Műhely, 1985 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1985 / 2. szám - MÉRLEG - Kristó Nagy István: Sok száz szó és Szárszó. (Huszár Tibor: Beszélgetések)
eggyel több szavazatunk legyen Arany Bálintékkal szemben. (Mindez akkori levelezéssel dokumentálható.) A Magyar Közösségről nem tudtunk, viszont ez a titkos társaság az én anyagi részesedésem révén valamelyest le volt nekem kötelezve, sőt bizonyos mértékig függött tőlem, de szívesen is működtek együtt velem, mint „népi értelmiség” ifjú „ígéretével"; még inkább Németh Lászlóval, akit egyre inkább tiszteltek, s akinek eszméire kezdtek áttérni a Szabó Dezső-féle ideológiáról. (A másik, aki erre a társaságra hatott: Kodolányi volt, ám ő is sokat vett át Némethtől.) Szíj Gábor csakugyan azonos a nemrég elhunyt Szíjgyártó Lászlóval, aki azonban a Huszár-könyv 389. oldalán írottakkal ellentétben nem dolgozott a a Szépirodalmi Kiadónál, a Magvetőnél viszont haláláig. A mű 370. oldalán Püski elmondja, hogy Németh „elégedetlenkedő megjegyzéseket tett” az ő kiadási tevékenységével kapcsolatban. Ez annyira igaz, hogy a korábban írott és Püskinél már lekötött tanulmányain kívül semmit nem adott neki, szó se volt arról, hogy regényeit is hozzá viszi. Minden új műve a Turul KFT-nál jelent meg. Ennek oka az volt, hogy A minőség forradalma válogatását Kovách Aladár, Püski akkori lektora, míg Németh Olaszországban utazott, megcsonkítva adta ki. A kihagyott cikkek egy része aztán az V-VI. kötetben megjelent, de Németh — mint senkinek - Püskinek sem bocsátott meg, soha. És emiatt állt át, Gombos és az én toborzásunkra, a Turul KFT-hez (amelynek a Turul Szövetséghez vajmi kevés köze volt — ez szintén az alapítólevéllel dokumentálható). A 388. oldalon — írói álnevén — szereplő Simándy Pál volt az, aki végig a népi mozgalomban tevékenykedett. Ez a Gombos Ferenc nem azonos a hódmezővásárhelyi Simándi Bélával, akinek a kezdeti időszakban volt fontos szerepe, de kiadásban, lapszerkesztésben már nem. A két személyt Püski és Huszár összekeveri, viszont csakugyan fontos lenne Simándi Béla szerepének tisztázása, pályájának vizsgálata, hiszen ő hozta létre a népi írók első találkozóját Vásárhelyen, talán 1934-ben, amelyről Illyés is ír a Magyarok-ban. Ez a fontos összejövetel szinte feledésbe merült. — A Bajcsy-Zsilinszky-féle Szabadság-ba is Simándy Pál (Gombos Ferenc) dolgozott. Visszatérve Szárszóra: tévedés az, hogy a Püski-féle táborozások előzménye az 1942. februári Kálvin téri konferencia volt. (392. oldal.) Ennek jelentőségét most nagyon eltúlozzák. Az 1942-43-as összejövetel az SDG egész tevékenységének szükségszerű állomása volt. Főként Karácsony Sándor hatására a harmincas évek közepétől (sőt tán már előbb is!) a szárszói nyári táborok nagy és kedvező hatással voltak a református diákságra. Az évek folyamán sok százan életre szóló indítást kaptak: a tábortüzeken az akkori gyakorlattal ellentétben csak népdalt énekeltek s már akkor az Ady, Móricz, Szabó Dezső, Bartók, Kodály és a népi írók kultusza folyt - felhívták a figyelmünket a földkérdésre, szociális problémákra, német veszélyre stb. Mindezt persze jó adag protestáns vallásos körítéssel . . . Nos, a Püski-féle táborok ebbe a sorozatba tagolódtak be, ami főként Soos Géza érdeme. Róla Püski érthetetlenül fanyarul szól. Soos a népi írók, a nemzeti függetlenség, a reformok híve volt, a Magyar Közösség egyik legértelmesebb és annak vezetésével ellentétben konzekvensen antifasiszta (nemcsak németellenes) személyisége, akinek a Külügyminisztériumban volt fontos állása s közvetlen szálakat biztosított a horthysta rezsim Hitler-ellenes vonalához. Ezért jöhetett létre a szárszói konferencia, de megvalósulásában maga Soos is kételkedett, azért mondhatta Püskinek, miszerint nem biztos, hogy meglesz. Viszont ismerve Püski óvatlan természetét, nem fedte fel neki a kártyáit; azt különben ma sem tudjuk róla, hogy angol ügynök volt-e? (Volt ilyen, mégpedig pozitív politikai szereppel is, s erről ma szemérmesen hallgatunk.) Én azt hiszem, igen. Nemegyszer beszélget 73