Mult és Jelen, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)
Toldalékok - 1843-02-14 / 13. szám
52 darvb „jókat“ hozand-é magával, s ha többeket hozand, azokat valyon illedelmes-é mind meglátogatni. A’ királyné valyon bocsátandja-é őket reggeli udvarlásra, valyon lábaik minősége miatt tánczolhatnak-és valyon ő excellencziája czopfjával Piccadillyben fogja-é magát mutatni és hogy valyon hasonlit-é e főméltósága a’ thééás edényekre festett emberkékhez. Kérdiktovábbá azt is, hogy a fiatalabb száraz földünk nemzeteinek követjeivel az elsőségre nézve hogyan leend már a’ dolog ? Valyon a’ chinai úgy jelenik-é-meg mint ő mentes felségének képviselője, vagy utoljára csak mint egy szegény ördög, kit a’ nap öcscse egy lábbiilentéssel Angliába lökött, hogy ott mindent, mit lehet, öszve kaparjon ’s urának elvigyen. Hogy ő a’ nap oroszlánya leend, nemzetünk ismeretes vendégszeretete ’s ujságkivánása mellett kétségbe hozni nem lehet. Innepélyekkel, bálokkal, daljátékokkal, szemlékkel fogják őt izgatni, ’s nékünk örömünk leend az ö föméltósága mozdulatait a’ Szent Pál tornya kúpjáról le a’ durhalmi köszenbánya mélyéig miolvasóinkkal tudatni é s jelenteni miképp nyilatkoztatta ki megelégedését az angol pattantyusság gyakorlatai iránt ’s a’ t . . „Mi is (t. i. a’ Revue des deux Mondes) kíváncsik vagyunk látni, miképp fognak szabályoztatni az udvari illedelmi kérdések, és hogy az angol követnek elfogadása Pekingben ’s a’ dunainak Londonban miképp fog elrendeztetni. Az illedelmi kérdéseknek is jelentésük van, ’s ha netalán kedvünk jöne a’ menyei császár udvarában divatozó különös szokásokon nevetni, jusson eszünkbe, hogy jelenleg Madridban nincs franczia követ , mivel a’ bizoványok átadása módja iránt a’ két udvar nem egyezhetett meg. Az európai hatalmasságok követségei a’ chinai császárhoz, mindenkor a’ szertartás miatt nem sikerülhettek, ’s a’ nyugoti kormányok számos követségei történeteiben láthatni, a’ „kotu“ megalázó szertartása elöl, a’ követek miképp vontákviszsza magokat. A’ „kr.tu“ abban áll, hogy egy adott jelre térdre kell esni, ’s egymásodik jelre, kilenczszer földre fejet hajtani. Midőn a’ legelső orosz követség 1055-ben ezen kilencz fejhajtást megtenni nem akará, legottan viszszautasittatott. Egy hollandi követ, ki ugyan azon évben érkezett Pekingbe, magát ezen szertartásnak alája vetette, de azzal a’ császártól nem nyert egyebet, mint engedelmet arra, hogy kormánya minden nyolcz évben egyszer Chinába küldöttséget küldhessen, mely száznál több egyénből nem állhatott, ’s azok közzül is csak húszan bocsáttattak Pekingbe. Mily tekintetben voltak a’ barbarusok a’ menyei udvarnál, kitetszik a’ módból, mely szerint a’ különböző követek elöbocsáttattak. Első volt a’ nyugoti tatárok képviselője, ki juhbőrbe öltözve, térdig érő nadrágban s lófarkkal ékesítettcsalmával jelent meg. Ezt követte a’ Chinát meghódító tatárok főpapjának, a’ nagy lámának követje. Ezután ment a’ Hindusztán , Perszia egy részének, a’ Dekkán és 100 millió alattvaló urának Sah-Behan nagy mogulnak követte, ki nagy pompával jelent meg ’s 550 lovat, gyémántot s a’ t. vitt ajándékba, ’s még is a’ juhbőrbe öltözött tatár és a’ nagyláma egyszerű sárga öltönyü követje után bocsáttatott elö. A’ hollandi követ volt legutolsó, ’s a’leírás szerint, a’ menyei úr s.ine ebbe nem is juthatott volna, ha észre véteti, hogy ő csak egy kereskedő társaság küldöttje.II. Péter czár 1720-ban egy második orosz követséget küldött Pekingbe. Egy angol útazó, Jieu d’ Antermony, ki ezen követséggel Pekingbe ment, annak munkálatát leírta. Izmaitól , az orosz követ a’ kotu kikerülésére mindent elkövetett, de siker nélkül. Réntelen volt a’ pekingi ceremonia-mester által tatár nyelven kimondott „morgu és bősz“ szavakra (mi letérdelést és felállást jelent), a’ kívánt kilenc, leborulást megtenni. Engedelmessége jutalmául az orosz követnek szabadság adatott, hogy egy orosz biztost hagyhasson Pekingben, de ezen biztossal úgy bántak mint hadifogollyal, ’s az kevés idő múlva egy orosz karavánnal hazájába viszszaküldetet. „A portugáliak és hollandiak egyátaljában véve szerencsésebbek voltak Pekingben mint más európai nemzetek. Az elsők szerencse jöhet azon körülménynek köszönhették, hogy a’ chinai kikötőkben legelsőbben ők jelentekmeg, mindenek felett missionariusaik befolyásának. Azt sem kell mellőzni, hogy a’ chinai partokat nyugtalanító tengeri rablók kiirtásában a’császárt segítették. A’ makaói telepek, melyeket még ma is bírnak, a’ portugaliakatalma csökkenése után, megszűntek Chinára nézve félelmesek lenni. A’ hollandiaknak is részint hasonló okok, hasonló kedvezéseket szerzettek. Ezek a’ tatárokkal léptek volt szövetségre. A’ hires Caxinga, a’ mint a’ portugaliak, vagy Quazingkang, a’ mint a’ chinaiak nevezik, közös ellenségük volt. Ez a* tatárok berontásakor azok.