Mult és Jelen, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)

1841-10-19 / 84. szám

tóság mellett víttak, egy mult évi határozatra, melynek következésében ezen hivatalokért ké­rés terjesztetett föl, szerettek támaszkodni, ’s lehetetlennek álliták, hogy az elkülönözés e­­setében 4 mezei szolgabiró az egész megyé­ben elvégezhesse a’ mezei ügyeket; az elkü­­lönzés barátai viszont a’ szolgabirói kötelessé­gek sokféleséget fölemlítve , fontos ok­okkal mutogaták, hogyha a’ mezei rendőrség el nem választatik, az egész törvény csak holt betű marad, más itt a’nm. h.tanács intézményére is hi­vatkoztak, mely csak sz.birákat adott, az es­küiteket pedig világosan megtagadta. De a’ jobb oldal sz. birót eskütt nélkű­l nem is kép­zelhetett, ’s eme négy kisebb hivatalért is u­­jabb fölterjesztést indítványozott. És igy 8 hi­vatal forogván kérdésben, nem csuda, ha u­­gyanazon oldal emberei meghasonlottak. Aztán sokan azt képzeléit, hogy mihelyest a’ sz.biró mezei lesz, lealacsonyul ezen hivatal, és a’ nép előtt semmi tekintettel nem fog birni, mi­nek okát ügyvédeink egyike a’ sujtásos ter­mészetből magyarázta ki, miszerint a’ magyar nemes a’ megyei hivatalt uraságnak tartja, s innen fejtette meg a’ mezei czimtőli iszonyo­­dást is. Már késő délután vala, beszédre be­széd, zajra zaj hágott, mig az elnök-alisp. maga is ellene az elkülönözésnek, kijelenté, hogy 63-an nyilatkoztak, 30 az elkülönítés, 33 az egyenlő hatóság mellett, ’s ő maga is ez utóbbiakhoz járul. És midőn ezen szám szerint a’ határozatot kijelentené, talpra­­ugrott a’ bal­oldal, és a’ többséget magáénak követelé, hi­vatkozván a’ másod aljegyzőre, kinek lajstro­mában a’ szavazatok többsége az elnöki kije­lentéssel ép’ ellenkezőleg áll. Ezt természete­sen erős felzúgás követte mindkét részről. A­ baloldal kinyilatkoztatá: mikép az elnök jó szándékában nem kételkedik , de szükségkép tévednie kellett, mi­­ly hosszas tanácskozásban k­önnyen megesik ,és felszánta az elnököt jegy­zékének fölolvasására. Az elnök érzékenyen panasztá fel a­ bizodalmatlanságot, mely­ a’ kí­vánatban mutatkozik, s fennen hirdető, hogy arra okot nem adott. De midőn a’ tévedés kö­vetelése megnjittatott, ajánlá a’ szólók fölol­vasását, oly föltétellel azonban, hogy ha hiba nem lesz, nekie elégtétel adasséll, mintha itt alkunak helye volna, mintha az elnök nem tartoznék választóinak számadással minden pil­lanatban , melyben arra fölhivatik, és mintha lehetne embernek ily esetben fényesebb elég­tétele, mint tisztaságának igazolása. És az el­nök, jegyzékét felmutatván, azt ismét­eltette azon nyilatkozással, hogy a­ többség lemon­dása után nem számol itt a közteremben sen­kinek 3 fog számolni otthon, a’ maga hazánál, akárkinek. Utoljára az egész gyűlés f­ellobbant; szó nem vala érthető e’ zajban, tüzelt az e­­gyik oldal is, a’ másik is, némelyek heve még az Hiedelmet is tulhágta, ’s egy főbíró kimon­dd a' terem előtt (mert az elnök eredmény nélkül hagyá és hagyatá el a’ teremet), mikép­p nem állítja­, hogy az elnök nem hibázott , de szemébe lökne, ha számolt volna. Boldog isten! mintha az volna veszélyes, ha a’ téve­dés megismertetik, ha a’ hiba nyilvánosan helyrehozatik, és nem az, midőn homály bo­rul rá, ’s a’ világosság elnyomatik. — E’ tör­ténet okozá, hogy a’ másnapi gyűlésnek, mely sept. 15-kén 3 órakor megnyílt, aggodalom­mal néztünk elébe. A’ tegnapi határozat jegy­zőkönyvének felolvasása után a’ baloldal indít­ványa felette nyugalmasan ismételtetett, hogy az elnök-alispán a’ tegnapi szavazatok többsé­gének kimondása fölött támadt kétséget osz­lassa el , ’s ki ezt ismétlé, hozzáadta, hogy — mint magános értesítésből tudja — a’ téve­dés abban fekszik, mert az elnök egy pár nyilatkozónak szavazatát, kik a’ baloldali in­dítványt pártolták, a’ jobb oldalhoz sorozta; megnevezte a’ nyilatkozókat is, ’s felszólta őket, különösen ezek egyikét, R.— I—t, K. — GyT.— gróf ügyészét, hogy tegnapi szavaza­tát jelentse ki. Ezen ügyésznek tegnapi szava­zata szokatlan volt, mert mindig az elnök és jobb oldal hive, talán csak tegnap szavazott azok ellen , de ép’ e’ szokatlanság ada szava­zatának annyi nevezetességet, hogy az audi­torium minden tagja előtt tudva volt. Hanem a’ nevezett ügyész a’ helyett, hogy a’ felszó­lításra őszintén felelt volna, mutogatni kezdé, hogy a’ szavazatok ily vallatása helyhatósági rendszerünket veszély­ezteti , s kijelenté, hogy csak az egész terem kívánságára fogja tegnapi szavazatát ismételni. Jól sejté, hogy a’ terem meg fog oszlani. Mert nyilván volt ugyan, hogy a’ dolog semmi fontosságot nem ölt ma­gára, ’s az emberi hiba felvilágosítása az em­beri bizodalmát még nevelni fogja, de az el­nöki szék pártolói az ő politicai dogmájoknak felhordásával, miszerint az elnökben még a’ hibát is tisztelni kell, (igy volt mondva), na­gyon elkeserítették a’ dolgot. És az nem tör­ténhetek máskép. Mert volt idő, mikor e’ me­gyében csak egy ember élt, ’s az az elnöki széket rettenetessé tette. Ő is egy halott már a’több halottak között—mint Eötvös mond .

Next