Műemlékvédelem, 2011 (55. évfolyam, 1-6. szám)
2011 / 1. szám - TÉKA PROGRAM - Kollányi László - Csemez Attila: Táji értékek, egyedi tájértékek - egységes rendszerben
elemeket tekintették. A termeléssel (ezen belül a mező-, a kert- és az erdőgazdasági termesztéssel), továbbá az ipari, a bányászati tevékenységgel, valamint a közlekedéssel, a történelmi eseményekkel stb. létrehozott egyedi tájértékek megjelenésüket, jellegüket, szakterületi tartalmukat, jelentőségüket tekintve egymástól eltérőek. Egyedi tájértéknek ezért elsősorban a külterületen megjelenő, emberi tevékenység során keletkező objektumokat tekintették. AZ EGYEDI TÁJÉRTÉKEK CSOPORTOSÍTÁSA Az ember környezetének természeti adottságait a termelés, ezen belül főleg a növénytermesztés bevezetésével alapvetően megváltoztatta. Települések alakultak, ezek a hozzájuk tartozó művelt és műveletlen területekkel környezetegységeket képeztek. A jellegzetes vonásokat tekintve hasonló környezetegységek tájegységeket alkottak. Ezeken a tájegységeken belül a mezőgazdasági termesztés mellett az ipar, a bányászat is a természet változásához vezetett. Utóbbi tevékenységeknek a természetre gyakorolt hatása rendszerint lokális, viszonylag kis területre kiterjedő maradt. A társadalmi fejlődésre gyakorolt hatása azonban nagy volt. A természeti kincsek eltérő előfordulása, használhatósága, a használati tárgyak, eszközök, az ékszerek, a fegyverek, illetve az élelmiszerek területenként eltérő minősége, bősége a kereskedelem kialakulásához vezetett. Az egymástól távol eső települések, népek közötti kereskedelem eszköze a közlekedés, ennek feltétele az út. Az egymástól eltérő érdekrendszerek, termelési módszerek, nyelvek, a tájkaraktert teremtő népek történelmében, azaz az életükben történt események sorozatában némelyek kiemelkedő jelentőségűek, ugyanakkor konkrét helyhez kötöttek. A népgyűlések, csaták, ostromok, a hősi tettek, a „csodák” színtere a népek életének és létük keretének, a tájnak számottevő történelmi helyei. Az emberi tevékenység táji lenyomatait, emlékeit jelentő tájértékeket is eszerint lehet csoportosítani. Összefüggően nagyobb területre kiterjedő ökológiai, esztétikai célú rendezés hazánkban első ízben a XVIII. század közepén történt, mégpedig Mikoviny Sámuel tatai tevékenysége nyomán. Szociális, esztétikai célú tájlétesítmény, városi közpark formájában 1816-ban Heinrich Nebbien tervei szerint valósult meg Budapesten a Városliget. Nebbien a korabeli „tájszépítési” mozgalom szellemében több nagybirtok esztétikai célú rendezését is vállalta. Az ebbe a csoportba tartozó tájértékek kultúrtörténetieknek tekinthetők. Az egyedi tájértékek kataszterezése a természetvédelmi törvény jegyében született, és ennek értelmében valamennyi olyan, az emberi tevékenységgel létrehozott tájalkotó elem és képződmény is odatartozik, amelynek természeti, történelmi, kultúrtörténeti, tudományos-esztétikai szempontból a társadalom számára jelentősége van. A szabvány három egyedi tájérték-főtípust, nevezetesen: - kultúrtörténeti egyedi tájértékeket, - természeti egyedi tájértékeket és - tájképi egyedi tájértékeket különböztet meg. (A korábbi szabványban a tájképi egyedi tájértékek nem szerepeltek.) KEZDETI SIKEREK ÉS NEHÉZSÉGEK Az 1996-ban megszületett törvényi szabályozás, a módszertani útmutató és szabvány mellett a gyakorlatban történő alkalmazás a kezdeti sikerek ellenére megakadt. A tájértékek felmérésére a 2002-ben még rendelkezésre álló központi források megszűntek. Az addigra elkészült 500 település egyedi tájértékének felmérései pedig nem kerültek be egy központi rendszerbe, papíron, CD-n álltak különböző fiókokban. Új felmérések csak lelkes helyi természetvédő szervezetek, önkormányzatok, egyetemek kezdeményezésében készültek. Az időközben bekövetkezett változások nemcsak megkövetelték, de mind technikai, mind társadalmi szempontból új alapokra helyezték a tájértékek felmérését. A környezettudatosság növekedése, a helyi döntéshozatali folyamatokba történő beleszólás lehetősége, a részvételi tervezés kiszélesedése, a térinformatika térhódítása, az internet és az információs társadalom forradalma magával hozta az új szemléletű tájértékvédelem szük s