Műhelymunkák a nyelvészet és társtudományai köréből 2. szám (1986. június)
Haader Lea: A főnév határozói mellékmondatainak vonzatossága a kései ómagyar korban
II. szám, 1986. június HAADER LEA A FŐNÉV HATÁROZÓI MELLÉKMONDATAINAK VONZATOSSÁGA A KÉSEI ÓMAGYAR KORBAN Az MTA Nyelvtudományi Intézete 1250 Budapest, Szentháromság utca 2. Az itt következő cikkben szereplő kérdések a Nyelvtudományi Intézetben készülő történeti nyelvtan munkálatainak során vetődtek fel. E történeti grammatika mondattani részének felfogása a szófajnak központi szerepet tulajdonít. A bővíthetőség ugyanis - vonzatok és szabad bővítmények esetében egyaránt - a szófajra jellemző, mert itt állandó, a mondatrészi szerepben csak alkalmi. Ennek - az eddigi történeti grammatikai hagyományokhoz képest újszerű - felfogásnak konzekvens véghezvitele a mellékmondat formájában kifejezett bővítményeket is a szófajokhoz rendeli, azaz nem a szokásos mondatrészkifejtés szerint osztályozza. Eszerint nyelvtanunkban a kötött határozói mellékmondatok az ige, a melléknév és a főnév határozói bővítményeként szerepelnek. Közülük most a főnév kötött határozói mellékmondatait vesszük szemügyre. 3