Műhelymunkák a nyelvészet és társtudományai köréből 4. szám (1988. augusztus)
Réger Zita: A cigány nyelv: kutatások és vitapontok
Először is a magyarországi cigány dialektusok teljes szókincsanyaga még korántsincs megfelelően összegyűjtve’. Másodszor pedig a szókincs terjedelmének a megállapításánál okvetlenül figyelembe kell venni, hogy kétnyelvű cigányaink cigány nyelven foltatott társalgásukban nagy mennyiségű magyar kölcsönszót is felhasználnak, cigány képzőkkel ellátva, anyanyelvük nyelvtana szerint formált mondatokba illesztve ezeket. Az ilyen típusú, a környezet nyelvéből származó, rendszeresen használt, nyelvileg beillesztett elemek köre - az ún. "mozgó szókincs" - ugyancsak részét alkotja a befogadó nyelvnek. (A magnóvo - "magnó" - például ugyanúgy cigány szó, ahogy a magnó magyar. Míg azonban az előbbi nem szerepel a rendelkezésünkre álló cigány szójegyzékekben, addig az utóbbit a Magyar Nyelv Értelmező Szótára külön szóként tartja nyilván!) A szókincs e része nyitott, szüntelenül magába fogadhat újabb elemeket. Nem létezik ugyanis olyan határ, amelyen túl egy-egy nyelv ne fogadhatna be szókészletébe újabb és újabb elemeket egy vele érintkező másik nyelvből. Nem fogadható el tehát az a felfogás, amely a cigány beszélők szókincséből csupán a magyar nyelv szavaitól eltérő hangalakú, stabil, nem cserélődő szavakat, illetve a régebbi kölcsönzéseket tekinti a cigány nyelv elemeinek. A kétnyelvűség-kutatásban tájékozott szakember számára az is nyilvánvaló, hogy a magyarétól eltérő szókincs kétségtelen szűkkörűsége nem holmi "cigány sajátosság", hanem a több évszázados kétnyelvűség természetes következménye. Nevezetesen olyan kétnyelvű állapoté, amelyben egy eredetileg feltehetően gazdagabb nyelvállapot fenntartását, a nyelv lehetőségeinek a kifejlesztését akadályozta a hiányzó írásbeliség, oktatás, politikai elismertség, s nem támogatta a nyelv melletti tudatos elkötelezettség motívuma sem. 5) Népzenekutató és nyelvész kollégáim terepmunkájuk során nap mint nap regisztrálnak a rendelkezésre álló cigány szótárakban nem szereplő cigány szavakat. 6 6) A jelenlegi beszűkült nyelvállapot történeti visszavetítése, lényegében azonos nyelvállapot, kommunikációs és gondolkodási szint feltételezése a cigányság történelmének korábbi, alig-alig ismert évezredeiben (ld. Vekerdi, 1981) szakmailag súlyosan kifogásolható eljárás. Mint láttuk, a kétnyelvűség az adott feltételek között eleve az anyanyelv szókincsének beszűkülésével, elszegényedésével jár, s a nyelvek történetében ezen túl is sokféle más ok vezethet az eredeti szókincs elemeinek elvesztéséhez vagy kicserélődéséhez. (Ezekről részletesebben ld. például v. Weinreich, 1953.) Így hát igen kockázatos dolog azt állítani, hogy amire a cigányban nincs ind eredetű szó, azt a cigányok korábbi történelmük során nem is ismerték.