Műemlékvédelem, 2015 (59. évfolyam, 1-6. szám)

2015 / 1. szám - Varga Kálmán: Középkori templom maradványai a veresegyházi római katolikus templomban

portja, a XIX. századi vakolat architektúráját megőrző Fő utca 93. számú lakóház és az első világháborús emlékmű.­ A régészetet tekintve hasonlóan szerény eredményekről számolhatunk be. A szinte ál­talánosnak mondható újkőkori, réz-, bronz- és vaskori, majd római- és népvándorlás kori kisebb leletanyagok jellemzően terepbejárá­sok során vagy földmunkák kapcsán végzett alkalmi feltárások során kerültek elő, több­ségükben évtizedekkel ezelőtt. Közülük em­lítésre méltó az 1984-ben feltárt, gazdag le­letanyagú szarmata női sír a II. század első feléből. Az 1999-ig nagyközség közigazga­tási határain belül 1974—1988 között folytak szisztematikusabb ásatások, s ennek során sikerült feltárni az említett középkori falu (Ivacs) településszerkezetét, templomát és házait.­ Ez utóbbi kutatás volt az, melynek eredményeit tudományosan leginkább szá­mon tartják. 2. Régészeti feltárás a templom hajójában és szentélyében. Lethenyey László felvétele A MAI TEMPLOM RÖVID ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE A török és kuruc háborúk után regenerálódó település jórészt még középkori jellegét viselő templomát a katolikusok 1719-ben vették vissza a protestánsoktól. Az épület ekkor, majd az ezt követő évtizedekben sem volt rossz állapotban, viszont rendkívül szűkösnek bizonyult az ismét szaporodó katolikus lakos­ság számára. Elsősorban ez motiválta a váci egyházmegyét, hogy mivel az épületet nem lehetett meglévő struktúrájában bővíteni, új hajlékot emeltessen. Erre Migazzi Kristóf püspöksége és kegyurasága idején, 1777- 1778-ban került sor, mikor is elbontván a ko­rábbi templomot, de „retento Sancutario antiquo” (megtartván a régi szentélyt) fel­épült a ma is álló késő barokk (copf), klasszi­cizmusba hajló, középtornyos és egyhajós templom. Titulusa: Árpád-házi Szent Erzsé­bet. A munkálatok gyorsan, nem egészen másfél év alatt lezajlottak: az alapkövet 1777. május 26-án gróf Esterházy László nagypré­post rakta le, és 1778. november 19-én Bodo­­nyi Sándor váci kanonok, püspöki helynök már fel is szentelte az új és tágas templomot.­ Az épület szabadon áll, hossztengelye kö­zel észak-dél irányú, főbejárata az északon emelkedő homlokzati toronyból nyílik, új szentélye pedig dél felől zár. (A régi templom keletről csatlakozó szentélyéből sekrestyét alakítottak ki.) Főhomlokzata három részre osztott, oromfalán az építtető kardinális cí­merét és nevét (C./HRISTOPH/ MIGAZZI) örökítették meg. Hajója három szakaszos, északi felén orgonás karzattal, a diadalív ke­leti lefutásánál szép barokk szószékkel. A főoltár felépítménye a főbejárat homlokzatá­nak kiképzéséhez hasonlatos, kétoldalt egy­­egy falpillérrel, félköríves nagy timpanonnal lezárva. Oltárképe egykorú, a XVIII. század második felében készült alkotás, a váci fő­székesegyház főoltárképét is jegyző Johann Martin Schmidt Szent Erzsébet a szegények között című műve. (A jobb oldalon álló mel­lékoltár Szent József képe későbbi, Rovátkay Ramnold Lajos festette 1959-ben.) A temp­lombelsőt figurális vagy díszítőfestéssel nem dekorálták. Az oldalfalak és a boltozat mezői egyszínű világos okker, a hevederek rózsa­szín és világoszöld, a pilaszterek rózsaszínű, a pilaszterfők szürke és a felső szakaszon rózsaszínű egyszínű kifestést kaptak. Az 2

Next