Műemlékvédelem, 2014 (58. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Pilsitz Martin: Technológiai transzfer a történeti pesti sörfőzdék építészetében
Pilsitz Martin TECHNOLÓGIAI TRANSZFER A TÖRTÉNETI PESTI SÖRFŐZDÉK ÉPÍTÉSZETÉBEN 1. TÖRTÉNETI BUDAPESTI SÖRFŐZDÉK A REGIONÁLIS ÉPÍTÉSZETTÖRTÉNETI KUTATÁS FÓKUSZÁBAN Az ipari örökség („industrial heritage”) kutatása és védelme immár évtizedek óta képezi szerves részét az Európai Unió hivatalos kultúrpolitikájának, hiszen a gyártólétesítmények egyes építészeti szakaszairól - a létesítés, a bezárás és az elbontás, néhol egészen gyorsan egymás követő szakaszairól - világosan leolvasható a korabeli gazdasági fejlődés dinamikája. A történeti gyárépületek szerves kapcsolatot teremtenek a múlt és a jelen folyamatai között, így hozzáadott értéket teremtenek a Közösség kulturális azonosulási folyamatában. Az ipari örökség feldolgozásának első gyakorlati lépése a történeti gyártólétesítmények iparágankénti vagy helyszínenkénti (akár városrészenkénti) rendszerszemléletű dokumentálása az eredmények folyamatos publikálásával. Erre szolgál hasznos példával a Budapesten működött sörfőzdék fejlődéstörténete. Míg a sör, mint élvezeti cikk kultúrtörténete már átfogóan feldolgozásra került, a Főváros történeti sörfőzdéinek építészeti fejlődésével kapcsolatban még nem állnak rendelkezésre átfogó eredmények. Pedig a mai Budapest területén található sörfőzdei épületek a regionális ipari építészettörténet elválaszthatatlan részét képezik, és fontos lendületet is adtak a főváros XIX. és korai XX. századi ipari városfejlődésének. A sörfőzdék a malomépületek mellett azok közé a budapesti gyártólétesítmények közé tartoznak, melyek az elsők között álltak át a kézműves szintű gyártásról ipari gyártásra, minek következtében az iparág gyártóépületei már a XIX. század közepén átalakultak az addig kisebb helységekben működő gyártólétesítményekből ipari épületekké, melyek építészeti méreteikkel hamarosan jelentős befolyást gyakoroltak a város képére is. Azt, hogy Budapest ipari városfejlődésének első innovatív szakaszai éppen a sörfőzdék és a malmok, vagyis az élelmiszeripar területén zajlottak le, egyrészt a magyar mezőgazdaság dominanciája, másrészt a városnak az Osztrák-Magyar Monarchia gazdasági térségén belül elfoglalt központi elhelyezkedése is magyarázza. Ezek figyelembe vételével az egyes fejlődési szakaszok világos elhatárolása érdekében az eltérő. Alaprajzi- és épülettípusok alapján a következő felosztás bevezetését javaslom: 1815 előtti időszak: házi sörfőzdék 1815-1844: belvárosi sörfőző üzemek [6] 1845-1870: koraipari sörfőzdék 1870 után: ipari nagy sörfőzdék 2. ÖNÁLLÓ SÖRFŐZDE ÉPÍTÉSZET KIALAKULÁSA Ez a cikk a budapesti koraipari sörfőzdék 1845 és 1870 közötti építészettörténeti fejlődését vizsgálja. Ebben az átmeneti szakaszban ugyanis az iparág létesítményei az elsők között térnek át a kézművesipari gyártásról ipari gyártási módra, minek következtében az iparág gyártóépületei már építészeti méretekkel is jelentős befolyást gyakorolnak a környező városképre. Az említett időszakban kerül sor továbbá a sörfőző üzemeknek a pesti belvárosból városszéli területekre történő elvándorlására, és ezzel az iparág évtizedekkel megelőzi Budapest ipari városfejlődésének a XIX. század utolsó harmadára jellemző általános alakulását [6]. 3. AZ ÉPÍTÉSZETI FEJLŐDÉST KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK Elsőként azokat a főbb befolyásoló tényezőket érintem, melyek 1845 után a koraipari sörfőzdék kialakulásának keretfeltételeit képezték. Ennek során külső és belső feltételeket különböztetek meg.