Mult és Jelen, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)

1841-06-01 / 43. szám

világosan felfejtette a’ következő kérdéseket: 31 i­­den határozódik’ ez a’ mennyország? kiké e­z a’ mennyország ? és mi le­h­e­t innen a’ tanúság? A’ mennyország e’ föl­dön, Jézusnak égből hozott tudománnya és vallása, annak alapelve, az istennek az embe­ri nemet boldogító szeretete: e’ pedig az ö szent akaratja, hogy mindenek az i­g­a­s­­ság ismeretére jussanak és i­d­v­e­z­ülj­e­­n­e­k.“ (Az idvesség tehát, Jézus, az idvezitö tanítása szerént, köz kincse az igasságot cse­lekvőknek, nem csak némelyek monopóliuma.) Elvégezvén az érdemes pap szent tanítását, a’ gyülekezet jelenlétében megkérdezte az Ur a­­nyaszentegyházába béavatandó növendékeket, a elek a’ hit formáját elmondatta, imádkoztatta, ’s úgy egyenként feladván nekik az úri szent vacsorát, minekutánna ők a' szokott mód sze­rént letérdepeltek, az Ur nevében áldást mon­dott rájok. Kern volt ez innepélyes pillantat­­ban szem, mely ne könnyezett volna, ’s bizo­nyosan minden jóérzéseinek buzgó óhajtása va­­la, vajha az Urnak szentelt ifjú sereg komo­lyan emlékeznék az egész életen keresztül a­­ma rendíthetetlen igasságra : nincs embernek nagyobb, és nemesebb kincse e’ földön,—a’ vallásnál, ’s mig szive azt imnen megőrzi, az élet minden viharai köztt nyugottan és annál bátrabban állhat, mert boldogságát önmagában találja fel! — A’ külső templomban is az nap hasonló innep volt: az ottani gyermekeket pap Herepei Gergely confirmálta. Udvarhely szék rendet értvén Kolozs vár­megye átiratából Kemény József és Sámuel grófoknak az Erdélyben felállítandó Múzeum­ra nézve tett nagyszerű ajánlásokat, egy hoz­­zájok ápril. 22-ről intézett köszönő levélben kijelentést, a’ közelebbi országgyűlésre külden­dő követeiknek utasításul adni, hogy eszközöl­jék azon ajánlatnak országosan elfogadását és pártfogoltatását. Szathmár vármegye május 10-kén kez­dett közgyűlésén legelőbb is a’ kis gyűlés jegy­zőkönyve vizsgáltatott meg, mely szerint mint­hogy a’ K. Zs­tb. elleni tiszti keresetben (1. 22 sz.) felsőbb helyre teendő informativ kí­vánás mellett, addig mind a’ kereset mind a’ végrehajtás felfüggesztetik, újra felszakadtak az e’ tárgy miatti sebek, ’s négy napi kesere­dett tanácskozás után meghatároztatok a’ vég­rehajtást is felfüggeszteni, ámbár némelyek oly nézettel voltak, hogy midőn a’ végrehajtás az adózó ’s nemesi pénztárak hiányait illeti, en­nek felfüggesztését nem érthette az udvari can­cellaria. E’ vitatások közben felhozatott a’ ren­dek­ előtt, miképp egyik jegyző éppen e’ ké­nyes tárgyban k­eletkezett egy megyei határo­zatot a’ megyei rendek kifejtett értelmével e­­gészen ellenkezőleg tett fel s mely hiba tehát most megigazittatott. Kölcseynek még 1838-ba megrendelt arczképe rég készen állott Bártfay Lászlónál, ki azt saját pénzével kiváltotta, ’s várta iránta a megye rendelkezését. 3 most fel­olvastatott K. Zs. tb azon javaslata, hogy ezen arczkép adassék el, ’s helyette egy melykép (ára 25 ar.) készíttessék , de minthogy az arcz­kép 189 pftért már készen van, ’s a’ rendek 700 frton felyül írtak alá, mi régen bé is gyűlt, az eladást javasló K­. Zs. felszóllittatott, hogy a’ bészedett pénzt — 220 irtot — ’s az aláírási ivet küldje el , mi negyednapra meg is érkezett ; ’s igy együtt lévén már a’ pénz, a’ kép ki fog fizettetni. Ilegirtuk volt 24-k szá­munkban, hogy Farkasaszóra telepedett bizo­nyos unitárius székelynek Szathmár megye egy tisztviselője minémü választ adott. E’ tárgy fel­vétetett a’ jelen közgyűlésen, és Szathmár me­gye a’ következőt határozta benne, méltót ma­gához, kinek indítvánnya az országgyűlési tár­gyakra nézve, mint egy nemzetet ébresztő hang, átzengi a’ hazát nevének örök dicsőségére: „Tudomására esvén a’ megyének azon egyik tisztviselőjétől származott, és szinte minden magyar ’s erdélyi hírlapban közlött házirat, mely egy, a’ megye kebelében Farkasoszon megtelepült unitáriust onnan, mintha annak val­lásos tekintetből M Magyarországon lakni joga sem volna, kiutasít, nem titkolhatják el a’ me­gye rendei azon kedvetlen érzelmüket, melyet az érintett házirat kebleikben­­ gerjesztett, an­nyival is inkább, mivel az oly tisztviselő tollá­ból eredt, ki eddig magát a’ megye bizodal­mára teljesen méltónak bizonyitá. Fájt gondol­ni, miként ezen, bár— mint a’ körülmények mutatják — csak fon­tolat­lan vigyázatlanságból ’s minden számítás nélkül oda vetett, nehány szó által megyénkre talán azok előtt, kik an­nak elveit, ’s meggyőződését nem ismerik, né­mi homály horlátozhatott. Ennélfogva mulaszt­­hatatlan kötelességüket hiszik a’ megye rendei teljesíteni, midőn nyilván kimondják, mikép­pen tisztviselőjüknek házírati kitételét, mely az unitáriusoknak szabad lakását kétségbehoz­­za, komolyan roszszalják ’s hibáztatják, és mint elveikkel, nézeteikkel, sőt miután törvény, mely az unitáriusoknak hazánkbani szabad lakását tiltaná, egy általában nincs, — miután privilegia­­lis jogaink a’ két hazában kölcsönösen biztos

Next