Mult és Jelen, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)

1844-11-22 / 94. szám

Figyelmeztetés Közelgetvén ez esztendő vége, midőn t. ez. olvasóinknak ennek folytában is bizonyított pártfogását hálásan köszönjük, tisztelettel kívántuk előlegesen , addig is, míg jövő évi programmánkat közelebbről kibocsátandjuk , kérni és figyelm­eztetni a jövő évi előfizetés bekü­ldésére. Hetenként négy ívben megjelenő lapunkra félévi előfizetés £3. SK­St Trt ezüstben. Sz­e­r­k. ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. JLCg’N­ ja5)!­• Az országgyűlés Pozsonyban nov. 15-­ be záratott. Az erről szóló bővebb tudósítás a’ mai „Hon és Külföld“ végén van. Az azon alkalommal kihirdetett törvények , bizonyítják, hogy A M­a­­­gyarország, jó királya boldogító védelme a­­latt a’ miveltség pályáján szép előh­aladást tett. Ilahil.lóiSáS. Medgyesen f. nov. 5-n temették­ el Heidendorf Conrád András erdélyi nyugalmazott kormányszé­­ki tanácsost, ki 80 esztendőt élt és a’ hiva­tali pályáról lelépése után az itt városba költözött, hol 23 esztendeig lakott. Errare hiún *12111111 est. Lapunk idei 85, 84 és 85-dik számában Háromszék October három első napjain tartott közgyű­léséről kijött közlés a’ nevezett székből kül­detett ugyan, de az nem a’közgyűlési tudó­­sitásokra megkért érdemes levelezőnk tollá­ból folyt. A’ mint a’ következés megmutat­ta, azon közlés nem híven, és a’ gyűlés fo­lyamával ’s ott történtekkel megegyezőleg készült s éppen azért, említett levelezőnk közelebbről azon nem igaz alakban álló tu­dósítás helyreigazitását béküldötte, melyet éppen e’ számban kiadni akartunk, ’s már a’ nyomtató műhelybe el is vala vive, mi­dőn az „Erdélyi Híradó“ 93-dik számában „Hivatalos közlés“ czím alatt olvastuk azon közgyűlés elkezdett leírását, mely a’lapunk­ban kijött tudósitás megczáfolására s részint megrovására van intézve, ’s azért a’ hozzánk küldött helyreigazítást jövő számunkra ha­lasztottak.­— Csak futólag eralitve, hogy a’ ,,hivatalos“ czím kissé fennhéjázó, s egy hi­hetőleg magános egyén tollából folyó köz­lésre semmi esetben nem illő (mert ily ne­mű közlést hivatalos alakban csak közgyű­lés, vagy a’ szék tisztsége tehetne) örömest megismerjük ’s meg is valljuk, hogy lapunk fenn­­ idézett számjaiban kijött háromszéki tudósításnak kissé sietve közrebocsátásával hibáztunk, de mint fennebb is irtuk „erra­re humanum est:“ ’s némi mentséget talál­o­hatunk abban, miszerint tőlünk távol történt eseményeket írva, természetes volt, hogy azo­kat nem tudhattuk , ’s nem jól értesítve a’ dolgok folyamáról, a’ közlés hibás volt. —­­Nagyobb mértéke talán az ilyen hibázásnak, ha egy hírlap helybéli ’s így biztos kútfők­ből merithető tudósításokban botlik meg ’s alaptalan és valótalant hirdet, sőt ferde a­­lakban álló közléseket is teszem s ez történt közelebbről az „Erdélyi Iliradó“ t. cz. tu­dós szerkesztőségével , még pedig nem egy­szer: jelesen midőn 84-dik számában a’„ko­lozsvári napló“­­rovata alatt, azt irta, hogy „politicai tudományok volt tanítója Huber Ferencz után helyettesített oktató Gál La­jost tanítványai fényes éji zenével üdvözö­­ték, valamint Her­g­a­i tanárt is,“ mert nem Bergai, hanem Sebestyén Gergely ta­nár volt, kihez a’ helyettesitett oktató meg­­tisztelése után az ifjak mentek.­­»Éppen í­g­y a’ 89-dik számban a’ kolozsvári helyhatóság becsmérlésével kiirt kettős vékát tárgyazó állítás is, t. i. „hogy Kolozsvártt két véka szokott lenni: egyik vevő, másik adó: az adó 15, a’ vevő pedig jó kopás, mire néz­ve felsőbb rendelés következéséül szoros nyo­mozás létetett, alaptalannak találtatott. — De több ezeknél, a’ mi azon lap 12-dik számában a’ „kolozsvári naplóban“ közre­bocsáttatott, hol a’ kir. lyceum tanári kará­mok erdélyi püspök m­algy Kovács Mik­lós úr ő excja elnöksége alatt, a­ jövendő­ben magyarul tanitás ügyében tartott ülése merőben alaptalanul ’s ráfogott és költött adatokkal tömve i­atott­ le. Mellőzve azt, hogy azon egész közlés egy a’ gyűlés mél­tóságát nem tekintő ’s hivatali helyzetéből folyó kötelességét megszegő egyén fecsegé­sének és szót kihordásának, ’s igy vénasz­­szonyi ,erényt gyakorlásának szüleménye, mellőzve azt is, hogy az egész közlésből, minden abba beleszött dicséretek és nagy Patriotismus mellett is, az aljas gyanusitás és rágalmazás szándéka vastagon kitűnik —— mint nem igaz és a' történtekkel merőben ellenkező adatokat közöljük a’ következőket. Nem igazán tulajdonittatnak a’ püspök úr ő exjának az ott irt szavak: ,,hal­a­duak­ másol,, haladjunk mi is.­“ mert ő exc­ja azokat nem mondotta. —­ Nem igazán álittatik: mintha egy tanár felhozta volna, „hogy Magyarhonban a' RB országgyűlé­si­leg nyert­ék­ meg ő Felségétől, hát ha majd érette neheztelését nyilvánít­an­dja ki semmi ily aggodalmat nem nyilvánított , nem igaz továbbá miszerint „Hornyai Ambrus úr úgy nyilatkozott, hogy nem lé­vén született nyelve a magyar, el mellett kézikönyvei latin nyelven vannak, most nem taníthatja, de két év múlva képpel lesz reálét szinte a’ hány szó, annyi hazugság, mert professor Hornyai úr nem mondhatta, nem is mondotta, hogy a’ magyar nem szü­letett nyelve, ’s azért a’ mathesist magya­rul nem taníthatná, mivel magyar, és ma­gyarul éppen oly jól tud, mint azon szót ki­hordó egyén, hanem csak azt mondotta, hogy a mathesis tanítása magyarul még most a műszavakért kissé bajos lenne, és nem igaz végre, hogy miután püspök úr ő exc­ja a magyarul tanítás ügyének ő Felsége ebbe terjesztését jelentette, „erre mindnyájan ajánlották, hogy képpesek több tudományokat magyarul tanít­ni mert ily félelemből jövő nyilvánítás azon gyűlésben teljességgel nem történt. ” A­mi pedig azt illeti , hogy az orvosok eddig is magyarul tanítván, örömest va­lalták, ez igaz, de itt közlő elfelejtett két kicsiséget, egyiket, hogy borbély legények­nek, deákul tanitni valóban nem kicsi mes­terség lenne, másikat, hogy az orvos u­­rak is nem csak magyarul, de néha néme­tül , sőt még oláhul is tanitnak , jelesen a’ bábaságot. Tehát engedelmével azon t. ez. tudós szerkesztőségnek, az errare humá­num minden szerkesztőséggel köz , s meg­esik azért, hogy a’ nyargal­va haladó urak­ is néha megbotlanak. —­­— Már készen és megír­va volt e’ czikk, midőn az illető városi elöl­járóság által felszólítva nyilvánítjuk, mint hírlap szerkesztőségi botlás újabb adatját, az „Erdélyi Híradó“ 23-dik számában „Pótlék a’ kolozsvári naplóhoz“ rovata alatt közlött ezen tudósítást, hogy „a' sepsi szent gyön­gyi bört­önből két halálos, rák, Er­eszt­erényi György és Kemény Pál, kik közzül amaz testvérgyilkos, ez pedig országos rabló, ki­szökvén, t. Kovács Dániel úr Ts. Vásárhely városa főbírája, ki mint rendszeres bizot­t­­m­ányi tag jelenleg városunkban mulat , itt mindkét gonoszt élőnek nyomába akadod. Az elsőt E.Gy-t, ki itt Szent­iványi György álnév és perfolytatás ürügye alatt tartóz­kodott, rendőrségünk útján folyó 18-án el is fogatta’­­s a t. — Nem iga­z e’ tudósí­tásban, hogy kézdivásárhelyi főbíró Kovács Dániel úr akadott volna az itt gonosztevő nyomába, s éppen úgy nem igaz, hogy a’ nevezett főbíró fogatta volna el a’ városi rendőrség útján; mert e’ tény úgy történt, hogy még vasárnap u. m. nov. 17-n váro­sunk érdemes főbírája­­. Ágoston István úr, rendőr biztos Hajós János úrnak parancso­latot adott E. Gy. elfogatása iránt, ki azt másnap u. m. nov. 18-a belső monostorútszá­­ban megtalálta, ’s mivel a’ leírás szerű í­rájismert, megszólította,’s az csak hamar magat, hogy ki legyen, önként ki is adta, kézen fo­gva vitte is a’ főbírói lak felé és miután egy darabig már haladtak , Kovács Dániel úr az irt útszában történetesen vélek találkozván úgy mondotta a’ rendőr biztosnak, hogy a­­zon emberre jól vigyáztasson , mely figyel­meztetés, hogy már akkor felesleges volt, a’ dolog előadása mutatja, valamint azt is, hogy a' fennemlitett testvérgyilkos elfogatásának dicsérete kit illet, és kit nem. 'S­olsöszáln­ok­. maeg­ye évne­gyedes közgyűlése. (Folytatás) 6) Olvastatott a’ fels. kir. kormányszék 97 5­3 szám alatt kelt rendelete, melyben az e’me­­gyei tűzkármentő egyesület szabályai érde­mében parancsolja, hogy az érdeklett szabá­lyok ’s azok módosításai, további tárgyalás végett terjesztessenek­ fel. E’tisztelt rendelet­nek engedelmeskedve, a’ kölcsönös tűzkár­mentő társaság alapszabályainak fz­lküldése elhatároztatott oly alázatos kérés hozzáadá­sával, miszerint a’ kir. főkormányszék, hat­hatós közbejöttével méltóztassék azt kiesz­közölni, hogy ő Felsége a’ mult 1812-­ évi július 18-ról 8 közgyűlési szám alatt mege­rősítés végett felküldött, ’s a’ lekü­ldésre márc '1­84­3-a évi junius . 20-tól fő közgyűlési szám alatt sürgetett kényszerítő rendszer alapsza­bályait kegyelmesen megerősíteni méltóztas­sék, mivel azokat a’ Rendek czélszerűbbek­­nek és jótékonyabbaknak tartják , ’s a’ je­lenlegit csak­is annak hiánya miatt mintegy kénytelenségből teendőnek látták.—­7) Olvan-94

Next