Műhelymunkák a nyelvészet és társtudományai köréből 2. szám (1986. június)

Haader Lea: A főnév határozói mellékmondatainak vonzatossága a kései ómagyar korban

II. szám, 1986. június HAADER LEA A FŐNÉV HATÁROZÓI MELLÉKMONDATAINAK VONZA­­TOSSÁGA A KÉSEI ÓMAGYAR KORBAN Az MTA Nyelvtudományi Intézete 1250 Budapest, Szentháromság utca 2. Az itt következő cikkben szereplő kérdések a Nyelvtudományi Intézetben ké­szülő történeti nyelvtan munkálatainak során vetődtek fel. E történeti gram­matika mondattani részének felfogása a szófajnak központi szerepet tulajdo­nít. A bővíthetőség ugyanis - vonzatok és szabad bővítmények esetében egya­ránt - a szófajra jellemző, mert itt állandó, a mondatrészi szerepben csak alkalmi. Ennek - az eddigi történeti grammatikai hagyományokhoz képest új­szerű - felfogásnak konzekvens véghezvitele a mellékmondat formájában kife­jezett bővítményeket is a szófajokhoz rendeli, azaz nem a szokásos mondat­részkifejtés szerint osztályozza. Eszerint nyelvtanunkban a kötött határo­zói mellékmondatok az ige, a melléknév és a főnév határozói bővítményeként szerepelnek. Közülük most a főnév kötött határozói mellékmondatait vesszük szemügyre. 3

Next