Mult és Jelen, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)
1841-10-19 / 84. szám
tóság mellett víttak, egy mult évi határozatra, melynek következésében ezen hivatalokért kérés terjesztetett föl, szerettek támaszkodni, ’s lehetetlennek álliták, hogy az elkülönözés esetében 4 mezei szolgabiró az egész megyében elvégezhesse a’ mezei ügyeket; az elkülönzés barátai viszont a’ szolgabirói kötelességek sokféleséget fölemlítve , fontos okokkal mutogaták, hogyha a’ mezei rendőrség el nem választatik, az egész törvény csak holt betű marad, más itt a’nm. h.tanács intézményére is hivatkoztak, mely csak sz.birákat adott, az esküiteket pedig világosan megtagadta. De a’ jobb oldal sz. birót eskütt nélkűl nem is képzelhetett, ’s eme négy kisebb hivatalért is ujabb fölterjesztést indítványozott. És igy 8 hivatal forogván kérdésben, nem csuda, ha ugyanazon oldal emberei meghasonlottak. Aztán sokan azt képzeléit, hogy mihelyest a’ sz.biró mezei lesz, lealacsonyul ezen hivatal, és a’ nép előtt semmi tekintettel nem fog birni, minek okát ügyvédeink egyike a’ sujtásos természetből magyarázta ki, miszerint a’ magyar nemes a’ megyei hivatalt uraságnak tartja, s innen fejtette meg a’ mezei czimtőli iszonyodást is. Már késő délután vala, beszédre beszéd, zajra zaj hágott, mig az elnök-alisp. maga is ellene az elkülönözésnek, kijelenté, hogy 63-an nyilatkoztak, 30 az elkülönítés, 33 az egyenlő hatóság mellett, ’s ő maga is ez utóbbiakhoz járul. És midőn ezen szám szerint a’ határozatot kijelentené, talpraugrott a’ baloldal, és a’ többséget magáénak követelé, hivatkozván a’ másod aljegyzőre, kinek lajstromában a’ szavazatok többsége az elnöki kijelentéssel ép’ ellenkezőleg áll. Ezt természetesen erős felzúgás követte mindkét részről. A baloldal kinyilatkoztatá: mikép az elnök jó szándékában nem kételkedik , de szükségkép tévednie kellett, mily hosszas tanácskozásban könnyen megesik ,és felszánta az elnököt jegyzékének fölolvasására. Az elnök érzékenyen panasztá fel a bizodalmatlanságot, mely a’ kívánatban mutatkozik, s fennen hirdető, hogy arra okot nem adott. De midőn a’ tévedés követelése megnjittatott, ajánlá a’ szólók fölolvasását, oly föltétellel azonban, hogy ha hiba nem lesz, nekie elégtétel adasséll, mintha itt alkunak helye volna, mintha az elnök nem tartoznék választóinak számadással minden pillanatban , melyben arra fölhivatik, és mintha lehetne embernek ily esetben fényesebb elégtétele, mint tisztaságának igazolása. És az elnök, jegyzékét felmutatván, azt ismételtette azon nyilatkozással, hogy a többség lemondása után nem számol itt a közteremben senkinek 3 fog számolni otthon, a’ maga hazánál, akárkinek. Utoljára az egész gyűlés fellobbant; szó nem vala érthető e’ zajban, tüzelt az egyik oldal is, a’ másik is, némelyek heve még az Hiedelmet is tulhágta, ’s egy főbíró kimondd a' terem előtt (mert az elnök eredmény nélkül hagyá és hagyatá el a’ teremet), miképp nem állítja, hogy az elnök nem hibázott , de szemébe lökne, ha számolt volna. Boldog isten! mintha az volna veszélyes, ha a’ tévedés megismertetik, ha a’ hiba nyilvánosan helyrehozatik, és nem az, midőn homály borul rá, ’s a’ világosság elnyomatik. — E’ történet okozá, hogy a’ másnapi gyűlésnek, mely sept. 15-kén 3 órakor megnyílt, aggodalommal néztünk elébe. A’ tegnapi határozat jegyzőkönyvének felolvasása után a’ baloldal indítványa felette nyugalmasan ismételtetett, hogy az elnök-alispán a’ tegnapi szavazatok többségének kimondása fölött támadt kétséget oszlassa el , ’s ki ezt ismétlé, hozzáadta, hogy — mint magános értesítésből tudja — a’ tévedés abban fekszik, mert az elnök egy pár nyilatkozónak szavazatát, kik a’ baloldali indítványt pártolták, a’ jobb oldalhoz sorozta; megnevezte a’ nyilatkozókat is, ’s felszólta őket, különösen ezek egyikét, R.— I—t, K. — GyT.— gróf ügyészét, hogy tegnapi szavazatát jelentse ki. Ezen ügyésznek tegnapi szavazata szokatlan volt, mert mindig az elnök és jobb oldal hive, talán csak tegnap szavazott azok ellen , de ép’ e’ szokatlanság ada szavazatának annyi nevezetességet, hogy az auditorium minden tagja előtt tudva volt. Hanem a’ nevezett ügyész a’ helyett, hogy a’ felszólításra őszintén felelt volna, mutogatni kezdé, hogy a’ szavazatok ily vallatása helyhatósági rendszerünket veszélyezteti , s kijelenté, hogy csak az egész terem kívánságára fogja tegnapi szavazatát ismételni. Jól sejté, hogy a’ terem meg fog oszlani. Mert nyilván volt ugyan, hogy a’ dolog semmi fontosságot nem ölt magára, ’s az emberi hiba felvilágosítása az emberi bizodalmát még nevelni fogja, de az elnöki szék pártolói az ő politicai dogmájoknak felhordásával, miszerint az elnökben még a’ hibát is tisztelni kell, (igy volt mondva), nagyon elkeserítették a’ dolgot. És az nem történhetek máskép. Mert volt idő, mikor e’ megyében csak egy ember élt, ’s az az elnöki széket rettenetessé tette. Ő is egy halott már a’több halottak között—mint Eötvös mond .