Műemlékvédelem, 2014 (58. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Pilsitz Martin: Technológiai transzfer a történeti pesti sörfőzdék építészetében

Pilsitz Martin TECHNOLÓGIAI TRANSZFER A TÖRTÉNETI PESTI SÖRFŐZDÉK ÉPÍTÉSZETÉBEN 1. TÖRTÉNETI BUDAPESTI SÖRFŐZDÉK A REGIONÁLIS ÉPÍTÉSZETTÖRTÉNETI KUTATÁS FÓKUSZÁBAN Az ipari örökség („industrial heritage”) kutatása és védelme immár évtizedek óta képezi szerves részét az Európai Unió hi­vatalos kultúrpolitikájának, hiszen a gyártólétesítmények egyes építészeti sza­kaszairól - a létesítés, a bezárás és az el­bontás, néhol egészen gyorsan egymás követő szakaszairól - világosan leolvasha­tó a korabeli gazdasági fejlődés dinamiká­ja.­ A történeti gyárépületek szerves kap­csolatot teremtenek a múlt és a jelen folyamatai között, így hozzáadott értéket teremtenek a Közösség kulturális azonosu­lási folyamatában. Az ipari örökség feldol­gozásának első gyakorlati lépése a történe­ti gyártólétesítmények iparágankénti vagy helyszínenkénti (akár városrészenkénti) rendszerszemléletű dokumentálása az eredmények folyamatos publikálásával. Erre szolgál hasznos példával a Budapes­ten működött sörfőzdék fejlődéstörténete. Míg a sör, mint élvezeti cikk kultúrtörténe­te már átfogóan feldolgozásra került, a Főváros történeti sörfőzdéinek építészeti fejlődésével kapcsolatban még nem állnak rendelkezésre átfogó eredmények.­ Pedig a mai Budapest területén található sörfőzdei épületek a regionális ipari építészettörténet elválaszthatatlan részét képezik, és fontos lendületet is adtak a főváros XIX. és korai XX. századi ipari városfejlődésének.­ A sörfőzdék a malomépületek mellett azok közé a budapesti gyártólétesítmények közé tartoznak, melyek az elsők között áll­tak át a kézműves szintű gyártásról ipari gyártásra, minek következtében az iparág gyártóépületei már a XIX. század közepén átalakultak az addig kisebb helységekben működő gyártólétesítményekből ipari épü­letekké, melyek építészeti méreteikkel ha­marosan jelentős befolyást gyakoroltak a város képére is. Azt, hogy Budapest ipari városfejlő­désének első innovatív szakaszai éppen a sörfőzdék és a malmok, vagyis az élelmi­szeripar területén zajlottak le, egyrészt a magyar mezőgazdaság dominanciája, más­részt a városnak az Osztrák-Magyar Mo­narchia gazdasági térségén belül elfoglalt központi elhelyezkedése is magyarázza. Ezek figyelembe vételével az egyes fejlődési szakaszok világos elhatárolása ér­dekében az eltérő. Alaprajzi- és épülettípu­sok alapján a következő felosztás beveze­tését javaslom: 1815 előtti időszak: házi sörfőzdék 1815-1844: belvárosi sörfőző üzemek [6] 1845-1870: koraipari sörfőzdék 1870 után: ipari nagy sörfőzdék 2. ÖNÁLLÓ SÖRFŐZDE ÉPÍTÉSZET KIALAKULÁSA Ez a cikk a budapesti koraipari sörfőzdék 1845 és 1870 közötti építészettörténeti fej­lődését vizsgálja. Ebben az átmeneti sza­kaszban ugyanis az iparág létesítményei az elsők között térnek át a kézművesipari gyártásról ipari gyártási módra, minek kö­vetkeztében az iparág gyártóépületei már építészeti méretekkel is jelentős befolyást gyakorolnak a környező városképre. Az említett időszakban kerül sor továbbá a sörfőző üzemeknek a pesti belvárosból vá­rosszéli területekre történő elvándorlására, és ezzel az iparág évtizedekkel megelőzi Budapest ipari városfejlődésének a XIX. század utolsó harmadára jellemző általános alakulását [6]. 3. AZ ÉPÍTÉSZETI FEJLŐDÉST KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK Elsőként azokat a főbb befolyásoló tényező­ket érintem, melyek 1845 után a koraipari sörfőzdék kialakulásának keretfeltételeit ké­pezték. Ennek során külső és belső feltétele­ket különböztetek meg.

Next