Műhely, 2003 (26. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 4. szám - RÉGI–ÚJ VERSEK 4. - Hommen, Tanja: A test definíciója és a testi tapasztalat : "Nemi erőszak" és "fajtalan cselekedetek gyermekekkel" a császári birodalomban
/K% I TANJA HOMMEN W A TEST DEFINÍCIÓJA ÉS A TESTI TAPASZTALAT „Nemi erőszak” és „fajtalan cselekedetek gyermekekkel” a császári birodalomban I. Bevezetés A test definíciója és a testi tapasztalat olyan fogalmak, melyek egy érem két oldalát nevezik meg: az egyik a test és a testiség kulturális kifejeződése, a másik a testnek önmagunk részeként való szubjektív észlelése. Ezt a megkülönböztetést a test definíciója és a testi tapasztalat között a „szexuális erőszak” példáján keresztül fogjuk felhasználni test és testiség historizálására. A téma különösen alkalmas arra, hogy kifürkésszük egy olyan „testtörténet” határait, amely szerkezetileg befolyásolt, és amely egyúttal a test helyi értékét és szerepét a történeti élet- és képzetvilágokon belül próbálja kideríteni, anélkül hogy vélt antropológiai állandókhoz igazodna. Ehhez a szexuális erőszak két formáját fogjuk tárgyalni, melyeket a vizsgált időszakban, a 19. század végének és a 20. század elejének Német Császári Birodalmában büntetendő cselekményként határoztak meg: a „nemi erőszakot” és a „fajtalan cselekedeteket gyermekekkel”. Mindeközben azt fogjuk elemezni, hogy a szexuális erőszakról folyó jogi-orvosi diskurzusban hogyan jut kifejezésre a férfi, a női és a gyermeki női test. Az elemzés jogászok és orvosok tudományos diskurzusára korlátozódik. A jogászok definiálták a mindenkori büntetőjogi tényállást, megindokolták a büntethetőséget, és megállapították a tényállás jellemzőit (az erőszak és a nemi aktus fogalmát). Az orvosok kutatták a szexuális erőszak okait és következményeit, az igazságügyi orvosok pedig megpróbálták kimutatni és jelentéssel ellátni az erőszak és a nemiség nyomait a testen. Mindhárom területen fontos szerepet játszott a női, a gyermeki és a férfi test definíciója és kifejeződése. A test diskurzív kifejeződése hozzájárult ahhoz, hogy létrejöttek a szexuális erőszak kulturális észlelésének és megtapasztalásának módjai. Munkám egyrészt azt követi nyomon, hogyan tapasztalták meg a nők a szexuális erőszak általi fenyegetettséget és sebezhetőséget. Másrészt bemutatjuk, milyen összefüggés van a gyermekek „morális megrontása”, a szégyen gyermeki megtapasztalása, valamint a „gyermekeken elkövetett fajtalan cselekedetek” között. A jogi és orvosi értekezések mellett bírósági aktákat is feldolgozunk forrásként. Ehhez a forrástípushoz elöljáróban néhány megjegyzést kell fűznöm. A bírósági akták komplex szövegek,a melyekben az eltérő diskurzusok és a valóság különböző szintjei fonódnak össze egymással. A büntetőjogi kritériumok, melyek alapján a nemi erőszakot és a „gyermekekkel történt fajtalan cselekedeteket” definiálták, és amelyekre az ügyvéd rákérdezett, hogy megállapítsa a tényállást, megszabták a szövegek szerkezetét, és meghatározták, mely elemeknek volt jelentőségük, és melyek szolgáltak rá, hogy a bírósági jegyzőkönyvben rögzítsék őket. A tett közvetlen átélése (akár áldozatként, akár tettesként), a tanúk tapasztalatai és érzelmei csak akkor bukkannak fel az aktákban, ha azoknak az igazságügyi tisztviselő az „igazság” megállapításában jelentőséget tulajdonított. A női erényről, a női és férfi szexualitásról és a már nem elfogadható erőszakról alkotott egyéni és közös elképzelések, a szexuális erőszak falusi értelmezési mintái strukturálják a tanúk elbeszéléseit. Ehhez jön még az önleírás mozzanata, a tanúk öntörvényű megnyilvánulásai, amennyiben nem akartak a kizárólag büntetőjogilag releváns valóságrészletre szorítkozni, hanem más észrevételeket, érzelmeket és értékeléseket is belemostak elbeszélésükbe. Az egyes elbeszélők nézőpontjaik és érdekeik alapján más-más történetet meséltek el. Az akták kiértékelésével tehát nem „ egy ” valóságot vagy „ a ” valóságot rekonstruáljuk, azaz nem azt, ami valójában történt. A diskurzus definícióiban és értelmezéseiben a közvetve és érzékelhetően kifejeződött, szubjektíven is átélt tapasztalatok lehetséges mezőjét rekonstruáljuk egy adott társadalmon belül. II. A test definíciója és a testi tapasztalat A test nem szabadon, hanem jelek és kulturális kódok hálójában egzisztál.10 Képzete, definíciója és reprezentációja kulturálisan meghatározott. A testiség és a testi tapasztalat történeti, tehát változik.11 A test történetének diskurzusok szerinti vizsgálata, amit itt a test definícióján keresztül kísérünk figyelemmel, Foucault-t követve arra kérdez rá, hogyan fejeződik ki a test a diskurzusokban,12 hogyan definiálódnak a „különböző” testek, illetve ezek sérülékenysége és uralhatósága.13 Kérdéses továbbá, milyen szociális identitás társul a diskurzus során definiált egyes testekhez, milyen pozíció tulajdonítható a szubjektumnak a hatalmi viszonyokon belül.14 Tanulmányom ebben az értelemben vizsgálja jogászok és orvosok diskurzusát a szexuális erőszakról. A szexuális erőszakot ezzel együtt „történeti magatartásformaként” és „történeti tapasztalati módként”is kell figyelemmel kísérnünk. Nem elég, ha ennek során a diskurzust pusztán mint módszertani eszközt vizsgáljuk. Hogy a testi tapasztalat dimenzióját is bevonhassuk a vizsgálatba, a gondolkodó, érző és cselekvő emberre mint szubjektumra kell a megismerési érdeknek irányulnia. Közben nem szabad visszalépni azon felismerés mögé, hogy tapasztalat és testiség nem ragadhatók meg a diskurzuson kívül vagy a diskurzus előtt, mint ahogy 52