Műhely, 1989 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1989 / 3. szám - MŰHELY A MŰHELYBEN - Thinsz Géza: "Holott náddal ringat, holott csobogással"

FÉRFI: Magyar svédül, vagy svédmagyarul? NŐ: Kedvenc költőm vagy, Viktor, de mért kevered állandóan össze az életet az irodalommal? FÉRFI: Ezt kérdezte tőlem Janó is, tegnap a borozóban. Ráadásul azt állította, hogy te bölcsebb vagy nálam. Mert te nem kevered. Mivel múzsának születtél. NŐ: Hát akkor lássunk neki. FÉRFI: Minek, kedves Angelika? NŐ: Jaj, nem annak, amit szeretnél! A történetnek! FÉRFI: Hol van itt történet? NŐ: Mi vagyunk. Ez nem elég? FÉRFI: Több a kelleténél. NŐ: Ezt azért kom­etizálhatnád! FÉRFI: Hány szót engedélyezel? NŐ: Ez most párbeszéd, vagy ellenpárbeszéd? FÉRFI: Hát nem mindegy? Kettőnk hordaléka. NŐ: Nagyon szépen kérlek, mondd már! FÉRFI: Kérésed számomra parancs. Azt híresztelik széles e Svédországban, hogy 1987. május 5-én, délután 15.31-kor be fognak nekem mutatni egy háromszáz­­hatvanhatszor huszonnégy órás, színdús videófilmet, hogy azért holmi képet is kapjak kettősünkről, és eldönthessem, tulajdonképpen van-e kedvem találkozni veled. NŐ: Ez most élet vagy irodalom? FÉRFI: Eszi, nem eszi, nem kap mást. Tehát: nagy érdeklődéssel várom ezt a nyilván fordulatos műalkotást, kissé hosszúnak tűnik... NŐ: Szó, ami szó... FÉRFI: ... de erről csak te tehetsz, megcsavarintott tanulságait le fogom szűrni, a kínosabb részleteknél majd behunyom szemem, a sikamlós jeleneteket,... NŐ: Ejnye, ejnye! FÉRFI: A sikamlós jeleneteket kicenzúrázom, az abszurd alaptónust örömmel nyugtázom, minden filmkockáját Oscar-díjra javaslom, hogy végre, minden prog­nózis ellenére találkozhassunk. Nézek elébe! Ugyanis bárkinek elpletykálnám, mi is vár ránk az eljövendő esztendőkben. Ha nagy ijedten elszaladnál tőlem, magadra vess! NŐ: Humorod határtalan, dehát tulajdonképpen miért erőlködsz? FÉRFI: Még, mondtad, még, mondtam, még, mondom! NŐ: Ha tudnád, mennyire unom a közhelyeidet! FÉRFI: A szó még a simogatásnál is esendőbb... NŐ: Hát nem mindegy? FÉRFI: Drága bűvésznő! Holmi illúziókat azért elővarázsolhatnál kalapodból. A nyuszi maradjon. NŐ: Sohasem hordtam kalapot. Még ezt sem tudod? Ha már ennyire fontos va­gyok neked. 65

Next