Mult és Jelen, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)
1841-01-05 / 1. szám
mozgásba hozó népzendülés, és ebből fejlődött temérdek következések szülője lett. A’ júliusi revolutzió ez, egy nem csak a’ franczia nemzet, de Európa sorsára mélyen béható , lehet mondani mind kettőt sok részben elhatározó nagy történet, kiapadhatatlan forrása mind azon változásoknak, melyek a’ közelebbi esztendőkben, az előhaladás, nagyobbra emelkedés, vagy viszszabukás, aláesés jelenéseit, a’ fényt és homályt, erőt és gyengeséget bámulásra méltó, meglepő külömbféleségben mutatják. A’ história nagy könyvében, új és igen fontos szakaszt kezd ez Európa nemzeteire áldást és átkot , boldogságot és ínséget, dicsőséget és gyalázatot árasztó, ’s kemény földingáshoz hasonló revolutzio. Az erre viszszatekintés nem leszsz minden érdek nélkül. Napoleon megbukása után 1814-b.n’ Bourbonok helyreállittatván ősi országokba, XVIII Lajos, a’ szerencsétlen XVI Lajos testvére lépett a’ thrónusra, egy sok tekintetben derék és mérsékletséget bizonyító fejedelem, ki a’ nemzetet szabad constitutzioval ajándékozá meg, mely kifejtve, végrehajtva, annak boldogságát megalapíthatta, eszközölhette volna. De sok szörnyűlállásokért a’ nép és viszszatért királyi ház köztt a’ kölcsönös birodalom gyökeret nem verhetett, a’ kettőt egymástól meszsze taszító szakadás növekedett, a’ választó közfal mind magasabb lett, a’ békételenség naponként terhesedett, már csak azért is, mert XVIII Lajos mind az alkotmányos chartát, mind más királyi rendeléseit uralkodása l.-d. esztendejéről datálta, a mi annyit tett, mint a’ revolutziót, és ennek minden következéseit törvénytelennek ismerni ; de különösen élesztették a’ zúgolódást a’ nagy számmal és megfeszített kívánságokkal haza tért kivándorlottak, kik a’ revolutzio alatt elvesztett birtokaikat és jogaikat nem felejthetve, azokat követelni kezdették, nyilván és alattomosan mesterkedtek a’ dolgok régi rendjét helyreállitni, ’s a’ királyi famíliától pártfogolva, minden tekintetben meszszeható, de kártékony béfolyást gyakoroltak. A’ súrlódás már XVIII Lajos idejében érezhető volt, az ingerültség magasra hágott, de e’ fejedelem bélátása, és csendességet szerető gondolkodása a’ kitörést meggátolta, a’ tulságra hajló royalistákat zabolán tartotta. A’dolgoknak más ábrázatja lett öcscse X. Károly idejében, ki 1824 septemberében ült a’ királyi székbe. Sok történt alatta a’ nemzet várakozásaival és nézeteivel ellenkező, több intézetek és lépések félelmet, aggodalmat terjesztenek el, a’ régi állapotra viszszatérni akarás gyanúját ébren tartották. De az indulatok nagy mértékben felhevültek, a’ békételenség legmagasabb tetőpontra hágott, midőn a’ király 1820 augusztussában addigi követjét Londonban herczeg Polignac-ot és társait a’ ministeriumba hivta, a’ gyűlöletes tanácsosokat minden oldalról megtámadták, ’s kivált az újságlevelek mérgesen kiköltek ellene , a’ sajtó ez időben hatalmasan munkálódott. A’ dolgok ilyen állásában, egy királyi rendelés a’ kamarákat 1830-b. mártzius 2-kára öszve hívta, midőn X Károly reméllvén, hogy a’ nyugtalanság lelkét hatalmas királyi szavával megfojtja, a’ kamarák üléseit kinyitó királyi beszédjét igy végezte: „A chárta a’ nép szabadságát koronám védelme alá tette , e’ jogok előttem szentek, ’s népem iránti kötelességem kívánja azokat következőimnek épen és bántódás nélkül általadni. Pairek és követek ! nem kételkedem, hogy velem kezet fogva, azon jó megalapításán, mit végrehajtani magamban feltettem, nem fogtok helyet adni a’ sok csalfa és hűséggel ellenkező hitegetéseknek , miket a’ roszsz indulatnak terjeszteni igyekeznek. Ha országlásom ebbe tőlem előre nem látható bűnös mesterkedések következéséül akadályok lennének gördítve, azok legyőzésére erőt fogok találni a’ közönséges rend fenntartására intézett elhatározott akaratomban, valamint azon igazságos bizodalomban és szeretetben, a’ mit a’ Francziák, királyaik iránt mindig megbizonyitottak. ( Folytatása következik.)