Mult és Jelen, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)
1841-06-01 / 43. szám
világosan felfejtette a’ következő kérdéseket: 31 iden határozódik’ ez a’ mennyország? kiké ez a’ mennyország ? és mi lehet innen a’ tanúság? A’ mennyország e’ földön, Jézusnak égből hozott tudománnya és vallása, annak alapelve, az istennek az emberi nemet boldogító szeretete: e’ pedig az ö szent akaratja, hogy mindenek az igasság ismeretére jussanak és idvezüljenek.“ (Az idvesség tehát, Jézus, az idvezitö tanítása szerént, köz kincse az igasságot cselekvőknek, nem csak némelyek monopóliuma.) Elvégezvén az érdemes pap szent tanítását, a’ gyülekezet jelenlétében megkérdezte az Ur anyaszentegyházába béavatandó növendékeket, a elek a’ hit formáját elmondatta, imádkoztatta, ’s úgy egyenként feladván nekik az úri szent vacsorát, minekutánna ők a' szokott mód szerént letérdepeltek, az Ur nevében áldást mondott rájok. Kern volt ez innepélyes pillantatban szem, mely ne könnyezett volna, ’s bizonyosan minden jóérzéseinek buzgó óhajtása vala, vajha az Urnak szentelt ifjú sereg komolyan emlékeznék az egész életen keresztül ama rendíthetetlen igasságra : nincs embernek nagyobb, és nemesebb kincse e’ földön,—a’ vallásnál, ’s mig szive azt imnen megőrzi, az élet minden viharai köztt nyugottan és annál bátrabban állhat, mert boldogságát önmagában találja fel! — A’ külső templomban is az nap hasonló innep volt: az ottani gyermekeket pap Herepei Gergely confirmálta. Udvarhely szék rendet értvén Kolozs vármegye átiratából Kemény József és Sámuel grófoknak az Erdélyben felállítandó Múzeumra nézve tett nagyszerű ajánlásokat, egy hozzájok ápril. 22-ről intézett köszönő levélben kijelentést, a’ közelebbi országgyűlésre küldendő követeiknek utasításul adni, hogy eszközöljék azon ajánlatnak országosan elfogadását és pártfogoltatását. Szathmár vármegye május 10-kén kezdett közgyűlésén legelőbb is a’ kis gyűlés jegyzőkönyve vizsgáltatott meg, mely szerint minthogy a’ K. Zstb. elleni tiszti keresetben (1. 22 sz.) felsőbb helyre teendő informativ kívánás mellett, addig mind a’ kereset mind a’ végrehajtás felfüggesztetik, újra felszakadtak az e’ tárgy miatti sebek, ’s négy napi keseredett tanácskozás után meghatároztatok a’ végrehajtást is felfüggeszteni, ámbár némelyek oly nézettel voltak, hogy midőn a’ végrehajtás az adózó ’s nemesi pénztárak hiányait illeti, ennek felfüggesztését nem érthette az udvari cancellaria. E’ vitatások közben felhozatott a’ rendek előtt, miképp egyik jegyző éppen e’ kényes tárgyban keletkezett egy megyei határozatot a’ megyei rendek kifejtett értelmével egészen ellenkezőleg tett fel s mely hiba tehát most megigazittatott. Kölcseynek még 1838-ba megrendelt arczképe rég készen állott Bártfay Lászlónál, ki azt saját pénzével kiváltotta, ’s várta iránta a megye rendelkezését. 3 most felolvastatott K. Zs. tb azon javaslata, hogy ezen arczkép adassék el, ’s helyette egy melykép (ára 25 ar.) készíttessék , de minthogy az arczkép 189 pftért már készen van, ’s a’ rendek 700 frton felyül írtak alá, mi régen bé is gyűlt, az eladást javasló K. Zs. felszóllittatott, hogy a’ bészedett pénzt — 220 irtot — ’s az aláírási ivet küldje el , mi negyednapra meg is érkezett ; ’s igy együtt lévén már a’ pénz, a’ kép ki fog fizettetni. Ilegirtuk volt 24-k számunkban, hogy Farkasaszóra telepedett bizonyos unitárius székelynek Szathmár megye egy tisztviselője minémü választ adott. E’ tárgy felvétetett a’ jelen közgyűlésen, és Szathmár megye a’ következőt határozta benne, méltót magához, kinek indítvánnya az országgyűlési tárgyakra nézve, mint egy nemzetet ébresztő hang, átzengi a’ hazát nevének örök dicsőségére: „Tudomására esvén a’ megyének azon egyik tisztviselőjétől származott, és szinte minden magyar ’s erdélyi hírlapban közlött házirat, mely egy, a’ megye kebelében Farkasoszon megtelepült unitáriust onnan, mintha annak vallásos tekintetből M Magyarországon lakni joga sem volna, kiutasít, nem titkolhatják el a’ megye rendei azon kedvetlen érzelmüket, melyet az érintett házirat kebleikben gerjesztett, annyival is inkább, mivel az oly tisztviselő tollából eredt, ki eddig magát a’ megye bizodalmára teljesen méltónak bizonyitá. Fájt gondolni, miként ezen, bár— mint a’ körülmények mutatják — csak fontolatlan vigyázatlanságból ’s minden számítás nélkül oda vetett, nehány szó által megyénkre talán azok előtt, kik annak elveit, ’s meggyőződését nem ismerik, némi homály horlátozhatott. Ennélfogva mulaszthatatlan kötelességüket hiszik a’ megye rendei teljesíteni, midőn nyilván kimondják, miképpen tisztviselőjüknek házírati kitételét, mely az unitáriusoknak szabad lakását kétségbehozza, komolyan roszszalják ’s hibáztatják, és mint elveikkel, nézeteikkel, sőt miután törvény, mely az unitáriusoknak hazánkbani szabad lakását tiltaná, egy általában nincs, — miután privilegialis jogaink a’ két hazában kölcsönösen biztos