Műhely, 2003 (26. évfolyam, 1-6. szám)

2003 / 4. szám - RÉGI–ÚJ VERSEK 4. - Hommen, Tanja: A test definíciója és a testi tapasztalat : "Nemi erőszak" és "fajtalan cselekedetek gyermekekkel" a császári birodalomban

/K% I TANJA HOMMEN W A TEST DEFINÍCIÓJA ÉS A TESTI TAPASZTALAT „Nemi erőszak” és „fajtalan cselekedetek gyermekekkel” a császári birodalomban I. Bevezetés A test definíciója és a testi tapasztalat olyan fogal­mak, melyek egy érem két oldalát nevezik meg: az egyik a test és a testiség kulturális kifejeződése, a másik a testnek önmagunk részeként való szubjektív észlelése. Ezt a megkülönböztetést a test definíciója és a testi tapasztalat között a „szexuális erőszak” pél­dáján keresztül fogjuk felhasználni test és testiség his­­torizálására. A téma különösen alkalmas arra, hogy kifürkésszük egy olyan „testtörténet” határait, amely szerkezetileg befolyásolt, és amely egyúttal a test he­lyi értékét és szerepét a történeti élet- és képzetvilá­gokon belül próbálja kideríteni, anélkül hogy vélt ant­ropológiai állandókhoz igazodna.­ Ehhez a szexuális erőszak két formáját fogjuk tár­gyalni, melyeket a vizsgált időszakban, a 19. század végének és a 20. század elejének Német Császári Birodalmában büntetendő cselekményként határoz­tak meg: a „nemi erőszakot” és a „fajtalan cselekede­teket gyermekekkel”. Mindeközben azt fogjuk ele­mezni, hogy a szexuális erőszakról folyó jogi-orvosi diskurzusban hogyan jut kifejezésre a férfi, a női és a gyermeki női test. Az elemzés jogászok és orvosok tudományos diskurzusára korlátozódik.­ A jogászok definiálták a mindenkori büntetőjogi tényállást, meg­indokolták a büntethetőséget, és megállapították a tényállás jellemzőit (az erőszak és a nemi aktus fo­galmát). Az orvosok kutatták a szexuális erőszak okait és következményeit, az igazságügyi orvosok pedig megpróbálták kimutatni és jelentéssel ellátni az erő­szak és a nemiség nyomait a testen.­ Mindhárom te­rületen fontos szerepet játszott a női, a gyermeki és a férfi test definíciója és kifejeződése. A test diskurzív kifejeződése hozzájárult ahhoz, hogy létrejöttek a szexuális erőszak kulturális észlelésé­nek és megtapasztalásának módjai. Munkám egyrészt azt követi nyomon, hogyan tapasztalták meg a nők a szexuális erőszak általi fenyegetettséget és sebez­hetőséget. Másrészt bemutatjuk, milyen összefüggés van a gyermekek „morális megrontása”, a szégyen gyermeki megtapasztalása, valamint a „gyermekeken elkövetett fajtalan cselekedetek” között. A jogi és or­vosi értekezések mellett bírósági aktákat is feldolgo­zunk forrásként.­ Ehhez a forrástípushoz elöljáróban néhány megjegyzést kell fűznöm. A bírósági akták komplex szövegek,a melyekben az eltérő diskurzu­sok és a valóság különböző szintjei fonódnak össze egymással.­ A büntetőjogi kritériumok, melyek alap­ján a nemi erőszakot és a „gyermekekkel történt faj­talan cselekedeteket” definiálták, és amelyekre az ügy­véd rákérdezett, hogy megállapítsa a tényállást, meg­szabták a szövegek szerkezetét, és meghatározták, mely elemeknek volt jelentőségük, és melyek szol­gáltak rá, hogy a bírósági jegyzőkönyvben rögzítsék őket.­ A tett közvetlen átélése (akár áldozatként, akár tettesként), a tanúk tapasztalatai és érzelmei csak ak­kor bukkannak fel az aktákban, ha azoknak az igaz­ságügyi tisztviselő az „igazság” megállapításában je­lentőséget tulajdonított. A női erényről, a női és férfi szexualitásról és a már nem elfogadható erőszakról al­kotott egyéni és közös elképzelések, a szexuális erő­szak falusi értelmezési mintái strukturálják a tanúk elbeszéléseit. Ehhez jön még az önleírás­ mozzanata, a tanúk öntörvényű megnyilvánulásai, amennyiben nem akartak a kizárólag büntetőjogilag releváns valóság­részletre szorítkozni, hanem más észrevételeket, ér­zelmeket és értékeléseket is belemostak elbeszélé­sükbe. Az egyes elbeszélők nézőpontjaik és érdekeik alapján más-más történetet meséltek el.­ Az akták kiértékelésével tehát nem „ egy ” valóságot vagy „ a ” va­lóságot rekonstruáljuk, azaz nem azt, ami valójában történt. A diskurzus definícióiban és értelmezései­ben a közvetve és érzékelhetően kifejeződött, szub­jektíven is átélt tapasztalatok lehetséges mezőjét re­konstruáljuk egy adott társadalmon belül. II. A test definíciója és a testi tapasztalat A test nem szabadon, hanem jelek és kulturális kó­dok hálójában egzisztál.10 Képzete, definíciója és rep­rezentációja kulturálisan meghatározott. A testiség és a testi tapasztalat történeti, tehát változik.11 A test történetének diskurzusok szerinti vizsgálata, amit itt a test definícióján keresztül kísérünk figyelemmel, Foucault-t követve arra kérdez rá, hogyan fejeződik ki a test a diskurzusokban,12 hogyan definiálódnak a „különböző” testek, illetve ezek sérülékenysége és uralhatósága.13 Kérdéses továbbá, milyen szociális iden­titás társul a diskurzus során definiált egyes testek­hez, milyen pozíció tulajdonítható a szubjektumnak a hatalmi viszonyokon belül.14 Tanulmányom ebben az értelemben vizsgálja jogászok és orvosok diskurzu­sát a szexuális erőszakról. A szexuális erőszakot ez­zel együtt „történeti magatartásformaként” és „tör­téneti tapasztalati módként”is kell figyelemmel kísér­nünk. Nem elég, ha ennek során a diskurzust pusztán mint módszertani eszközt vizsgáljuk. Hogy a testi ta­pasztalat dimenzióját is bevonhassuk a vizsgálatba, a gondolkodó, érző és cselekvő emberre mint szubjek­tumra kell a megismerési érdeknek irányulnia. Köz­ben nem szabad visszalépni azon felismerés mögé, hogy tapasztalat és testiség nem ragadhatók meg a diskurzuson kívül vagy a diskurzus előtt, mint ahogy 52

Next