Mult és Jelen, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)
1844-05-28 / 43. szám
Kolozs vári«.43.Kedd május 2*-n 1844. MULT ES J ERDÉLYI HÍRLAP. I o* I ;g 2 Cî Z 1 C tOS» Tisztelettel kérjük t. ez előfizetőinket , méltoztassanak a következő félévi előfizetést beküldeni, mely a’ cs U. postáknál is megtehető, te biztos alkalomtól is, leginkább a’ következő Antal napi kolozsvári sokadatomkor, szerkesztőségbe* beküldhető. A’ ?Ilillí CS .feleli ’s melléklapja CS Hüllői«! és a’ JIaS'MlfzyCnilHíba! ilt (hetenként négy ív) félévi díja 6-lia ' TlC. ezüstben AIdH C*S JCIOll ’s nelléklapja Holl CS HÜIftLd csak magára (hetenként három ív) helyben félévre 5 rft rf . postán 5 rft. kr ezüstben.— Klagbar Oyernaehbn ív csak magára helyben 1 flr. 40 kl postán rft ezüst . Szer. ERDELY ES MAGYARORSZAG. Halálozás Huber Ferencz, a’ kolozsvári kir. lyceumban a’ törvény tanítói kar rendes tagja, a’ politikai tudományok kir. oktatója , a’ szép észszel, ritka itélőtehetséggel, szélesen kiterjedett tudományos ismeretekkel, ép egyenes jellemmel biró derék férfi, ki közhasznú munkássá át és folytonos szorgalmát egyedül hivatalának szentelte, ’s érdemeivel közbecsülést nyert, élte 58-d. szolgálatja 27-d. évében a’ r. katholika szentegyház végszentségeivel felkészülve, f. május 26-k reggeli 8 órakor meghalt. Béke hamvainak jár . KIlICVCZ esek. O csáse. és apóst. kir. Felsége idei april. 27-ki határozatánál fogva az erdélyi sóaknák igazgatója helyét ,,igazgató bányász tanácsos“ czimmel Zehentmayer Károly nagyági bánya-admistratornak adni — továbbá Pásthory Józsefet a’ fiume-i kormány mellett fogalmazói gyakornokot, ugyanoda tiszteletbeli coocipistává kinevezni klsen méltóztatott. Adakozás és felszólítás, a’ kolozsvári kisdedóvóról közelebbi számunkban tett tudósítás által buzdítva, az ügynek egy nemes indulatu barátja — ki valóban szép áldozatot tett, mert kevésből sokat adott, szerkesztőséghez 10,tiz rftot ezüstben küldött, azon nyilatkozattal, hogy ez öszveg fordittassék azon épületnek , hol most a’ kisdedóvó intézet ideiglenesen szállásol, megvásárlására, ’s igy légyen az, alapja és első kezdete nagylelkű gazdagabb emberbarátok remélhető jótékonyságából ezen idves czélra öszvegyülendő tőkének, — kérvén annak mélt. gr. Nemes Anna b. Huszár Károlyné maga mint az intézet nagylelkű pártfogója kezébe küldését, szükséges használatul. E’ lap szerkesztője a’szép példát követni kívánván, maga részéről az itt dicséretes és igen szükséges czél előmozdítására az említett adakozáshoz hasonlólag 10,tiz rftot ezüstben csatolt és az együtt 20, húsz rétot tevő öszveget a’ tisztelt mélt. bárónénak elküldötte. Légyen szabad e’ lap nagyérdemű, ’s a’ szent ügy iránt meleg részvéttel viseltető olvasóit tisztelettel felszólitni, méltóztassanak az említett épületnek az oly szép sikerrel biztató kisdedóvó intézet számára megvásárolhatása végett adakozni , s igy azon intézetnek állandósítását és jótékony ’s mind több több áldást terjesztő munkássága előmozdítását eszközölni. Ki e’ részbeni kegyes ajándékát szerkesztőséghez küldené bé, azt legottan az illő helyre juttatni , és e lapban is közönségessé tenni , kedves, vajha gyakran ismételhető — kötelességünknek fogjuk ismerni. Szerit. kolozsvari újságok. Nagy merészségre vetemedünk, — midőn hoszszas hallgatásunk után, újra a’kolozsvári nemes rendőrség érdemeit bocsátjuk a’ hír szárnyára; tudván azonban a’ deák közmondást. ..audaccii fortuna juvat“ — a’ voltmérő lépésre csak elhatároztuk magunkat. De azt kérdik érdemes olvasóink, micsoda merészséget emlegetünk, midőn a’ közelebbi télen városunkon előfordult és hoszszas ideig szabadon űzött sok rablás, lopás, ház felverés ’s más erőszakosság a’ új rendőri hivatal fogyhatatlan tüzedelmét, csendes és szelíd természetét, oly világosan mutatta, mi szerint bajos gondolni, hogy a’ gonosztévök iránt is, hihetőleg természeti jóságánál fogva, annyira engedékeny és hoseszótüró hivatal kisebb dologért haragra vagy baszszus indulvra tudna lobbanni, oknélküli felhevülés következéséül maga kedves kényelméből kilépjen, s az ily meleg napokon kétszeresen édes délutáni álmot csak egyszer is elhagyja. Ez mind helyes és igaz lehet, de — legyen szabad mig a’ dologra térnénk, egy történetecskét bocsátni előre. A’ 18*dik század elején folyt északi nagy háborúban, jelesen 1700-ban Károly Svéczia királya ’s akkor Europa rettentője, Németországon táborozván, midőn Sziléziában volt, az ottani protestánsok előtte némely vallásos sérelmeiket panaszolták, ’s azoknak orvoslását kérték. A’ svécziai király ez ügyben német császár I Józsefnek irt, ’s követje által sürgette a’ sziléziai protestánsok kérésének eleget tenni. Az igazságos és ritka nagylelkű császár engedett a’ király közbenjárásának, ’s az említett protestánsok sérelmeit megszüntette.• Megértvén ezt akkori pápa XI-dik Kelemen, Bécsben lévő nunciusa által azon engedékenység ellen némi elöterjesztéseket tett, mire a’ császár azt válaszolta: ,,Ha ő Szentsége oly közel légyen a’ svédziai királyhoz mint én, könnyen megeshetik, hogy tán lutheránussá is lett Tolna.“ — Azt kérdik érdemes olvasóink — mi a’ hoszszu beszéd rövid értelme? Mindjárt megmondjuk. Ha közel lennének a' kolozsvárias rendőri hivatalhoz, 's annak haragját és sokat nyomó súlyát éreznék, mint e’ lap szerkesztőségével történt, mely elég merész volt néha igazat írni, ’s a’ nyilvánosság ez időszakában némely viszszaéléseket megróni, h úgy alkalmasint félni megtanulnának 's tanúságot vennének , hogy nem jó hetvenkedni. (E’ szót az „Erdélyi Híradó“ egyik tudós fordítójától tanultuk.) Csudálatos, hogy a’ gonosz sajtó és éjjeli világítás, a’ minek tulajdonitá egy rendőrigazgató ur a’ városában elharapózott sok lopást és rablást — némely embereknek nem tetszenek.—Miért, és hogy történt a n rendőrség felboszszankodása, s milyen alakban törtéln ? erről még most nem szólunk, mivel a’ dolog hivatalos tárgyalás alatt áll; — nem is biztosítjuk olvasóinkat hogy ezután is azt megírjuk, csak annyit mondunk, ha a körülmények engedni fogják s jónak itélendjük, akkor az említett rendőri furcsa tényt,’s Damodes kardjaként fenyegető szerencsétlen állásunkat a hír trombitájára adni el nem mulatjuk. Addig is el nem hallgathatjuk, hogy a’ tett. tanács igazságos védelmében bizva, ’s azért hálánkat is nyilvánítva, nem kicsi szerencse ránk nézve, miszerint a’ kolozsvári nemes rendőrségnél e’ városon felsőbb hatalom s van, hogy átaljában az kisebb hatással Li mint a’ keletindiai fökormányzó, az ellenkező esetben, tan e’ hírlap ’s szerkesztősége minden tagjai is az indiai özvegyek sorsára jutnának .... Emlékezhetnek t.ez. olvasóink, hogy a’ tisztelt és rendőrség mult prilis elején kibocsátott és e’ lap 50-d számában közlött hivatalos jelentésében a’ város bátorságát és nyugodalmát akarván biztositni ’s az egyformaság szent elvéből indulván ki , még a’ kiváltságos kutyákat sem kimélé, ’s az egész eb-nem ellen átalános kiirtási hadat i.ent. ha t. i. felkosarazva nem lennének, mely ovezer csináltatása minden kutyatulajdonosnak kötelességévé tétetett.— Ennek következéséül megkezdetett és folyt az egész városon a’ kutya leüttetés, ’s oly nagy vala a’ új rendőrség buzgalmie«, hogy az érdeklett kihirdetés, mely éppen a’ husvétot megelőző nagy héten történt, e’ szent napokon is , valóban nem kis botránkozásra, teljesedésbe vétetett. A’ mellett még idő sem volt engedve, hogy azon rendszabály a' lakosok tudására juthasson , ’s igy történt egy német csizmadiának — vulgo Schuster — valóban tetemes és sajnos kora. Az említett csizmadia egy szép vizslát nevelt, azt jól kitanitotta és egy uraságnak 40 ezüst iston elalkudta. Éppen az első napon, melyen a' kiváltságos kutya hirdetés megjelent,miről a' szegény ember egyátaljában semmit sem hallott, magával vitte, az irt okból természetesen kosaratlan vizsláját, midőn a’ piaczon a’ bahólegény azt egyszerre leütötte, kinek érzését ez igazságtalan tény után, ily méltatlanul szenvedett kárának látására könnyen képzelhetni. Azt kérdi tán valaki r.ez. olvasóinktól, kinek kellett volna azon szegény ember kárát törvény és igazság szerint megfizetni? Arról hallgatunk, mert ugye is nem jó mindent kifecsegni. — Más kedvetlen, de közben közben furcsa jelenetek is történtek e kutyahad miatt, mely néha csendzavarást sőt nem egy verekedést is szült, midőn valóban a’ kutyák leüttetését, az utszák vérrel bémázolását rendőrséggel megegyezőnek nem lehet tartani, ’s tán czélszerűbb mód lett volna a’ kosaratlan kutyákat elfogatni, ’s gazdáiknak váltságdíj mellett adni ki. A’ mondott események köztt, a’ következő említést érdemel. A’ piaczon egy udvarban a’ bakó legény a’ számtartónak egy szép kis kutyájét, nem az utszán, de a’ kapu köztt, hová bemenni szabad nem lett volna, leütötte , ’s a’ több kutyával együtt azt a’ hátára felpakolva, elvitte. Az értelmes számtartó érezvén a’ méltatlanságot, valami svn alatt , jelesen pálinkát igéréssel a’ bakólegényt az udvarba becsalta , ’s ott a’ a’rendőrség azon hív cselédjét pakolni kezdő, midőn a’ csata közepette, a’ leütött ki. .kutya, mely csak elszédült volt, a’ perlekedő felek nem Kicsi bámulására az udvarba bészalada. E’ versengés mint tudjuk, békésség utján eligazittatott , de szegény kis