Műemlékvédelem, 2020 (64. évfolyam, 1-6. szám)
2020 / 5. szám - Nagy Dénes: A taliándörögdi Szent András templom, a pápa oklevele 1347-ből, egy nemzetközi építészettörténeti vita és egy feltételezés az Inkler-ház boltozatos műemlékistállójáról
bőv. kiadás, Akadémia, Budapest, 1988; változatlan lenyomat, 1997. 2. kötet; Várad, 731. Azt mondhatjuk, hogy itt a képzőnek mind a kicsinyítő, mind a helynévképző funkciója megvan: Várad - kicsi vár. Az ősi -d képző lappangó továbbélését láthatjuk becenevek esetében a d-t tartalmazó végződéseknél, mint például a -di vagy a -da esetében; lásd pl. Ilona — Ildi, Lívia - Lidi, Margit - Gida (sokkal ismertebb a Gitta), Irma - Ida (ez önálló név is lett). Lásd Hajdú Mihály: Általános és magyar névtan, Személynevek. Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 671-672. A településeket nézve, nagy városoknál és kis falvaknál is szerepel a -d képző; gondoljunk például Szegedre és Taliándörögdre. Természetesen az nem zárható ki, hogy a névadáskor még aránylag kis településekről volt szó, de a képző szerepéhez a helynévadásnál nem feltétlenül társult a kicsinyítés vagy becézés. 26. Árpádkori új okmánytár. 2. kötet, közzé teszi Wenzel Gusztáv, Pest, 1861; hasonmás kiadás, Jókai Mór Városi Könyvtár, Pápa, 2001; „Ulmar”, 9. Ez az 1. okmányban szerepel egy felsorolásban. A latin nyelvű okmány rövid magyar összefoglalója: „IV. Béla király megerősíti a Pannónia szent hegyén (Pannonhalmán) Geiza fejedelem és sz. István király által alapított, s ezek és más magyar királyok, számos főurak és honfiak által gazdagon megadományozott szent-mártoni apátság jószágait és jövedelmeit. 1234-1270.” Ezt a hivatkozást Csánki is említi a Veszprém vármegyéről szóló fejezetben mint „Ilmár” (Csánki, 3. kötet, 1897, 234-235), de hozzáteszi a következőket: „Ma Imár néven puszta, Zalamegyében, Veszprém m. határán, Tallián-Dörögd mellett keletre. (Utóbbi Zalamegyéhez is számítható).” Ugyanebben az okmánytárban egy másik érdekes hivatkozás is van, 12. kötet, Pest, 1874; „Ilmarfelde”, 9. Itt a „Feld” német jelentésére gondolhatunk: mező, szántóföld. A latin nyelvű okmány rövid összefoglalója: „V. István királynak a hűtlenségben bűnös Miklós, Arnold comes [ispán] fia birtokát tárgyazó adománya, Ponych bán számára: 1270.” Erre Zsiray is hivatkozik mint „villa Ilmar”, amit Panyit bánnak adományoztak (Zsiray, 1972, 251). Az összesen 12 kötetes okmánytárhoz (1860- 1874) utólag egy betűrendes névmutató is készült (Kovács Nándor, szerk., 1889). Itt szerepel „Ylmar, villa” (2. kötet, 9) és „Ilmar, villa” (2. kötet, 17), ami feltehetőleg az előbbire vonatkozik, csak az oldalszám tévesen szerepel, míg „Ilmarfelde” nem szerepel. Ilmar személynévként is ismert; ennek változatai az Ylmar és az Ilemer, amelyek kapcsolatosak az Elemeres névvel is; lásd Fehértói Katalin: Árpád-kori személynévtár (1000- 1301). Akadémia, Budapest, 2004. Ilmer, Ilmar, Ilamar, Ilemer, Homár, 412. A szócikkben a példák között szerepel az Ylmar is és a végén utalás van az Elemeres címszóra. 27. Zsiray szerint Ráskó nevét középkori oklevél nem említi. Lehet, hogy ezt azért gondolhatta, mert Ráskó nem szerepel a Csánki-féle kézikönyvben, valamint a Dörögd és Ilmár kapcsán említett okmánytárakban. Ugyanakkor Zsiray utal egy 1752- es dokumentumra, amely Dobos és Ráskó birtokai határának megállapításával foglalkozik (Zsiray, 1972, 251). Ez megmagyarázza azt is, amiről korábban szóltunk a Dörögdi-medence vízrajza kapcsán, hogy a Ráskói-patakot Dobos-víznek is nevezik. Kovacsics és Ila viszont említ sokkal korábbi hivatkozásokat. A legrégebbi 1531-es, amikor a település neve „Rakso” formában szerepel, amely szláv eredetű szó lehet, és ebből hangátvetéssel alakulhatott ki a későbbi forma. A település részben a Gyulaffy család birtokában levő Csobánc vára körül kialakított uradalomhoz tartozott 1574-től; lásd Kovacsics József és Ila Bálint. Veszprém megye helytörténeti lexikona 2. (Magyarország helytörténeti lexikona), Akadémia, Budapest, 1988. Ráskó, 334, ill. Csobánc, 179- 180. 28. Zsiray, 1972, 255. 29. Csánki, 3. kötet, 1897, 47-48. 30. A Balatonkörnyék a II. katonai felmérés térképén, 1860. Lásd 12. jegyzet. 31. Krizsákné Farkas Piroska: Évfordulók nyomában [Huszonöt éve avatták fel a taliándörögdi Interszputnyik Űrtávközlési Földi Állomást]. Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004, Budapest, 2005, 55-72. A kiválasztás utolsó körében szereplő három településre (Jásd: Káptalantóti, Taliándörögd) gondolva kérdezhetjük: Lehet, hogy a Balaton-felvidék és a Bakony vonzotta az űrtávközlés szakembereit? Talán az is szempont lehetett, hogy az objektum ne legyen messze a Veszprém mellett állomásozó szovjet hadosztálytól. 32. Rátonyi Gábor Tamás: Antenna is lehet műemlék. Budapest, A városlakók folyóirata, 30 (2007), 2. sz., 8. 33. II. Ulászló oklevelét, ahol a „Monszoros Dörögd” kifejezés szerepel, említi Zsiray Lajos, 1972, 252. Lásd még Kovacsics József és Ila Bálint. Veszprém megye helytörténeti lexikona 2. (Magyarország helytörténeti lexikona), Akadémia, Budapest, 1988, Taliándörögd, 393-396. A szerzők szintén említik az 1504-es oklevelet, 393, majd utalnak arra, hogy Dörögd nagy területén három templom és egy monostor állott. 394. Feltételezik, hogy a Klastrom-dűlő elnevezés ennek az emléke. 34. Éry és Kralovánszky Alán, 1977, 69. „A gótikus templom területén szórványos bronzkori umasirt találtunk.” Ugyanezt említi: Koppány, 2000, 107. Sajnos a rövid éves beszámolókban többre általában nincs hely, és így a leletről nincsenek további részletek. 35. Koppány Tibor, 2000, 115. 36. „Nycolao de Ungaria, archidiacono Nitriensi in ecclesia Strigoniensi, Ultramontanorum [.. .] rectoribus”, azaz Magyarországi Miklós, nyitrai fő 305