Mult és Jelen, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)
1841-04-20 / 31. szám
hetés miatt. Ez esetekre nézve hivatalos vizsgálat rendeltetett, miben maga a’ vádlott prépost is megnyugodni látszék, ’s ebből reméllhetni, hogy jövendőre minden ilyen tárgyú törvénysértésektől óvakodni fog. E’ határozat a’ herczegprimással is hivatalosan közöltetni rendeltetett. — Felolvastatván továbbá Zala megyének azon levele, melyben két főpapi beneficiumok egy általi leírása tárgyaltatik. — Felségéhez itt is felírás határoztatok úgyszintén az 1830-ban tíz évre megajánlott katonáknak minél előbbi haza bocsáttatása iránt is.— Az aprilsejéni tanácskozást egy pár percznyi rövid, de érezhető földrengés szakasztotta meg, mely azonban ismét folytattatott. E’ gyűlés alatti napokban aláírási iv keringet a’ rendek közti Baróti Szabó Dávid emlékkövére. Pozsony megye f. k.-sőjéni közgyűlése tárgyául a’ mészárosok folyamodása tűzetvén ki, addig is míg az ez iránt kiküldött választmány beadandó véleménnye nyomán annak érdemében határozat hozatnék, a’ marhahús ára 2 kral leszállittatott, ’s igy a’ kir. városokban 16 kr. mezővárosokon ’s katonai állomásu helyeken 14 kr. falukon 12 kra határoztatott. A’ zsidóknál hátra lévő türelmi taksa egy kir. helytartó tanácsi intézvényben béhajtatni sürgettetvén, válaszul adatul végeztetett, hogy miután a’ zsidókra türelmi taksaképpen vetendő különös adózásról törvény nem rendelkezett, a’ megye előbbi határozata mellett marad. Miskolczról egy közjóbarát névtelenül 50 frtot küldött Lucz János nevű 12 éves gyermek számára, ki most Nagy-Szombatban jár iskolába. Ez ugyanis, fia egy napszámosnak Nádas helységben, oly jeles lángestet mutatott a’ mechanicai művek készítésében, hogy egy szél és vizerőre épült malmot, melynek szerkezetét tulajdonossá senkinek sem mutatja, ’s e’ gyermeknek — csak mivel az ő vizsgaságától nem tartott — engedé megnézni, egy látásra otthon képes volt lemintázni. A’ nádasi segéd lelkész Holcsek György segitgeté a’ gyermeket, ’s azután nagy szombati plebánus Kunszt Ignácznak ajánlotta, ’s igy jár most ott iskolába , de az iskolai tanulásban oly ügyességet nem mutat, mint a’ mechanicában. A’ közgyűlés alkalmával számára aláírás nyittatván, a’ főispányi helyettes azt 50 pgo íttal megkezdő, ’s az ekkor kevés számú rendek csak hamar 180 pgortot adtak öszve, ’s azt, ha megérdemli, jövendőre is igérék. A’ főisp. helyettes magára válalta a’ megyebeli nagyobb birtokos urakat hozzá járulásra felszólítani, ’s ezen ifjút a’ bécsi eszművészeti vagy póktechnikai intézetbe adni a második alispán Jankó Mihály gyámja leszsz. Újságunk 22-k. számában említek, miként foly az ujonczozás a’ Kis Kunoknál; a’ közelebbi Pesti Hírlap még egy más szívrázó esetet hoz fel belölle. Közöljük az adatott e’ bűnről, hogy minél többen iszonyodjanak attól . Tegnapelőtt déltájban (igy ír a’Hírlap,) egy szegény magyar aszszony jött szállásunkra, dorozsmai lakos szegény birtoktalan juhász Zámbó Mihály neje, vagy talán — polgárilag legalább— özvegye. Az aszszony mezítláb volt, s melyén egy parányi kisdedet tartott, alig hét napost. Az aszszony nem sirt, de a’ könnyűtlen fájdalom nehéz szavait rebegé. „Békével éltünk— úgymond — kézi munkánk után Dorozsmán, én és emberem (igy szól a’ kunaszszony férjéről) ki most betegsége miatt szolgálaton kívül volt. Február. 20-kán a’ dorozsmai biró felhivatásaa mint ártatlan, semmit sem gyanítva, felment biró uramhoz, de ott azt mondák, hogy katona lesz, Ő szabadkozott, mert úgy hallották, a’ törvény sorshúzást parancsol, és a’ családfőket még ez alól is kiveszi; és ő sem sorsot nem húzott, sem a’ város borából nem ivott, sem gonosztettet nem követett. De bézárták és megakarták vasalni. Az én emberemnél egy bicsok volt, és nem engedte magát megvasaltatni. Aztán három napig koplaltatták, majd adtak neki egy icze pálinkát, ’s midőn megrészegedett, vasra verték, szekérre lökték, és elvitték Félegyházára. Gondolhatja kiz édes uram, útjában szitkozódott, a ki ne szitkozódott volna ily állapotban? De Félegyházán az eskütt úr, mint mondá, e’ makacsságért, engedetlenségért tömlöczre vetette, egy hónapig ott tartotta, aztán felöltöztették katonának. Én igen szeretem őt, és meghalok éhen nála nélkül két kisdedemmel. A nagyobbik másfél esztendős, azt elhagytam, várandó állapotban bejártam Félegyházát, Jászberényt, sehol sem akartak segíteni. Félegyházán lebetegedtem, de csak két napig feküdtem gyermekágyat , harmadnapra karjaimra vettem kisdedemet, és 22 mérföldet jövök vele beadni Budán az instantiát, melyet emberem Félegyházán megiratott.“ Utasítást kapott az aszszony, hová adja be panaszát, de az ajánlott egy fejér pénzt nem fogadá el. „Nem veszem el — úgymond — édes uram! nem koldulok én, csak igasságot keresek — igazságot (Ki nem vágynék tudni, miként leli fel azt? De meghalt Mátyás király----------).