Műhely, 2007 (30. évfolyam, 1-6. szám)

2007 / 3. szám

GHICCHO (Megpróbál kedélyes hangnemben beszélni.) Jó napot kívánok, Buco úr! Ön bizonyára be akar osztani engem. (Buco úr szó nélkül levágja Ghiccho haját, Buco úr el. Néhány alkalmazott némán kun­cog maga elé, de a legtöbben inkább nem akarják a történteket észrevenni. Ghiccho iszonyodva tapogatja kopasz fejét.) GHICCHO Na de..! (Észhez kap és nevetésre kényszeríti magát.) Vicces ember ez a Buco úr! Vicces ember! Persze, csak a kötelességét teljesíti, az embereket be kell osz­tani! (Manna megjelenik a reggelizőablaknál.) MANNA Haló, Ghiccho! Hozom neked az ebédet! Becsinált leves, utána bélszínálom. GHICCHO (Ijedten.) A nejem! (Megpróbálja kopasz fejét a kezével eltakarni.) PRONTO KOLLEGA (Jóindulatúan.) Ne aggódjon, az asszonyok ezt észre sem veszik. GHICCHO Tényleg? (A mikrofonba.) Gherardo ellenőr... hm... azelőtt fuvolás és cirku­szi művész jelenti, hogy igénybe veszi egyéni ebédszünetét. Köszönöm. Vége. Ghiccho odamegy a reggelizőablakhoz. GHICCHO Helló, Manna! Mit csinálnak a gyerekek? MANNA Ó, ezek még tönkretesznek! Neked jó dolgod van itt. Most mennem kell bevá­sárolni. GHICCHO Leves nem kell. Becsinált... (Eltolja magától.) Hanem a bélszín... (Manna el. Ghiccho nagy lendülettel elkezd enni, de néhány harapás után elmegy az étvágya. Aztán csak turkál a tányérjában, végül több mint a felét otthagyja.) GHICCHO Nincs étvágyam... talán túl fáradt vagyok... ez így igazán nagyon praktiku­san van elrendezve: vagy nincs az embernek pénze, vagy nincs étvágya... peisli-idill... peisli-idill...­­Ghiccho feje előrehanyatlik, elalszik. Buco úr jön, levágja a fü­leit. A fü­lek nagy erővel a plafonhoz csapódnak, aztán a padló­hoz, végül fennakadnak a rácson. Ghiccho fiól­iad.) GHICCHO Bocsásson meg, Buco felügyelő úr! Elhanyagoltam a munkám. Nem fog többet előfordulni! (Buco úr szó nélkül nézi Ghicchót.) PRONTO KOLLEGA (Súgva.) Csendben maradni! Csendben maradni! (Buco az ollóval ráüt Pronto vállára. Pronto karja leesik a földre, Buco el. Ghiccho és Pronto nézik a képernyőjüket, mintha mi sem történt volna. Ghiccho később óvatosan körülnéz, és miután úgy érzi, hogy nem figyelik, Pronto kol­lega karja után nyúl. Előzékenységből oda akarja neki nyújtani, mint ahogy az ember valakinek az elejtett sétabotját átnyújtja. De Pronto kollega int, hogy nem kell. Ghiccho tehát újra lefekteti a kart a földre és szemlét tart a saját fülei után, amelyek fönnakadtak a rácson. Észrevétlenül leakasztja és zsebre vágja őket.) (Éles, hangos csengetés.)

Next