Mult és Jelen, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)

1843-02-14 / 13. szám

A’ kir. kormányzó úr ö excja Lesz üde : I nagy méltóságú Karó Teljes hatalmú királyi Biztos ur! Midőn a n*« időkbeli hazai Evluiuyveket szorgalmat»»son átforgatva, a’ külünbözö viszontagságokat, melyeknek hazánk, bölcsőjétől fogva szinte szakadatlan sorban kitétetve volt, midőn a’ zivatarokat, melyeit annak lételét egy csapással mintegy felforgatni fenyegetőztél, elgondoljuk: lehetetlen nem tisztelnünk az Istenség különös gondviselését, mely a vad népek szája élibe vetett ezen szerencsétlen tartományt, a’ belső viszálkodások zsákmányát épségben megtartotta. Ha pedig e’ gyászos időkort a’ hidbátorsággal s bélbékével, melyben több mint egy század óta élünk, öszvehasonlitjuk: e’ boldog fordulatban, a’ mindenható Isten kegyelmén kivid tisztelve látni vagyunk kötelesek egyszersmind a’ királyi palozája alatti népek boldogságáról mindég gondoskodó austriai ház uralkodásának következéseit. E’ nagy fejedelemség három nemzeteinek harai és Kendei ennyi és ekkora jókért hodoló halálok örök érzetében, habár ős intézményeikhez ragaszkodásuk, ’s a’ törvények iránti nagy tiszteletüknél fogva ezek szentségét, azok fenntartását illető kivánataikat hodolé tisztelettel ugyan, de hui nyiltszivüséggel ő királyi felsége atyai kebelébe olykor kiönteni tartozásuknak látják, gyorsan megragadnak mindazáltal minden alkalmat, melylyel c’ hála-érzetüket, ’s sziveik mélyébeni fiui tiszteletűk bódulatát, az egész austriai házat, főképpen pedig a’ most boldogul uralkodó királyi felséget környezőt élő szóval is nyilváníthatják. Ezúttal is c’ fiui kegyelet kifejezése iránti buzgó szándékkal gyűlnek öszve a’ legjobb fejedelem trónjához, hogy a' királyi kegyelem számtalan jeleiért, melyeket ez országra halmozni méltóztaték; főleg pedig azért, hogy nekik e’ jelen országgyűlés által a' közdolgokat és a’ haza javát é s boldogságát illető ügyekről tanácskozni, e’ részbeni kéréseiket szintén ő királyi felsége elibe juttatni született kegyelménél fogva törvényes alkalmat engedni méltóztatott, legalázatosabb s legnagyobb köszönötöket megtehessék. Méltóztassd nagyndgod telkünk ezen érzetét a’legjobb fejedelem hír. sackihez megvinnij s a legszentségesebb Felsegít bizonyossá tenni arról, miképe’ nagy fejedelemség három nemzeteinek Karai és Kende , annak egész népességével együtt valamint magokat ő Felsége és az egész uralkodóház iránti tántorithatatlan lét-és hűségben eddigelé sen, a ki által meggyőzeni nem szenvedték, úgy ezután sem engedendik az e’ részbeni dicsőséget bárki által magoktól elragadtatni; mikép a’ mi legbuzgóbb óhajtásaink abban központosultak , hogy a nagy és jó isten ő Felségének népei boldogságára szentelt életét nyújtsa hoszszu időkre, tartsameg ép egésségben, ’s tegye mindenképpen boldoggá. Hátra van még, hogy nagyalgodnak is, ki életének legnagyobb részét e’ fejedelemség különböző hivatalaiban, ’s végre legfőbb tisztségében töltvén el, élte azon napjainak is, melyek még megmaradtak, ’s melyeket már nyugalomban tölteni határozta vala , nem megvetendő részét újabban a’ fejedelem és haza szolgálatjára áldozva, meghatalmazott királyi biztos képpen ez országgyűlésinek feje volt, hajlandósága számtalan jeleit legszívesebben megköszönjük; s egyszersmind béfejezésül szabad legyen nagy méltóságodtól kérnünk, hogy a’ milyent eddigelé tapasztaltunk, legyen ezután is irántunk azon jóakarattal. Miután a’ KK és KR a’ szokott tanácskozási terembe viszszatérvén, kir. főkormányzó ő nagymaga az ország Kendéitől a’ következendő beszéddel bucsúzott el. Azon nagyszerű eredményekről, melyeket a rendszeres bizottmány majdan elkezdendő munkálkodásiról méltán várhatunk, bővebben szólani nem szándékozom. Iőt a teli. KK és KIV .•’ mellett az úgy nevezett szemelvények útján megelőzőleg kiterjesztették figyelmüket az országr,is igen t ok , hogy nemondjam majd minden részeire, a’ hazánkat 1. dió különböző néposztályokra; számos igen hasznos, az ország jobblétére mélyen beható törvényjavaslatokat terjesztettek-fel hódolva, tisztelt fejedelmünk és urunk elejébe, melyekből a» Felségíínek legkegyelmesebb megerősítése hozzájárultával* közvetlen válhatnak még valóságos törvények, különben pedig a* közelebbi törvényhozásban új törvények anyagául szolgálhat- nak. A’ telt. KK és KK továbbá az ország lakosai miveltségét előmozdító, a’ tudományok szeretőtét élesztő, a’ nemzeti nyelvet emelő, és a’ nemzeti szellemet kifejtő intézetekről gondoskodtak, melyeknek előbb vagy utóbb életbe hozását legkegyelmesebb fejedelmünktől méltán és egész bizodalommal várhatjuk. Az országgyűlési tanácskozások alatt végre több még most keveset jelentő eszmék fogantattak, terjedtek, és termékeny magok gyanánt hintettek észrevehetetlenűl el, melyek jövendőre bő aratást, virágzó és gyümölcs termő növényeket, csemetéket, a’ szerencsésebb maradéknak kies nyughelyül szolgáló fákat ígérnek. Valamint a’ gondos mezei gazda fáradozásait nem mindég egyedül a’ jelennek szánja, hanem azokban a’ jövendőről gondoskodik, sok oly’ intézeteket teszen, melyeknek gyümölcseit a késő maradék szedi, és még is a’ jövendő szép képeiben saját szorgalmának eredményeit gyönyörködve és méltán tekinti, úgy mi is mind azon jók eszközlésében , melyek az ily eszmékből utódjainkra háromlandanak magunk részét a’ szerénység minden megsértése nélkül követelhetjük. Ezen nézetek szerint azon szép remények, melyek közt ide sereglettünk, nem hiusultak meg; azon számtalan órák, melyeket itt eltöltöttünk, nem vesztek egészen el, és azon fáradozások, melyeket munkálkodásunkra fordítottunk, nem maradtak minden siker nélkül. Igenis a’ telt. KK és KK nyugodtan távozhatnak el, aggodalom nélkül mehetnek haza; azok, kik mint képviselők jelentek meg, bátran léphetnek küldőik elejébe, a’ nyugtalanokat, mennyiben találkoznának ilyenek is, a’ jövendőnek, mely munkálkodásainknak legfőbb, de távolabb eredményeit is kifejtendő csendes elvárására utasítván. Most midőn ez innepélyes alkalommal búcsúszavaimat mind magam, mind a’ vezérletemre bízott kormányszék nevében a’ telt. Khhoz és RRhez intézni szerencsém van , most ezen első megválásunk szent innepén, legyen szerénytelenség nélkül szabad beszédem fonalat csekély személyemre is át vinni. Legyen különösen szabad mindenek előtt megjegyeznem, hogy reám nézve ezen országgyűlésének legfőbb nyereségei közé számíthatom azt, hogy engem a’ telt. Khal és RRel közelebb és szorosabb viszonyok közé hozott. Vegyék tehát a’ telt. Karok és Kendek legőszintébb köszönetemet szivességek és jó indulatjok mind azon számos jeléért, melyeket e’ rövid idő alatt reám halmoztak; legyenek meggyőződve, hogy hálám határokat nem ösmér, és éltemnek csak azon pillanatait nem fogom elveszetteknek tekinteni, melyeket e’ hazám boldogsága elömozditásának a’ mennyiben erőm engedi tettleg, különben pedig legalább óhajtólag szentelhettem. Mire itélőmester Donáth Sándor a’ Karok és Rendek nevében következendőleg felelt: Tekintetes Karok és Rendek! Ime szinte 15 hónapos feszült munkálkodásunk után elérkezett azon idő, melyben ezeknek legfelsőbb parancsra véget vetve, részint házi köreinkbe vonulandók, részint rendes hivatalos foglalatosságainkra szorítandók, az egyszerű honpolgárok és tisztviselők kötelességei lesznek egyedül ezélunkül kitűzve. Ha szép reményeink meszszeterjedő kicsapongásaira, melyekkel ezen országgyűlést megnyitottuk; ha az órák hoszszú sorára, melyet itt eltöltöttük; ha végre szorgalmunk élénkségére , melyet kicsiny, de azért forrón szeretett hazánk jövendő boldogságára szánt tanácskozásainkra fordítank, viszszatekintünk , és azt azon végeredménynyel, melyet mint ezeknek már megért gyümölcsét mutathatunk elő, öszvehasonlitjuk: ezt ily hoszszu idő alatt, ily szép remények közt telt annyi fáradozásokra nézve kielégítőknek nem mondhatjuk. De ezen megszomorító kép más szint öltfel, annak homályai eloszlanak, felvidulnak, ha a’ végeredmény puszta megtekintésével meg nem elégedve, tanácskozásaink következményeit szorosabb vizsgálat alá vetjük, és munkásságunknak nagy körét átfutva, egyes részeinek lehető eredményeire is kiterjesztjük gondos figyelmünket. —* Nagyméltóságu Főkormányzó Úr ! Szinte öt fertály évvel ezelőtt a’ legszebb reményekkel, és felséges fejedelmünk iránti hivséggel egybekötött honszeretettől buzgó kebellel gyűltünk egybe ezen terembe, ’s már jelen vagyon azon időpont, melyben egymástól megválva a’ fejedelem és haza dolgáról országgyűlésileg való köztanácskozástól megszűnünk ugyan, de mindkettő iránti kötelességünket magunkkal viszszük. Fontosak voltak munkálkodásunk tárgyai, mert a’ három nemzet és négy vallások törvényeken alapuló, de néma-néma részben csorbulást szenvedő jogaik viszszaerősítése mellett, az emberiség és kor kivonata sugallásából kiindulva, honunk több százezer lakossal sorsokon való könnyítést szemünk előtt hordoztuk, s méltó reményünk lehet, hogy felséges fejedelmünk is szokott atyai kegyességénél fogva törekvésünk sükerét előmozditandja. A’ felség rendelése minket már eloszlat, de legkisebb aggodalmat nem érzünk, nyugodtan megyünk lakhelyeinkbe, mivel honunk sorsát és ügyei igazgatását egy közbizodalom szülte bölcs és erős kormány kezei között helyheztetve lenni tudjuk, melynek elnökét excládban tisztelhetjük, kit az egyébaránt nagyon szeretett testvér hon nem kevés vesztésével, nékünk pedig jövő időkre is szép és csalhatatlan reményt nyújtó nagy nyereségünkkel voltunk szerencsések magunkévá tehetni; méltóztasson tehát excád, és a’ nagymagu fökormány kicsin de forrón szeretett hazánk sajkáját eddig