Mult és Jelen, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)

1844-01-26 / 8. szám

bigitsuk el.—Azon napló tudós írója egyébiránt, milyen alapos ítélő tehetséggel bír, annak igen szembetűnő bizonyságát adta az „Országgyűlési szállás“ czimü silány, hogy ne mondjuk, hitvány vígjáték megdicsérésével — hihetőleg, mert —a magyar darab, meg pedig eredeti, tehát jó 3 q. e. d. Hogy e’ kopár darab által, a’ mit a’ magyar nemzetre készült gunyiratnál egyébnek tartani nem lehet, ’s a’ melyben a’drámának csak egyetlenegy törvénye is követve nincs, azon legszentebb czél „felserkenteni az idegen ajkauaknál elfogultság miatt szunnyadozó honszerelmet“ elérve nem lesz, és senkit arra lelkesítni nem fog, mindenki azt látta, és leg- frissebb lélektani —psychologiai— fogalommal vagy ismerettel bir, megvallani kéntelen lesz.Igaz hogy ha egy oly ostoba ember,milyennek ott egy gazdag pozsonyi polgár van leírva— ki saját unokaöcscsét — holott mint katonatiszt nem is formaruhában jelenik meg előtte, majd ezredesét megnevezni nem tudja— nem ismeri,’s egy idegentől magát könnyű szerrel bolonddá téteti , ki csak annyi geográfiai ismerettel bir, hogy elhigyje, miként Olaszországban a’ nagy meleg miatt a ház fedelei meggyűlnak, több ily boszszantó bábaságokat és bárgyuságokat, mikkel azon darab megspékelve van, nem említve, mellőzve a’ juratusok két versen előforduló, és a’ darabba belé férczelt, ’s csömört okozó betyárságát is, a’ mi kivált a’ 4-d felvonás elején igen undorító alakban tűnik elő — tehát hogy egy ily gyáva ember, ha nemzeti idegenségben gyökerező erős meggyőződését egy pár magyar dicsekedő phresis hallására könnyűszerrel mindjárt levetkőzi, azon valóban nem lehet csudálkozni. De inkább lehet azon csudálkozni, ha igaz, hogy azon darab Pesten és Pozsonyban köztetszést nyert volna!!! — A’ kolozsvári naplót követi azon hírlap szerkesztőségének egy hatalmas nyilatkozata, mit érintetten hagytunk volna, ha arra nézve mi is egy nyilatkozattal nem tartoznánk. Az „Erdélyi Híradó“ múlt évi 102-i számában a’ „Kolozsvári naplóban“ említés tétetvén a’ decemb. 18-i nemzeti színpadunkon adott első, és „Vadon fia“ czimű drámáról, az abban előforduló, „Techoság“ és a’ színészektől vastag sel mondott nép neve a’ napló íróját tévedésbe ejtő, ki mint látszik, azon nemzet létéről soha semmit sem hallott, ’s azért maga ezt illető kicsiny tudatlanságát elménczkedéssel akará palástolni. „Megváltjuk“ mint irta, „soha sem volt szerencsénk azon különös nevű néptörsökböl egy példányt is láthatni, még csak kitömve sem, annál kevésbé életben, ’s ezért nem tudjuk megítélni, micsoda kulcsból, ’s emberi vagy medve hangon szokták-é e’ jó urak gondolataikat egymással közölni, csak kezekkel, vagy lábokkal is szoktak hadazni 's a’t.“ Hogy az iró a’ Tectosagi vagy Tectosages nevű régi galliai és a’ Pyrenaeusok aljában lakó népnek igazán hírét sohasem hallotta, ez fennebbi elmés és furcsa nyilatkozatából csalhatatlanul kitünik. Ennek következése volt, hogy azon a . . . 7 o. színházi tudósításra vonatkozólag a’ színész társaság némely tagjaitól az „Erdélyi Híradó“ szerkesztőségéhez egy czáfolat* küldetett bé e’ czim alatt: „Felelet az avatatlan múbirálóknak.“ Azon lap szerkesztőségének egy tagja 2-d számban mindjárt a’ kolozsvári napló után említést teszen a’ fenn előhozott „Feleletről“ annak, ha beküldő addig viszsza nem venné, a’ „Társalkodó“ legközelebbi számában kiadását ígéri, egyszersmind mivel úgy látszik gyengéjét érdekelni találta a „felelet“ beküldője — igyekezik vagy erőlködik azt megmutatni, hogy azon iró „értetlenségből a’ játszó személyek működésére vonatkozó észrevételeket magára a’ játszott darabra mondottaknak értette“i’tsum teneatis) miután nagy hatalom-szóval lehordja az egész nemzeti társaságot, melynek öszveszerkezésében Komlóssy úr az országos színházi választmány által ebbe adott feltételeknek , a’ társaság pedig a’ mivelt közönség várakozásának meg nem felelt— nem lévén, Eder urat kivéve, egy karakterszerepekre alkalmas férfitagja is, ’s végül tudatja — minő borzasztó szerencsétlenség — hogy többé a’ szinész társaság egyéneivel nem fognak lapjokban bíbelődni, olvasóikat is színházi biráló tudósításokkal nem untatják.“ (valóban azon t. ez. olvasókat hálára hatelező elhatározás). — E’ menydörgő és fenyegető nyilatkozat után, a’ színészek azon „feleletet“ vissszavévén, e’ lap szerkesztőjéhez hozták kiadás végett, melyben mint látjuk, a’ 102-d számbeli közlő tudatlansága— hogy a’ Liviusból és Julius Caesarból is eléggé ismeretes tecolág népről semmit sem tudott, ’s azzal még mintegy kérkedett— megrovatikik továbbá a’ társaság azon vádoltatása, miszerint a’ miveit közönséíe kivánatának nem felelne meg azzal czáfoltatik meg, hogy mióta a' kolozsvári sai 1- ház fennáll a’ felső és közép körökből előfizető bérlők oly számosan vagy soha vagy ritkán voltak, mert 50 páholyból csak 13 van bérletien —azok is az alsó és felső rendben,— ’s a’ fenn maradottakból is naponként legalább 4 — 5 kivétetik. —Mi azon feleletet nem adtuk ki leginkább azért, mert tudtuk hogy a’ szemlében a’ dolog lényegéről olvasóinkat értesitendjük, aztán megvalljuk— az egész ügyet sok szóra érdemesnek nem is hittük, bár tudjuk képzelni, hogy egy oly tudós egyénnek —az „ifjú Kolozsvár,, tagjának, ki noha hihetőleg az idevaló színházon kívül mást soha sem látott, még is elég szerény játékszini bírálatokat írni—valóban fájhat, ha nehány általa lenézett komédiás, a’ tudatlanságot róla nem csak feltenni, de azt meg is írni elég merész. —Az „Erdélyi Híradó“ ugyan ezen számában a’ dombói népiskola és kisdedóvó intézet számára történt adakozások közönségessé tétetnek. (Az l-ső számú „Nemzeti Társalkodó“ szemléjét csak jövő számunkban adhatják.) Ország’gyűlési közlés.CXXXIiI . kerületi ülés, jan. Q-h. Tárgy, a’ megyei kicsapongások érdekében a’ megvesztegetés körüli vitatkozások folytatása. A’kér. elnökség jelenté, miszerint személynek önmaga nyilvánítása értelmében az orsz. ülések naplója három napok alatt megjelenénd. — Egy követ pedig az országos ülések tartása sürgetését inditványozá, ’s azt hiváná, hogy addig kerületi ülés ne is tartassék, de ezen kivonata nem fogadtatott el. — Folytattatván ezután a’ megvesztegetés kérdése dolgában tanácskozás, a’ nyilatkozók által már igen kevés tij ok hozathatott fel, ’s az előadások inkább csak ellenállitások, czáfolatok, vagy kölcsönös felvilágosítások mezején forogtak. Egyik szónok kijelenté, miképp a’ képviseleti rendszer behozatalában sem lát elég biztosítékot, ha a’ zavarok eltávoztatására egyéb intézmények nem létesittetnének, mert a’ népképviselet által csak a’ gyúlékony anyagok fognának szaporittatni, ’s ha ezek ellenében oltószerre gondoskodás nem lenne, a’ veszély még nagyobb mértékben fogna harapozni 3 szóló tehát a’ megvesztegetett vagy vesztegető egy huszasos hazafiakra egész az ötforintosokig büntetést kivan kothatni minden különbség nélkül. __Egy másik tag, a’ büntetés tehetlenségének azon okát adta, hogy a’ megvesztegetés nemkülönben a vele járó mozgalmak már a' nép jellemévé váltak, s nincs, ki ezt akadályozhassa. Szóló a javaslati büntetési törvények foganatosítását a megye által nem vélte eszközölhetőnel , hanem választási politiát kívánna létre hozni, mely a’ választási rendet fenntartsa, ’s e’ végre maga a' nemesség által óhajtana felelős vezéreket választatni; de megvesztegetés elleni büntető törvényt nem akar.• Egy másik követ a’ megvesztegetés gyakorlását gyakorta még kötelességnek erősité, ’s e’ szerint büntetni nem kiváná. — Más szónokok által továbbá kijelentetett, hogy a’ megvesztegetések büntetése esetén közügyész iránti részvétlenség fogna keletkezni a’ megyékben, ’s hogy ily nemű büntetések felállításának szüksége még nincs bebizonyítva, pedig törvényt szükség nélkül alkotni nem kell ; nincs bebizonyítva az is, hogy az eddigi törvények elégségesek ne lettek volna a’ kicsapongási jelenetek fékezésére, ha ama törvények szellemében kellőképp intézkedtek volna a’ hatóságok; hogy e’ kicsapogások csak múlékony jelenetek, ’s igy a’ javaslati törvény alkotását, ha nem is egészen feleslegesnek, de idöelöttinek mondák. Jobbnak vélek azonban a’ képviseletet behozni, s a’szabadság gyakorlása módját úgy idomitni, hogy a’ szabadság mellett rend is legyen; mert a’két eszme nem csaknem ellensége egymásnak, sőt rend nélkül szabadság nem is képzelhető. De azt se lehet szabadválasztásnak tekinteni, midőn a’ felek egyike fegyveresen jelenik meg, másika pedig rettegések közti részén részt a’ választásban , vagy teljességgel elmarad; és igy inkább szabad választás az, midőn tiz vagy husz nemes választ egy képviselőt, ki azután az alkotmányos jogot függetlenül gyakorolja. — Szólották még ezután több követek is részszerint a’megvesztegetés elleni büntetőtörvény hozatala mellett, részszerint pedig az ellen , ’s többire az elmondott nézeteket igyekeztek fejtegetni, ’s czáfolatokra czáfolatokat mondottak; de a’ tárgy még ma sem juthatott végéhez. CXXXIV-d kerületi ülés, jan 10-k. Tárgy: a’ megvesztegetés feletti vitának folytatása ’s vége. Ez ülésben is a’ tárgyra nézve több képviselők emeltek szót, ’s véleményeiket mondák ki; miután azonban a’tárgy már eléggé kifejtetett, azok nagyobbára csak ismétléseket foglaltak magokban. Egy szónok monda, miképp a’ megvesztegetés ellen törvényt hozni felette kényes, mert ily törvénytől a’ haza jövendője függhet. Azonban azt, mely már 1810 óta terjed, annyi viszszaéléseket szült ’s elfajulássá alakult, csupa törvény által megszüntetni nem lehet; mert a’ mig megvesztegető van, addig megvesztegetett is lesz mindég, a’ szegény tömegtagjai nem vágynak tiszti székre, hivatalokra, hanem eszközök lesznek azon megvesztegető kezében, kik erre vágynak. — Ám legyen törvény a’ kihágások gátlására, csak hogy a’ szabad választás sértetlenül maradjon, és a’ szabadság ne veszelyesztessék. A képviseleti rendszer behozatalának pedig csak akkor leend helye, ha más qualificatio állittatik fel; mert ha egyszer megszoritó törvények hozatnak, igen nehéz aztán azokon segíteni. Olyannak kell tehát lenni a’ törvénynek, hogy száraz üres vádaknak, gyanúsításoknak helyt ne adjon, hogy kutatásokra, ’s választások könnyű'sokatlan felforgatására alkalmat nenyujtson. Szólottak még néhányat egyik ’s másik véleményét pártolva, ’s végre a’ tárgy, mint előbbi számunkban is említettük, szavazat által dőlt el, a’ vesztegetés büntetésére nevezetes többség törvényt alkotni határozott. Megállittatván igy a’ törvény szükséges volta, annak mikénti szerkezete körül forogtak a’ vitatkozások. A’ választmányi szerkezeten kivül még két javaslat olvastatott fel, ’s mind a’három köziratra bocsáttatott. Januar. 12-ki ’s 13-ái Ikr. ülésekben, a’ megyei kihágásokróli 40-di felett folytattatok a’ tanácskozás, a’ fegyveres bejövetelre nézve a’ többség a’ kard megtartása mellett nyilatkozott; szavazatnál fogva pedig a’ szavazók bevitelét, ha az nem fegyveres csoportokban történik, 52 megye i6 ellené