Műemlékvédelem, 2015 (59. évfolyam, 1-6. szám)
2015 / 1. szám - Varga Kálmán: Középkori templom maradványai a veresegyházi római katolikus templomban
portja, a XIX. századi vakolat architektúráját megőrző Fő utca 93. számú lakóház és az első világháborús emlékmű. A régészetet tekintve hasonlóan szerény eredményekről számolhatunk be. A szinte általánosnak mondható újkőkori, réz-, bronz- és vaskori, majd római- és népvándorlás kori kisebb leletanyagok jellemzően terepbejárások során vagy földmunkák kapcsán végzett alkalmi feltárások során kerültek elő, többségükben évtizedekkel ezelőtt. Közülük említésre méltó az 1984-ben feltárt, gazdag leletanyagú szarmata női sír a II. század első feléből. Az 1999-ig nagyközség közigazgatási határain belül 1974—1988 között folytak szisztematikusabb ásatások, s ennek során sikerült feltárni az említett középkori falu (Ivacs) településszerkezetét, templomát és házait. Ez utóbbi kutatás volt az, melynek eredményeit tudományosan leginkább számon tartják. 2. Régészeti feltárás a templom hajójában és szentélyében. Lethenyey László felvétele A MAI TEMPLOM RÖVID ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE A török és kuruc háborúk után regenerálódó település jórészt még középkori jellegét viselő templomát a katolikusok 1719-ben vették vissza a protestánsoktól. Az épület ekkor, majd az ezt követő évtizedekben sem volt rossz állapotban, viszont rendkívül szűkösnek bizonyult az ismét szaporodó katolikus lakosság számára. Elsősorban ez motiválta a váci egyházmegyét, hogy mivel az épületet nem lehetett meglévő struktúrájában bővíteni, új hajlékot emeltessen. Erre Migazzi Kristóf püspöksége és kegyurasága idején, 1777- 1778-ban került sor, mikor is elbontván a korábbi templomot, de „retento Sancutario antiquo” (megtartván a régi szentélyt) felépült a ma is álló késő barokk (copf), klasszicizmusba hajló, középtornyos és egyhajós templom. Titulusa: Árpád-házi Szent Erzsébet. A munkálatok gyorsan, nem egészen másfél év alatt lezajlottak: az alapkövet 1777. május 26-án gróf Esterházy László nagyprépost rakta le, és 1778. november 19-én Bodonyi Sándor váci kanonok, püspöki helynök már fel is szentelte az új és tágas templomot. Az épület szabadon áll, hossztengelye közel észak-dél irányú, főbejárata az északon emelkedő homlokzati toronyból nyílik, új szentélye pedig dél felől zár. (A régi templom keletről csatlakozó szentélyéből sekrestyét alakítottak ki.) Főhomlokzata három részre osztott, oromfalán az építtető kardinális címerét és nevét (C./HRISTOPH/ MIGAZZI) örökítették meg. Hajója három szakaszos, északi felén orgonás karzattal, a diadalív keleti lefutásánál szép barokk szószékkel. A főoltár felépítménye a főbejárat homlokzatának kiképzéséhez hasonlatos, kétoldalt egyegy falpillérrel, félköríves nagy timpanonnal lezárva. Oltárképe egykorú, a XVIII. század második felében készült alkotás, a váci főszékesegyház főoltárképét is jegyző Johann Martin Schmidt Szent Erzsébet a szegények között című műve. (A jobb oldalon álló mellékoltár Szent József képe későbbi, Rovátkay Ramnold Lajos festette 1959-ben.) A templombelsőt figurális vagy díszítőfestéssel nem dekorálták. Az oldalfalak és a boltozat mezői egyszínű világos okker, a hevederek rózsaszín és világoszöld, a pilaszterek rózsaszínű, a pilaszterfők szürke és a felső szakaszon rózsaszínű egyszínű kifestést kaptak. Az 2