Műhely, 1997 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 4. szám - ANAKREÓN ÁTHANGOL - Freeden, Michael: A jogok megjelenése a politikai gondolkodásban
natív támaszpont, amelynek segítségével értékelhető volna a jó és a kívánatos, mint ahogy nem létezik magának az élet értékének megítélésére sem külső alap. Végül, a védelmező burok paradox módon egyszerre olyan erős és olyan gyenge, amilyenné birtokosai tenni tudják, vagy akarják. Mivel a jogokkal bíró képességeihez kötődik, lehet immunis az akadályokkal szemben (amelyek, Hobbes értelmezése szerint nem különböztethetők meg a jogsértéstől)10, vagy lehetnek szánalmasan kiszolgáltatottak. Hobbes nézeteiből hiányzik a mások cselekedeteire vonatkozó követelmény, amely benne foglaltatik a jogok mai elképzelésében, s fenntartja védhetőségüket. Pontosan a burok erejének ez a határozatlansága s az ebből következő bizonytalanság és kiszámíthatatlanság az, ami arra készteti a jogokkal bírókat, hogy másfajta elrendezést részesítsenek előnyben, s tolluk hegyét a szerződés kipontozott vonalára illesszék. John Locke Sok szempontból Locke nézetei a jogokról tradicionálisabbak, mint Hobbes-éi, mégis közvetlenebbül kapcsolódnak a liberális teóriához. Tradicionalizmusa abban rejlik, hogy a természeti törvényt úgy tekinti, mint amit Isten alkotott az ember számára, így az ember kötelessége Isten irányában e cél megvalósítása, s ebben mind az írás, mind az értelem kormányozhatja. Mindamellett, Locke nagyvonalúbb meghatározása az alapvető emberi jellemvonásokat és szükségleteket1t illetően a jogok kiterjedtebb részletezéséhez vezet. Nem csupán észrevette az emberekben azt a szociabilitást, amit Hobbes tagadott, de azt is feltételezte, hogy a természeti állapotban minden ember egyformán racionális, cselekvésre és kreativitásra képes volt, ezáltal kétségbe vonva a királyok isteni jogának uralkodó doktrínáját. A szabad cselekvésre való képesség lehetőséget nyújt az emberi választásra, bár a racionális választás nem térhet el az isteni törvény erkölcsiségétől. Ezen a szférán belül az emberi lényekre vonatkozó természeti jog az önfenntartás, valamint az emberiség általában való megóvásának racionalitásához kapcsolódik,12 a liberális interpretációban magában foglalja »másik életének, szabadságának, egészségének, testi épségének és javainak« védelmét.1. Ami egyik dimenziójában Istennel szembeni kötelesség, másik dimenziójában másokkal szembeni joggá válik, így, Hobbes-tól eltérően, Locke a természeti törvényből fakadónak tekintette a természetes jogokat. A természet és ész törvénye »a szabad és értelmes cselekvő [...] valódi érdekének megfelelő irányítása« az általános jólét felé.14 A fontos emberi tulajdonságok és elvárások megőrzése természetes jog, amihez egy továbbit is hozzá kell adnunk: a természet törvényei ellen vétők megbüntetésére szolgáló természetes, kvázi-politikai jogot. Ez a derivatív jog a politikai társadalom alapja, amiről akkor lehet lemondani, ha jobb módszert sikerül kidolgozni az ember racionális képességeinek védelmére - ez az, amit a politikai társadalom ajánl. Összefoglalva, mivel az emberek és az emberi társadalmak erkölcsi kötelessége az önfenntartás, »mindig megvédeni azt, amiről nem szabad lemondaniuk« - azaz az élethez, a létezéshez való jogot. Mivel pedig »szabadnak születtünk [...], mivelhogy eszesnek születtünk«, egyenlő jogokkal bírunk a szabadságra és szuverenitásra. Végül, »az embereknek, ha egyszer megszülettek, joguk van a fennmaradásukhoz, következésképpen ételhez, italhoz és más olyan dolgokhoz, amelyekkel a természet látja el őket megélhetésükhöz«. 5 Locke úgy terjesztette ki a tulajdon gondolatát, hogy az éppúgy magában foglalja saját életünk birtoklását és a saját cselekedeteink fölötti szuverenitást, mint a javak birtoklását. E három természetes jog megfelel az ember Isten iránti erkölcsi kötelességeinek; pontosan azért elidegeníthetetlenek, mivel léteznek ilyen kötelességek. Hogy Locke nyújtotta-e a kapitalista tulajdonviszonyok igazolását, amely szerint a közös tulajdonra való jog az egyéni munka révén kizárólagossá válik, vitatott kérdés.16 Továbbá, bár a jogok nyelvének Locke-i alkalmazása egészében a mások jogaival szemben a tartózkodás negatív eszméjét sugallja, okkal állíthatjuk, hogy a szabadsághoz való jog a racionalitás kifejlesztésének kötelességét is magában foglalja.17 Ami kétségtelen, az a jogok Locke általi kezelésének kifejezetten liberális tónusa, amikor a politikai társadalom intézményéért, annak kialakításáért teszi őket felelőssé. A kormányzat feladata a természetes jogok, az emberi tulajdon biztonságának és élvezetének védelme. Az egyenlő helyzetű egyének fennhatósága saját jogaik fölött képezi a kormányzat beleegyezési (vagy társadalmi szerződési) elméletének alapját, ahol az, amit a jogok óvnak és lehetővé tesznek, kellőképpen fontos ahhoz, hogy igazolja a politikai hatalomnak azt a korlátozott értelmezését, amely azt az emberek biztonsága és jóléte őrzésével bízza meg. A jogok modern koncepciója, amely azokat a kormányzati cselekvés intézményes megvalósítást is követelő morális korlátjának tekinti, sokat köszönhet Locke-nak. Edmund Burke A francia Jogok Nyilatkozatának 1789-es közzététele hatalmas lökést adott az emberi jogokról folytatott vitának. Három különböző reakció jelenik meg Edmund Burke-nél, Thomas Paine-nél és Jeremy Bentham-nál. A természetes jogokat a Locke-i tradíció alapján megismétlő Deklarációra Burke konzervatív választ adott, amely nem vitatja, hogy a jogok léteznek, vitatja azonban e lét alapját. A lassan változó konzervativizmus a mai napig életben tartotta állításainak lényegét (bár a jogelmélet fő sodrán kívül maradt). Burke mindenekelőtt a természetes jogok absztrakt, metafizikai és leegyszerűsített jellegét támadta, szembeállítva ezt az ember valódi jogaival, amelyeket ezen emberek partikuláris történelméhez, valamint komplex körülményeihez kapcsolt, mint például az angol ember jogának és szabadságának esetében. Ezek a valódi jogok szokásjogok voltak, »őseinktől ránk hagyományozott, [...] elidegeníthetetlen örökség [...] tekintet nélkül bármilyen általánosabb vagy előzetes jogra«.19 Valódiságuk az ember igazi természetének társadalmi, nemzeti és történeti összefüggésben való kialakulásának eredménye. Míg kijelenti, hogy nem tagadja a természetes jogokat, Burke - szemben a Locke-i hagyománnyal - eltökélt volt azt illetően, hogy ezek nem fordíthatók le polgári vagy politikai jogokká. Bár néhány modern progresszív jogi teoretikus nem ellenezné, hogy Burke a polgári és politikai jogokat a »konvenciók következményeiként« s nem veleszületettként írta le, vitatnák a »konvenciónak« a korok felhalmozott bölcsességeként való Burke-i értelmezését, amit az 70