Műemlékvédelem, 2016 (60. évfolyam, 1-6. szám)
2016 / 5-6. szám - Forster Gyula: Fönntartás vagy helyreállítás
Paris, 1985. Tom. 8. 14—35.] Ford. Böhm Endre. Magyar Műemlékvédelem, 9. 1984. 377-389. 5. A MOB a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter utasítására a kassai dóm helyreállításának előkészítését 1876. május 26-án kezdte meg. A miniszter által felkért Friedrich von Schmidt építészeti főtanácsos jelentése 1876. szeptember 18-án érkezett meg a MOB-hoz. Ennek megtárgyalása után a MOB „Steindl Imre műegyetemi tanárt és bizottsági tagot, mint gyakorlati s csúcsíves szélben szakavatott építészt javasolná megbízandónak” a tervek elkészítésével. (Forster Központ, Tudományos Irattár, MOB-iratok, 1876/15., 77.) A helyreállítás a szentéllyel kezdődött, majd a templom három hajójának öthajóssá alakításával folytatódott, s 1896- ban felszentelték. Ekkor még hátra volt a déli, az ún. Mátyás-torony helyreállítása, a MOB azonban nem fogadta el Steindl kiépítési tervét, hanem az eredeti részek megtartása mellett egy lefedést javasolt. Emiatt Steindl 1901-ben lemondott. „Az első csapás akkor érte az épületet, amikor Fábry Ignác püspök alatt, 1846-tól kezdve Gerster Károly pesti építész tervei és Henszlmann Imre tanácsai alapján hozzáfogtak első »rendbehozatalához«: megújítják és mázas cserepekkel fedik tetőzeteit, kicserélik megromlott kőrészleteit, pótolják hiányzó szobrait, kiegészítik hiányait, kívülről átfaragják, belülről élénk színekkel kifestik falfelületeit. Az épület félig ekkor, 1857-63 között már eltűnt, formái nem változtak ugyan lényegesen, stíluskritikai, tipológiai szempontból azonosak maradtak, ám eltűnt az épület egykori hatása, a vadonatúj formák, megváltozott összkép inkább a romantikus restaurátorok gótikáról alkotott elképzeléseit mint a templom eredeti képét tükrözte. A második restaurálást 1877-ben, Steindl Imre irányításával, Friedrich Schmidt tanácsai alapján kezdték el, s 1896-ig folytatták. Az újabb restaurátorok gyakran nyilatkoztak elítélően elődeikről, ám nem volt köztük lényeges különbség. Eltéréseik mindössze annyit jelentenek, hogy míg az elődök az összhatás gazdagságára s a romantika elképzeléseinek érvényesítésére törekedtek, az utóbbiak már nem a dómépítő mozgalmak, a középkorrajongás nemzedékéhez tartoztak. Steindl és társai már specialistái a középkori stílusoknak, a rajongást náluk statikai, formatani megfontolások váltják fel. Elveik keresztülvitele okozta a kassai Szent Erzsébet templom pusztulását. A Steindl-féle restauráció során egymás után ítélték lebontásra és újjáépítésre a szakértők az épület régi részeit, s az újjáépítés közben egyre kevésbé tartották tiszteletben a régi formákat. Fokozatosan erősödött a korrekció igénye, a szabad módosítások száma, így, mikor végül is megreped a templom négyezeti pillére, Steindl egyszerre igazolva látja aggályait, s hozzáfog a templom lebontásához, majd változott alaprajzon való újjáépítéséhez. A ma is álló templomnak alaprajzban, faltagolásban, díszítő részletekben egyaránt nem sok köze van többé az egykorihoz.” Marosi Ernő: Tanulmányok a kassai Szent Erzsébet templom középkori építéstörténetéhez. I. Művészettörténeti Értesítő, 18. 1969. 3. 6. Steindl Imre (1839-1902) építész, műegyetemi tanár, az MTA tagja. Friedrich von Schmidtnél tanult Bécsben. 1872-től volt a MOB tagja, többek között olyan nagyléptékű műemléki munkák fűződnek nevéhez, mint a bártfai Szent Egyed-templom, a jáki templom, a Vajdahunyadi vár, a szegedi Ferences-templom, vagy a budavári Mátyás-templom. 7. Friedrich von Schmidt (1825—1901) osztrák építész, bécsi műegyetemi tanár. 1862-1864 között az ő tervei szerint újították fel a bécsi Stephansdomot, és 1883-1891 között a pécsi székesegyházat. 1877. június 10-én a MOB kültagjává nevezte ki a vallás- és közoktatásügyi miniszter. 8. Schmidt válaszlevelét teljes terjedelemben közli. Forster Gyula: A műemlékek védelme a magyar és külföldi törvényhozásban. 2. kiad. Budapest, 1906. 220-221. 288