Műemlékvédelem, 2020 (64. évfolyam, 1-6. szám)

2020 / 5. szám - Nagy Dénes: A taliándörögdi Szent András templom, a pápa oklevele 1347-ből, egy nemzetközi építészettörténeti vita és egy feltételezés az Inkler-ház boltozatos műemlékistállójáról

bőv. kiadás, Akadémia, Budapest, 1988; változat­lan lenyomat, 1997. 2. kötet; Várad, 731. Azt mondhatjuk, hogy itt a képzőnek mind a kicsinyí­tő, mind a helynévképző funkciója megvan: Vá­rad - kicsi vár. Az ősi -d képző lappangó továbbé­lését láthatjuk becenevek esetében a d-t tartalmazó végződéseknél, mint például a -di vagy a -da ese­tében; lásd pl. Ilona — Ildi, Lívia - Lidi, Margit - Gida (sokkal ismertebb a Gitta), Irma - Ida (ez önálló név is lett). Lásd Hajdú Mihály: Általános és magyar névtan, Személynevek. Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 671-672. A településeket nézve, nagy városoknál és kis falvaknál is szerepel a -d képző; gondoljunk például Szegedre és Talián­­dörögdre. Természetesen az nem zárható ki, hogy a névadáskor még aránylag kis településekről volt szó, de a képző szerepéhez a helynév­adásnál nem feltétlenül társult a kicsinyítés vagy becézés. 26. Árpádkori új okmánytár. 2. kötet, közzé teszi Wenzel Gusztáv, Pest, 1861; hasonmás kiadás, Jó­kai Mór Városi Könyvtár, Pápa, 2001; „Ulmar”, 9. Ez az 1. okmányban szerepel egy felsorolásban. A latin nyelvű okmány rövid magyar összefogla­lója: „IV. Béla király megerősíti a Pannónia szent hegyén (Pannonhalmán) Geiza fejedelem és sz. István király által alapított, s ezek és más magyar királyok, számos főurak és honfiak által gazdagon megadományozott szent-mártoni apátság jószága­it és jövedelmeit. 1234-1270.” Ezt a hivatkozást Csánki is említi a Veszprém vármegyéről szóló fe­jezetben mint „Ilmár” (Csánki, 3. kötet, 1897, 234-235), de hozzáteszi a következőket: „Ma Imár néven puszta, Zalamegyében, Veszprém m. határán, Tallián-Dörögd mellett keletre. (Utóbbi Zalamegyéhez is számítható).” Ugyanebben az okmánytárban egy másik érdekes hivatkozás is van, 12. kötet, Pest, 1874; „Ilmarfelde”, 9. Itt a „Feld” német jelentésére gondolhatunk: mező, szántóföld. A latin nyelvű okmány rövid össze­foglalója: „V. István királynak a hűtlenségben bű­nös Miklós, Arnold comes [ispán] fia birtokát tár­­gyazó adománya, Ponych bán számára: 1270.” Erre Zsiray is hivatkozik mint „villa Ilmar”, amit Panyit bánnak adományoztak (Zsiray, 1972, 251). Az összesen 12­ kötetes okmánytárhoz (1860- 1874) utólag egy betűrendes névmutató is készült (Kovács Nándor, szerk., 1889). Itt szerepel „Yl­mar, villa” (2. kötet, 9) és „Ilmar, villa” (2. kötet, 17), ami feltehetőleg az előbbire vonatkozik, csak az oldalszám tévesen szerepel, míg „Ilmarfelde” nem szerepel. Ilmar személynévként is ismert; en­nek változatai az Ylmar és az Ilemer, amelyek kapcsolatosak az Elemeres névvel is; lásd Fehér­tói Katalin: Árpád-kori személynévtár (1000- 1301). Akadémia, Budapest, 2004. Ilmer, Ilmar, Ilamar, Ilemer, Homár, 412. A szócikkben a pél­dák között szerepel az Ylmar is és a végén utalás van az Elemeres címszóra. 27. Zsiray szerint Ráskó nevét középkori oklevél nem említi. Lehet, hogy ezt azért gondolhatta, mert Ráskó nem szerepel a Csánki-féle kézikönyvben, valamint a Dörögd és Ilmár kapcsán említett ok­mánytárakban. Ugyanakkor Zsiray utal egy 1752- es dokumentumra, amely Dobos és Ráskó birtokai határának megállapításával foglalkozik (Zsiray, 1972, 251). Ez megmagyarázza azt is, amiről ko­rábban szóltunk a Dörögdi-medence vízrajza kap­csán, hogy a Ráskói-patakot Dobos-víznek is ne­vezik. Kovacsics és Ila viszont említ sokkal korábbi hivatkozásokat. A legrégebbi 1531-es, amikor a település neve „Rakso” formában szere­pel, amely szláv eredetű szó lehet, és ebből han­­gátvetéssel alakulhatott ki a későbbi forma. A te­lepülés részben a Gyulaffy család birtokában levő Csobánc vára körül kialakított uradalomhoz tarto­zott 1574-től; lásd Kovacsics József és Ila Bálint. Veszprém megye helytörténeti lexikona 2. (Ma­gyarország helytörténeti lexikona), Akadémia, Budapest, 1988. Ráskó, 334, ill. Csobánc, 179- 180. 28. Zsiray, 1972, 255. 29. Csánki, 3. kötet, 1897, 47-48. 30. A Balatonkörnyék a II. katonai felmérés térképén, 1860. Lásd 12. jegyzet. 31. Krizsákné Farkas Piroska: Évfordulók nyomában [Huszonöt éve avatták fel a taliándörögdi Inter­­szputnyik Űrtávközlési Földi Állomást]. Hírköz­lési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004, Budapest, 2005, 55-72. A kiválasztás utolsó köré­ben szereplő három településre (Jásd: Káptalantó­ti, Taliándörögd) gondolva kérdezhetjük: Lehet, hogy a Balaton-felvidék és a Bakony vonzotta az űrtávközlés szakembereit? Talán az is szempont lehetett, hogy az objektum ne legyen messze a Veszprém mellett állomásozó szovjet hadosztály­tól. 32. Rátonyi Gábor Tamás: Antenna is lehet műemlék. Budapest, A városlakók folyóirata, 30 (2007), 2. sz., 8. 33. II. Ulászló oklevelét, ahol a „Monsz­oros Dö­rögd” kifejezés szerepel, említi Zsiray Lajos, 1972, 252. Lásd még Kovacsics József és Ila Bá­lint. Veszprém megye helytörténeti lexikona 2. (Magyarország helytörténeti lexikona), Akadé­mia, Budapest, 1988, Taliándörögd, 393-396. A szerzők szintén említik az 1504-es oklevelet, 393, majd utalnak arra, hogy Dörögd nagy területén három templom és egy monostor állott. 394. Fel­tételezik, hogy a Klastrom-dűlő elnevezés ennek az emléke. 34. Éry és Kralovánszky Alán, 1977, 69. „A gótikus templom területén szórványos bronzkori umasirt találtunk.” Ugyanezt említi: Koppány, 2000, 107. Sajnos a rövid éves beszámolókban többre általá­ban nincs hely, és így a leletről nincsenek további részletek. 35. Koppány Tibor, 2000, 115. 36. „Nycolao de Ungaria, archidiacono Nitriensi in ecclesia Strigoniensi, Ultramontanorum [.. .] rec­­toribus”, azaz Magyarországi Miklós, nyitrai fő­ 305

Next