Műemlékvédelem, 2011 (55. évfolyam, 1-6. szám)
2011 / 5. szám - Borovi Dániel: Zala György bécsi Erzsébet királyné-síremléke és az Erzsébet-kultusz szakralizáló emlékei az 1900 körüli magyar szobrászatban
két, 1902-es, illetve 1903-as fordulóján formát öltöttek. Ha az első fordulók pályaművei nyomán valósult volna meg, akkor az Erzsébet-emlék a millenniumi emlékmű, a megvalósulatlan Szabadságharc, illetve a megvalósult Kossuth-emlékmű mellett a magyar századforduló monumentális szobrászatának egyik legnagyobb szabású vállalkozása lehetett volna. Az Erzsébet-emlékműtervek azzal is kitűntek a századforduló magyar emlékanyagából, hogy rajtuk a korszak metaforikus beszédében a kiegyezés nemzőjeként, oltalmazó angyalként, második Szent Erzsébetként, szenvedő mártírként, vagy akár Mater Dolorosaként megjelenő királyné emléke számos esetben úgy került megörökítésre, hogy a szobrászok - emlékmű esetében viszonylag szokatlan módon - mind a tervek ikonográfiájában, mind építészeti megoldásaiban a szakrális művészet gesztusait alkalmazták. Jelen tanulmány célja a Zala bécsi síremlékét és a budapesti emlékműpályázat kezdeti fordulóinak terveit létrehozó szellemi közeg felvázolása, és annak vizsgálata. 3. Zala György: Erzsébet királyné síremléke, 1900. Egykor Bécs, Kapuzinergruft