Mult és Jelen, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)
des buldog állapotjának, növekedő jóllétének, virágzásának, a’ historia útmutatása szerénti rajzolását. Ez újság nyelvére, írása módjára is különös gond, figyelem leszsz forditva, lehető csinosságra, egyszerűségre és tisztaságra törekvéssel, a’ helyes, szükséges javítások bevételével, de minden tulság, erőltetett újítás kikerülésével. Azaljában e’ hírlap Erdély természetes könnyű hangján fog szóllani, e’ kis haza nyelve orgánuma kíván lenni. A’ mi a’ helyesírást nézi, ügyelve a’ szokástól megszentelt köz életbeli kimondásra, mi alapszabály gyanánt fog szolgálni, ’s mennyiben ezzel megegyezik, használva a’ magyar tudós társaság jeles szabályait, a’ teljes és szoros következetesség, a’ szerkesztőség elve, mely azonban vélekedéseihez makacsul nem ragaszkodik hibáiról meggyőzödve , azokat igazitni fogja,’s mindég a’ mi jobb, követni. Alólirt jelszava, fő és állandó vezérelve e’ hírlap’szerkesztésében, igasságos részre nem hajlás. Főbb törekvése , a’ fejedelem és hon iránti hűség, törvényeket tisztelő kötelességérzés , buzgóság táplálása, ’s a’ hazafi erények intő lelkesítő példákkal megkedvelhetése. Csak ezen az úton akarja szeretve tisztelt nemzete, különösen olvasói helybenhagyását megérdemelni. Szerkesztő, újsága megtámadtasása esetében, önvédelmét, mikor a’ dolog érdeke múlhatatlanul kívánná, külön toldalékban, ’s a’ fennforgó tárgy köréből ki nem lépve tejéndi, egyszersmind erős és változhatat- lan feltétele, mivel a tisztelt olvasó közönséget innepélyesen biztosítja, soha sem engedni, sem egyik sem másik lapját tollharcz mezejévé válni személyeskedés! vitatások azokból örökösen száműzve maradnak. l Tom kevésbé kijelenti alólirt, hogy mind azt, mi egyik vagy másik keresztyén felekezetet sértené, ’s a’ szív legmagosabb, legszentebb érzéseire, a’ vallás és erkölcsre nézve botránkozás oka lenne, lapjaiból eltávoztatja. Alólírt hálával és tisztelettel páros köszönetét nyilvánítja a’ két testvér haza olvasó közönségének, hírlapja kegyes pártfogásáért, a’ szép számmal béjött, már 500-an felyülálló, előfizetés által, mit nem magának, de kiválasztott és helybehagyást nyert, közérdekű tárgya iránti részvételnek tulajdonit azonban e’ nemes gyámolitást ezután, tettel megérdemelni törekszik, ’s kezet fogva a’ hazai miveltség gyarapodásáért lelkesen érző dolgozótársaival, barátjaival, török segittetve munkálódik, ez újság lehető tökélletesitésén, minden igasságos kivonatoknak megfelelni. Az Ilon és Külföld melléklapot megezdő Erdély történetei rövid átnézése mellett, szerkesztő tisztelt olvasóinak egy minden magyar keblet hazafi érzésre buzdító, lelkesítő ajándékkal fog nem sokára kedveskedni. Ez horogszegi Szilágyi Erzsébet Hunyadi János hitvesse, Mátyás király édesanyya mellképe, az eredetiről híven lemásolva, és köré nyomva, mi a’ Hon és Külföld első esztendeje czímlapja gyanánt szolgálhat. Leirása ez eléggé meg nem becsülhető, történeti tekintetben is igen érdekes, nevezetes honi régiségnek a’ fennemlitett históriai elbeszéllésben következik. Fogadja ezt a’ tisztelt olvasó közönség hálás érzésem zálogául azon időben, mikor a’ritka magyar aszszony fia, a nagy király emlékezete tisztelő oszloppal újittatik meg, a’ nemzeti bála koszorújában nem fog e’ szál virág roszszul állani,—egyszersmind személyemet valamint hírlapomat, ha és meddig arra érdemes lenne, tartsa mélyen tisztelt pártfogásában Kolozsvártt januarius 1-jén 1841. Szilágyi Ferencz, professor.