzzünk magunk elé.” Akkor állhatott a folyóirat a tetőponton, mivel benne „megvalósult az a kívánalom,... hogy egyszerre legyen tudományos adatközlő és ugyanakkor olvasmányosan ismeretterjesztő is, ennek köszönhető, 3