Mult és Jelen, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)

1844-01-16 / 5. szám

lövésre éppen a’szomszédban dolgozó ácsok mindjárt oda szaladtad, da az ajtó bezárva leven, nem m­ehetted­­ be, s az alatt a le­gény egy nagy kést kapván azt magába ü­­­tötte; de mivel a hasába irányzott doles nem egyenesen, hanem lefelé ment, bár a­­jultan földre esett, 's vérében fetrengve ta­láltak a’ betört ajtón bejövök, csakugyan miután a’ kést belőle kihúzták , magához jött, és az ispotályba vitetett, honnan mint irtuk, nem sokára börtönbe kerü­lend esz­telen szerelemleltésiért a' méltó büntetést elvenni. — K­.egyes alatúhangok — Új évi ajándék azoknak számukra, k­i­­k­e­t a' marosvásár helyi e­v. r c I. k­­öl­lé­g­y­o­m virágzása érdekel. — Az igaz középpontot megtalált szívnek melege, mint Liánra a’ nap, más ország végire is elhat. — Oskolákat czélszerű­bben gyarapítói jel­szava a’ kornak. Lámpák kellenek a' vész­teljes éjben, hol testvéri vérfolyamon jönek­­le az ezredek , a’ küt­öt megnyitott szent­­ségtörő kezet véve útvezérű­l. V­ajb­a annyi­ra nőne a’ világ­osság, hogy az idő ne rejt­­hesse­ el pirulását a’ setétbe; 's megismerve egymást egy szívvel mondhatnók az anya- föld melléről „Mi atyánk hogy mennyei fény száljon a’ hoszszu tél jegei alól nyiló viszszanyert érdemlés .E’ szent czélra ad­ta Isten vezér-angyalul a’ magyar földnek azon tisztes öreget, ki 70 évek magasságán an­nyi szép ’s nagy tettekkel ragyogó élet-ko­ronával méltán mondhatná. ,,n­ol van halál ,­ te falánkod, 's koporsó a’ te diadalmad?“ Közelebbről is a’ már többször a’ Aleszes hegyormain átnyúlt jóltéve kéz a’ marosvá­sárhelyi ev. ref. Kollégyomnak 2000 ezüst rktot ajándékozott oly rendelettel, hogy ka­matja a’ szolgálatra tehetlen, 's mikor ilyen nincs, a szolgáló professoroké légyen, ér­tésére esvén hogy a' régibbeknek 500 vál­tó rrt fizetésök , sok panaszaik után is, ké­sőre ’s csak az újabbaknak idejükben emel­tetett 1000 ezüst húszasokra, ’s lelkesen é­­rezvén, mely aggasztó ’s káros a’ tanítót nyomó életgond. Tartsa­ fenn Isten ezen szebb jövendő vezércsillagát a’ hon egén! A’Kár­pátok egymásra elhozzák, „éljen gróf Buttle­r János!“ A’ nagy Duna vigye­ el nevét ez Oczeánba; hol a Támesissel talál­kozva mondja­ meg, hogy magyar is van, ki »'vagy ezélra nagy áldozatot teszen. — Egy jámborfelkü városi oskolamester I­n­c­z­e József is, megvonva magától életében, hogy holtával jót tehessen, hagyott ezen kék légyomnak 500 ezüst rítot könyvtár sza­porítására, de azon teherrel hogy 6,000 e­­züst rítot tanuló atyafiai számukra kezel­jen. Jó emlékezete mellett a’ fösvényeknek látszókra nézt is azt a’ mentséget hagyta , hogy hát haszent ezélra gyűjtenek? — Job­ban értve e’ kollégyom szükségét, egyik e­­gyen anyának első díszei közzül, az első püs­pök ezen kollégyomból főtiszteletü Antal János úr, ki nagy háznépe mellett is az intézet fennállása erősítésére 500 váltó ratot adván , az erkölcsi anyához is bébizonyitotta háláját, ki különben is a’ ma csak nem el­avult­adik parancs teljesítője, meg is áldva hoszszu élettel, viseli ’s viselje sokáig a’vén­­ség ékes koronáját. — A’ néh­ai orvostanár becse Dániel hangos millióju álma is biztosabban teljesült ’s erkölcsileg jobban kamatolt volna mindjárt átadott tőkével. ‘ Sokszor az egy kis levessel megtartható énes nem várhatja­ meg a’ bizonytalan késő úri ebedet! De hála a’ jó indulatért el vétett szármtás mellett is! annyival inkább, hogy a’ hajdani hősök sírhalmain sokszor csak avol­­ant mutató kövek állanak, mintha az oskola va­na el,a hogy a’ főt ’s szívet üresen hagy­­ja, hogyha a sors erszényt tölt is, vagy a’ számtalan szükségre ingerlő divatnak adót i;­etve ürüljön az is ki, vagy mammoni bál­ványul őriztessék. — Akármint légyen , ezen még most legszegényebb kollégyom­nak QOO lejekből álló népessége is reményt nyújt, hogy a’ tehetlen professorok nyugpénz ala­pítványa nevelésére is támad-fel valamelyik unokában nagy lélek, ’s hát ha a’ most napirenden levő pálinka-egyesülethez egy oly kártya-egyesület is járuland, mely­be min­den bizonyoson nyer, ha lel nyereség min­denkor az oskoláé leend. Csak egy pü­n­­kösti pillanat kell, hogy a’ századok újjá szü­lessenek 1 151 ó!­a nyilvánítás­ — 11 d­uzs­várti január. 10­ h. — Szól az idő, hogy az esztendő megújult, de a’ szerény magas czél­­zatu, tettei­vel ha­­ Igát, s baljával sem akarja tudatni a mit jobbja a közszeretet és val­lás oltárára tett. Az atyai gond azonban, mely gyermekeket boldogba , ezek által há­lásan hirdettetik, így hála teljesen emlékez­nek­­ viszsza honunkban a’ Sz. Ferencz szerz­­ t­e­s­e­i, erdélyi ka­th. püspök nagymaga Kovács Miklós úr jótékonyságaira, me­lyekben ezen erdélyi nagy fejedelemségben fennálló 25 házaik közzül csak nem minde­ni­k , ’s többszörözve is részt vett. Méltózta­­tott ő excja ezek között kegyét a’ csik-som­­lyai szerzetesekkel is éreztetni, hol ezelőtt mintegy 55 évekkel kitűnő jeles tanulását erény­teljesen végezte, kiknek, hogy m­ég e’ század elején megkezdett templomukat fel­­épitetve szemlélhetné, többször is segédke­zeket nyújtott, ’s részletesen közel 1000 rfo­­rintig adakozott; közelebbről pedig egy mel­lékoltárra ezerhatszáz rforintot ajándékozott. Több hasonló tetteit az egyház ezen angya­lának csak a késő világ fogja megtudni, de tudvák az előtt, kinek szívesen esdeklőnk, ho­gy jóltévőnk közhasznú életét számos bol­dog éveken­ át nyújtsa ! — Erdélyi h­irlapi szemle. Er­délyben most két magyar, két német és egy oláh hírlap van, s mindenik több m­el­­léklapokkal hetenként kétszer jelenik­ meg. Nem szólva csak hároméves „Múlt é­s J­1- 1 en“ önlapunkról, mely a’ ,,11 é n és Kül­föld“ 's „M­agyar Gyermekbarát“ te­hát hét melléklap társaságában jelenik­ meg a’ másik és legelső erdélyi magyar újság az „Erdélyi Híradó.“ Alapitá ezt a’ néhai b. e. 11 e­­­h­e Ferenc, egy széles tudo­­mánynyal biró s el nem lankadó buzgóság­­gal, fáradhatatlan szorgalommal közjóra mun­káló derék férfi, ki azt 1827 elején inditá­­meg , s majd 1850-b. ,,a’ Nemzeti Tár­salkodót“ egy ency­clopaed­iái tartalmú folyóiratot azzal egy bekap­csol­a, egyszersmind szerencsés volt a­ kormánytól engedelmet nyerni egy sajtó állítására is , melyen hír­lapjait nyomathassa. De a’ hét Mag­yar hon diszére és javára est férfi az idő és sok te­her alatt meggörbedve az 1831-dik év köze­pén mind két lap szerkesztéséről lemondott, ’s igy azok akkor megszűntek. Eladván pe­dig m­ég a’ mondott nyara vége felé n. Pe­tn­é Ferenc, a’ kormány engedelme hoz­­zájárultával mind hírlapját, mind sajtóját kolozsvári evang. reformatus professor tisz. Méhes Sámuel úrnak, a’ tisztelt profes­sor úr mint tulajdonos-szerkesztő az 1­8­5­1 - es év od­obere elején az „Erdélyi Híradót“ és ,,N­e­m­­z­e­t­i Társalkodót“ létre hozva megindította, ’s azóta e’ lapok szerkesztése, az emlitett érdemes professor úr neve alatt foly. —A’ „Nemzeti Társalkodó“ különösen több éveken keresztül most főikor­mány­széki lajstromzó tudós hazánkfia nagy-ajtai Ko­vács István urnak segédszerkesztése alatt volt, 's tömött és érdekes tartalmáért mél­tó becsben tartatott.­­ Az 1841-dik eszten­dő elejével e’ lapok irányában és szellemé­ben Len nevezetes változás történt, midőn az egyszerre életteljesen, egészen uj szint és nem kicsi jelentőséget kapva, egy sokat ígérő a­­lakban lépett­ fel az új évi pályára: az ál­tal, hogy mi addig nem volt, politikai szí­ne lett; a’ közelebbi években kis hazánkban hatalmassá lett párthoz simult, és annak, nem mindég békét hirdető elveit, kivált vezérczikkeiben h­iven terjeszté, a mely­­törekvését a’ dolgozó személyzetben tör­tént változások , és egyéb közbejött szárnyszegő viszontagságok mellett is az­óta mindég szeme előtt tartja, vagy azon t. ez. szerkesztőség szerény kifejezését hasz­nálva, „lapjai szellemét és irányát, folyto­nosan a’ jó ügy­nek ('?! !) szenteli.“ — A’ nagy terv és szent ez­és létesítésére uj­a ab­ba öntött hirlappal az 1­842-dik éi elejével . ,,N­e­m­z­e­t­i Társai­k­o­d a‘ egygy­é o.'vadott, mint külön lap tehát megszűnt, de a folyó 1­84­4-dik év elejével sírjából ismét feltámasz­tatva, a főlaptól megint különválva jelenik­­meg.­­ Másik melléklapja az „Erdélyi Híradónak“ a v­a­s­á r n­a­p­i u­j­s­á­g“ köz hasznú ismeretek terjesztésére kolozsvá­ri unitárius professor Brass­a­i Samu szer­kesztése alatt, mely 1854 tavaszán indult­­meg: egy valóban sok jót és hasznost ter­jesztő lap mely rövid kivonatban „Újságok“ rovata alatt politikai híreket is közöl, de néha igen csipős és paprikás modorban , a­­mit népújságban helyeselni éppen nem le­het. — A’ német hírlapok közzül egyik ,NI. Szebenben két derék és tudós férfi ve­zetése alatt jö­ ki: a’ ,,Si­e­b­e­n b­ü­­rge­r Bo­te“ „Transsilvania“ melléklappal, a’ legrégibb erdélyi lap mely 1780-b. kezdett megindulni, ’s igy a’ folyó 1­844-ben 50-dik évébe lépett. A’ főlapot, mely az erdélyi köz ügyeket s a’ más két rokon nemzet megvei élte eseményeit dicséretes gondossággal kí­séri — több becses munkáiról nevezetesen Erdély statistikájáról dicséretesen ismeretes mildenbergi Benigni József úr, a’ „Transia­vaniát“ professor Schuller Ká­roly János úr, kit Erdélyi egyik jelesebb historicusának és­ nemzete diszeinek méltán nevezhetünk — szerencsés tapintattal szer­kesztik. A’ főlap iránya az alkotmányos con­servativ elvnek határozottan hódolás , és ab­ban — a’ mi sem bámulás sem kárh­oztatás tárgya nem lehet — a’ szász nemzet érde­keire különös tekintet fordittatik.— A’ „Trans­­silvania“ tartalma tömöttségére, változatossá­gára és érdekességére nézve minden bizony­­nyal a’­­­ét magyarhoni jobb lapok közzé számítható. — A’ fols­ó év kezdetével az u­­tolsó mellett egy az erdélyi gazdaságnak és műiparnak szentelt „Toldalék“ jár. (Anhang zur Transsilvania für Landvwirthschaft und Gewerbe in Siebenbürgen). A’ másik német politikai lap Brassóban jö­ ki; a’ „Sieben­bürgen Wochenblatt“ mely kedvező helyzeténél fogva a’ szomszéd két oláh fe­jedelemségből érdekes híreket közöl; az er­délyi más két testvér nemzet ügyeit azon­ban nem kiséri oly figyelemmel és részvét­tel, mint óhajtani lehetne, három melléklap kíséretében. — Ezek, a’ főlappal mindég együtt járó „Satellit“ továbbá „Blätter für Geist, Gemüth und­­­aterlands*­künde“ hetenként egyszer, végre „Stun­de­n­b­l­u­m­e­n der Gegenwart“ idősza­kaszonként t ív i­s főzetekben. A’ főlap és „La­te 1­­ i­t“ 1857 elejétől fogva jelenik­ meg, most tehát nyolczadik évébe fordult; a’ „Blätter“ ellenben egy évvel későbbre 1838 kezdetén indult­ meg. Szerkesztői és kiadói Gőtz János és Németh Wil­helm. A’ főlap elve és iránya némi ellen­tételben áll a’ n. szebeni lappal, és az bi­zonyos tekintetben a’ szász ellenzék színe, azért a’ szász nemzet politikai élte esemé­nyeit tárgyazó közlésekben néha szabadabb körben mozog, mint n. szebeni collegája, jól megjegyezvén azt a’ szász oppositio ér­telme, jelentése és sajátsága egészen más mint a’ magyaré: a’ két nemzetet czimerező jellem azoknak politikai ellenzékében is

Next