Műhely, 1997 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1997 / 4. szám - ANAKREÓN ÁTHANGOL - Freeden, Michael: A jogok megjelenése a politikai gondolkodásban

natív támaszpont, amelynek segítségé­vel értékelhető volna a jó és a kívánatos, mint ahogy nem létezik magának az élet értékének megítélésére sem külső alap. Végül, a védelmező burok paradox módon egyszer­re olyan erős és olyan gyenge, amilyenné birtokosai tenni tudják, vagy akarják. Mivel a jogokkal bíró képességeihez kötődik, lehet immunis az akadályok­kal szemben (amelyek, Hobbes értelmezése szerint nem különböztethetők meg a jogsértéstől)10, vagy le­hetnek szánalmasan kiszolgáltatottak. Hobbes néze­teiből hiányzik a mások cselekedeteire vonatkozó követelmény, amely benne foglaltatik a jogok mai elképzelésében, s fenntartja védhetőségüket. Pon­tosan a burok erejének ez a határozatlansága s az eb­ből következő bizonytalanság és kiszámíthatatlanság az, ami arra készteti a jogokkal bírókat, hogy másfaj­ta elrendezést részesítsenek előnyben, s tolluk hegyét a szerződés kipontozott vonalára illesszék. John Locke Sok szempontból Locke nézetei a jogokról tradi­­cionálisabbak, mint Hobbes-éi, mégis közvetlenebbül kapcsolódnak a liberális teóriához. Tradicionaliz­­musa abban rejlik, hogy a természeti törvényt úgy tekinti, mint amit Isten alkotott az ember számára, így az ember kötelessége Isten irányában e cél megvalósítása, s ebben mind az írás, mind az értelem kormányozhatja. Mindamellett, Locke nagyvonalúbb meghatározása az alapvető emberi jellemvonásokat és szükségleteket1t illetően a jogok kiterjedtebb részletezéséhez vezet. Nem csupán észrevette az em­berekben azt a szociabilitást, amit Hobbes tagadott, de azt is feltételezte, hogy a természeti állapotban minden ember egyformán racionális, cselekvésre és kreativitásra képes volt, ezáltal kétségbe vonva a királyok isteni jogának uralkodó doktrínáját. A szabad cselekvésre való képesség lehetőséget nyújt az emberi választásra, bár a racionális választás nem térhet el az­ isteni törvény erkölcsiségétől. Ezen a szférán belül az emberi lényekre vonatkozó ter­mészeti jog az önfenntartás, valamint az emberiség általában való megóvásának racionalitásához kap­csolódik,12 a liberális interpretációban magában fog­lalja »másik életének, szabadságának, egészségének, testi épségének és javainak« védelmét.1. Ami egyik dimenziójában Istennel szembeni kötelesség, másik dimenziójában másokkal szembeni joggá válik, így, Hobbes-tól eltérően, Locke a természeti tör­vényből fakadónak tekintette a természetes jogokat. A természet és ész törvénye »a szabad és értelmes cse­lekvő [...] valódi érdekének megfelelő irányítása« az általános jólét felé.14 A fontos emberi tulajdonságok és elvárások megőrzése természetes jog, amihez egy továbbit is hozzá kell adnunk: a természet törvényei ellen vétők megbüntetésére szolgáló természetes, kvázi-politikai jogot. Ez a derivatív jog a politikai tár­sadalom alapja, amiről akkor lehet lemondani, ha jobb módszert sikerül kidolgozni az ember racionális képességeinek védelmére - ez az, amit a politikai tár­sadalom ajánl. Összefoglalva, mivel az emberek és az emberi tár­sadalmak erkölcsi kötelessége az önfenntartás, »min­dig megvédeni azt, amiről nem szabad lemondaniuk« - azaz az élethez, a létezéshez való jogot. Mivel pedig »szabadnak születtünk [...], mivelhogy eszesnek születtünk«, egyenlő jogokkal bírunk a szabadságra és szuverenitásra. Végül, »az embereknek, ha egyszer megszülettek, joguk van a fennmaradásukhoz, követ­kezésképpen ételhez, italhoz és más olyan dolgokhoz, amelyekkel a természet látja el őket megélhetésük­höz«. 5 Locke úgy terjesztette ki a tulajdon gondo­latát, hogy az éppúgy magában foglalja saját életünk birtoklását és a saját cselekedeteink fölötti szuvere­nitást, mint a javak birtoklását. E három természetes jog megfelel az ember Isten iránti erkölcsi köteles­ségeinek; pontosan azért elidegeníthetetlenek, mivel léteznek ilyen kötelességek. Hogy Locke nyújtotta-e a kapitalista tulajdon­­viszonyok igazolását, amely szerint a közös tulajdon­ra való jog az egyéni munka révén kizárólagossá válik, vitatott kérdés.16 Továbbá, bár a jogok nyelvé­nek Locke-i alkalmazása egészében a mások jogaival szemben a tartózkodás negatív eszméjét sugallja, ok­kal állíthatjuk, hogy a szabadsághoz való jog a ra­cionalitás kifejlesztésének kötelességét is magában foglalja.17 Ami kétségtelen, az a jogok Locke általi kezelésének kifejezetten liberális tónusa, amikor a politikai társadalom intézményéért, annak kiala­kításáért teszi őket felelőssé. A kormányzat feladata a természetes jogok, az emberi tulajdon biztonságának és élvezetének védelme.­ Az egyenlő helyzetű egyének fennhatósága saját jogaik fölött képezi a kor­mányzat beleegyezési (vagy társadalmi szerződési) elméletének alapját, ahol az, amit a jogok óvnak és le­hetővé tesznek, kellőképpen fontos ahhoz, hogy iga­zolja a politikai hatalomnak azt a korlátozott értel­mezését, amely azt az emberek biztonsága és jóléte őrzésével bízza meg. A jogok modern koncepciója, amely azokat a kormányzati cselekvés intézményes megvalósítást is követelő morális korlátjának tekinti, sokat köszönhet Locke-nak. Edmund Burke A francia Jogok Nyilatkozatának 1789-es köz­zététele hatalmas lökést adott az emberi jogokról folytatott vitának. Három különböző reakció jelenik meg Edmund Burke-nél, Thomas Paine-nél és Jere­my Bentham-nál. A természetes jogokat a Locke-i tradíció alapján megismétlő Deklarációra Burke konzervatív választ adott, amely nem vitatja, hogy a jogok léteznek, vitatja azonban e lét alapját. A lassan változó konzervativizmus a mai napig életben tar­totta állításainak lényegét (bár a jogelmélet fő sodrán kívül maradt). Burke mindenekelőtt a természetes jo­gok absztrakt, metafizikai és leegyszerűsített jellegét támadta, szembeállítva ezt az ember valódi jogaival, amelyeket ezen emberek partikuláris történelméhez, valamint komplex körülményeihez kapcsolt, mint például az angol ember jogának és szabadságának esetében. Ezek a valódi jogok szokásjogok voltak, »őseinktől ránk hagyományozott, [...] elidegenít­hetetlen örökség [...] tekintet nélkül bármilyen ál­talánosabb vagy előzetes jogra«.19 Valódiságuk az em­ber igazi természetének társadalmi, nemzeti és történeti összefüggésben való kialakulásának ered­ménye. Míg kijelenti, hogy nem tagadja a természetes jo­gokat, Burke - szemben a Locke-i hagyománnyal - eltökélt volt azt illetően, hogy ezek nem fordíthatók le polgári vagy politikai jogokká. Bár néhány modern progresszív jogi teoretikus nem ellenezné, hogy Burke a polgári és politikai jogokat a »konvenciók követ­kezményeiként« s nem veleszületettként írta le, vitat­nák a »konvenciónak« a korok felhalmozott böl­csességeként való Burke-i értelmezését, amit az 70

Next