Mult és Jelen, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1845-01-03 / 1. szám

viszontagságok köztt Fennmaradtak, ’s annak további kifejtése,­­és a’ miveltebb kor kivá­­nataihoz és szükségeihez alkalmazása magától az országtól függ— Ta­rts­a­ m­e­g és b­o­l­d­o­gi­t­sa Isten e’ szép kis hazát is; s mint azt a természet,sok kincseivel bökezű­leg a megaján­déko­­zá, úgy tovább is békével, belső csendességgel álilja­ meg, 's virágzását, jólétét és szerencséjét mozditsa­ elő. — Legyen az azt­ alkotó három nemzet és négy vallás szíves, rokon egyetér­tése állandó, ’s" az idő bármely zivatarai közti rendíthetetlen, mire két nevezetes történetnek csak közelebbről előfordult százados innep© igen elevenen emlékeztem­. Négy századja töb­be hét­ évvel ezelőtt az Erdélyben együtt lakó é s egyforma polgári jogokkal bíró három nem­zet­ polgári uniójának, a’ mi legelőbb 1437-b Zsigmond császár idejében köttetett, ’s tavaly vala hét századja az 1143-b­as Geyza király idejében az elpusztult haza népesitésére, mi­­velésére, ’s abban a’ csinosodás, és palléro­­zodás terjesztésére béhivott ’s szép kiváltsá­gokkal megajándékozott szász nemzet ide bé­­költözésének, mind kettő, nagy és fontos, hazánk fennállásával , polgári létével a’ leg­szorosabb kapcsolatban álló esemény. Tart­sák ezek mindég szemünk ebbe azon igazsá­got, hogy egy különböző elemekből alkotott ’s azért, könnyen ellenséges súrlódásba jöhe­tő ország csak egyetértés ’s kezet fogó ipar­kodás által juthat czélra, ’s rá nézve kárté­konyai­!) ’s veszélyesebb minden viszszavo­­nás, mert annak könnyen kikelő és buján termő magvait saját keblében hordozza. Le­gyen hazánk minden polgárai elött a’ feje­delem és n­aza iránti hivség’s kötesességtelje­­ssés szent­, az alkotmány és törvények tisztelet­ben tartása— mint minden józan haladás felté­tele — a’ legfőbb teendők közzé tartozó, a’ véleménybeli különbözés mellett , minek em­berek köztt úgy is mindég leírni kell­, a’ fő­­czélra sietésben, a’ haza jóléte eszközlésé­ben szives és testvérekhez illő egyetértés, ’s mint e’ kis haza setét századokban a’ vallá­sos türedelmet maga törvényei közzé igtatta , úgy most világosabb és nemesebb században annak fiai közzé ne emelkedjék választó köz­fal a’ politikai nézetekben különbözésért! Az egymástól az utolsó évek keserű versengésé­ben elidegenedett indulatok közeledjenek egymáshoz, ’s ha lesz is harcz az elvek és eszmék felett, ne váljon az mostoha, ’s min­den szeretetet megfagylaló gyűlölséggé; mert igy a’ közügyét elömozditni, a’ bon boldog­ságát munkálni, ’s a’ jelenkor sürgető és ha­ladékot nem szenvedő kívánatait teljesít­ni, a’ józan ’s éppen azért állandó javítások pá­lyáján haladni nem lehet! — Legyen azon meggyőződés közönségessé, hogy bármely al­kotmányos nagy birodalomban is a’ kormány és nép egyetértése nélkül a’ státus­ kereke megáll, ’s annál inkább egy kisebb, azért te­hát saját önállással nem bíró országban. Bár mely párthoz tartozzék is valaki, a’közös hon javánál más czélja nem lehet — ’s az erre különböző utakon törekvést nem kell, nem szabad politikai bűnnek bélyegezni. — Áldja meg a’ Mindenható hazánkat békesség­gel, annak minden fiait a’ fejedelem és haza iránti hivség és tisztelet szent érzésével, va­lamint­ azokat, kik a közügyek kormányzásá­ra béfolynak , a’ bölcseség, józan megfonto­lás igazság ’s türedelem lelkével, mert igy lesz, csak igy lehet. — Erdély boldog! S­áromszék­i ujság­ok. Kéz­di­vásárhelyen mult év octobere 31-n sena­­tor Balogh Falnak a székely­­­udvarhelyi ta­nodában alsóbb iskolai tudományokat végzett fiatal, ügyes , izmos testalkatú, vidor kedélyű mintegy 25 éves Pál nevezetű fia, házassági szövetségre akarván lépni bizonyos é s tisztes­séges s hozzá illő nő­ személyivel kit keble legforróbban óhajt­a , ’s ki szivének legszen­tebb kegyencze vala — ezen szándékát oly reménydús kérelemmel adá Múltokra szülei­nek , hogy mentői hamarább Icendo nál­.in­­nepére kellető költségei pótlása véged, lega­lább 300 váltó il’orint öszveggel járuljanak. De minekutána kérelmének ,sikerelleni ered­ménye lön, sőt leendő nöszín­é­sében is ellen­szegülések ötlött,ck-frl , a’ bú, szerelem, szé­gyen és keserű súly la limaitól leverned ifjú , esti 5 és fi óra közti elmegy még egyszer és utoljára jegyeséhez, sír, elbúcsúzik és is­mét­ sir, majd tollat ragad ’s könnyeket hul­latva, szive érzését néhány versekben kiöntöt­te. Ezután a’ tollat ’s papírt levetve, bárt megy, pisztolyt ragad ’s esti 8 órakor keresz­tül lővén magát, három napi kínos élet után, nov. 3-n az elbűvölt szerelmes, jobb életre ■szenderült. A’ borzasztó pisztolydurranás u­­tán három nappal búsan kondult­ meg ham­­vedre felett a’ halálharang, ’s mint a’ lőpor, örökre ellobbant szívkeve, és midőn nem birhatá e’ földön mátkáját, a’ halálban lett szerelmes, azért — mint m­ondá — hogy men­tői hamarább bírhassa jegyese szellemét e’ szegény tébolyodon idióta szerelmes. — Szű­rték ! ezerek már a’ kétségbe ejtő intő-példák ’s még is ellene szegültök gyermekeitek szent­­séges hajlamuknak ? Vigyázzatok!! el ne vá­­laszszátok egymástól a’szeretet tégelyében egy­beolvadod szíveket, mert seb marad a’ szí­ven, a’ szív pedig az élet mozgonya, mit, ha kivált szülői kezek sebzenek­ meg, vagy h­er­­vatag lesz , vagy a’ fájdalom ’s kin terhei a­­latt ellyukadt beteg lélek háttérbe szondái­vá egy borzaszt!* tény által sírba zuhan a’ gyermeki élet. Elhunyt jó barátom! ki már a’ halál éjjelében pihened szívsebedet, engedd csírjádra emlékül felírnom: ,Alantod alatt bús tömétől Szendereg egy hív szerető. Káért keble forron érzett, Azért élte vérrel vérzett. Hantod alatt bús temető! Pihenjen hív szerető fö Ozsdolán mult év nov. 17-n egy le­hetős gyalog katona özvegy nő magánosan lakozván, az éj setéjében gyilkos rablók tör­tek­ bé szobájába, kik az elijedt erősetlen nőt mezítelen vetkeztetvén, istállója gerendájára felfüggesztették, ’s házát kirabolva, odább is­­hmlottak. A’ gyilkos lény, legkisebb zörej nélkül oly csendben vitetett­ véghez, hogy csak reggel lett köztudattá.------R­é­ly nov. 2­8-a kovásznál gyalog katona Vájna József, egy szekér eladandó deszkát indítván két lo­vas szekerén Brassóba, midőn napalkonyatkor a’ rétyi Nyir nevezetű helyen ment volna e­­gyedül keresztül, orgyilkosok állván elibe, lo­vai kölnieket négy rétbe fogva, nyakára tr­­kolták és egy darab fával megtekerve, meg­fojtották. Az ily móddal meggyilkolt szegény szerencsétlent a’ Nyires sűrűjébe bevitték , szekerén lévő szénájával betakarták, deszkájá­val befedték, lovaival ’s szekerével pedig elmen­­tek. Az ártatlanul, csupán lovas- ’s szekeréükt megfojt­atott szerencsétlen, csak dec. 1-n találta­tott­ meg némely juhpásztor­ok által. E’ mindkét gyilkolás még titokban rejlik. — — Brassó­ban novemb. 29-n egy takácsmester egyet­len Johanna nevű fiatal leánya, kis ölbeli kutya jádzi marása miatt — mit ő nagyon szeretvén, amúgy divatos modorban magával is hálatott — megdühödött. Ismét egy új in­tő példa e’szerencsétlen esemény mind azok­nak, kik egy ily silány divattól megválni nem tudnak. — — Szenti­vány­on decemb. 2-n egy nőszemély a’ kút hói vizet akarván me­ritai, lába elsikamlott’s teste egyensúlyt veszt­ve, fővel úgy zuhant a’ kút medrébe, hogy rögtön megholt. — — Málnáson a’ mint régebben irtuk , halálra veretett és Semsey Tamás dec. 3-a hoszszas kínszenvedései után egészen felgyógyult, csak eltörelelt balkar­jával van még némi szenvedése. Megtámadói noha makacsul tagadják büntényöket, elfogat­jak. A’ tisztség, lelkiismeretes szorgalommal működik ’s kutat a’ test körül, és mi siker­dús eredményt remélünk. -- — Egész N­á­rii vis­­é­k­e is december közepéig a' tél­ hó és eső nélküli, f­iuk­ szenvedhetet­len hideg, szeles száraz vala. Borzasztó szélvészek du­­longjálv e’ vidéket, a­ból öregeink földingást jövendölnek. ’Vizeink­­Hagyták. Malmaink meg­állották. JEoí£,nas vidék­e kiizgyű­lt sív Eogaisis vidéke Bendel, folyó oct. bo 18, 19 és 20-k napjain járták E­oga­ra­s­ba­n, főkapitány mélt.. I­. B­rucken I bál Károly úr elnöklete alatt , jelen évi utolsó évnegye­­de­s közgyűléseket, melynek kevés száma k­l­­sebb rendeleteken kivűl, három évek híjával félszázadig ravataloskodott már néhai Szevesz­­trényi Antal halálával ürességbe jött vidéki királi pénztárnoki hivatalnak, valamint szin­tén a’ rendes törvényszék birói karnak, törvé­nyes választás útjáni betöltése és megújítása valának az előlegesen szétküldetett körleve­lek szerint kihirdettetett főbb tárgyai. Köz­gyűlésünk első napján a’ mólt, báró főkapi­tány úr, elnöki székének elfoglalására szokott módon meghivatván ’s megjelentével a’ feles számmal egybegyűlt vidéki­ekkel, a’ válasz­tandó pénztárnok és törvényszéki bírák kellő tulajdonaira figyelmeztető, ’s közgyűlési mű­­ködésökben, a’ közjónak minden magány ér­dek mellőzésével elömozditására buzdító jeles beszéddel a’ közgyűlést megnyitván: 2 1-ér) Olvastatott a’ le Is. kir. kormányszéknek ren­delete, melyben viszszah­alik a’ vidéknek , hogy mivel folyó évi septemb. 26-ról Kovács János és István nemessége tárgyában innen létetett tudósítás mellett­­felküldött közbizo­­nyitványból kitetszik a’ nevezetteknek székely nemesi állapot jók , ez tudásul vétetett. 'S e’ rendelet a’ vidék Bendei által is tudásul vé­­tetvén, a’ szolgabirák által k­i hirdettél ii vé­geztetett. — 2-or Olvastatott ugyancsak a’ fels. kir. kormányszéknek rendelete, melyben a’ vidék Rendei tudósittatnak, hogy a’ szám­- és lisztartókról még 1820-ban januar. 31-ről 1220 szám alatt kibocsátott ’s legfelsőbb helyre felterjesztett lök­ormányszéki rendsza­bálynak azon ágát, hogy a’ kárt okozó ud­vari lisztek közkereset alá vettessenek, mél-­­­ózt­at­ott ő Felsége helybe nem hagyni ’s az ilyen megkárosittatások követelését magány­per rendére utasítani. Tudásul vétetett. 1­3-ot Olvastatott a’ fels. kir. kormányszéknek rendelete, melyben m­eghagyalik, hogy, mivel ns Háromszék Rendei által, bogarasban lakó Bariba Istvánnak, kinek is szépapja költözött volt ki a’ nevezett székből, székely nemesi szabadságáról kiadott bizonyitvány érvényes­nek azért nem tartathatik, mivel az ő kiköltö­zött régi eleit, a’ nevezett szék gyűlése mos­tani tagjai nem ismerhették; az mint erőte­­len oklevél Bariba Istvántól vét­essék­ bé’s kül­­dessék­ fel. Határozat: Az érintett bizonyítvány a’ tisztség által már felküldetve lévén, e’ren­delet szolgál tudásul. — l­er) Olvastatott a' fels. kir. fökormányszéknek rendelete, mely­ben a’ vidék Rendeinek meghagyatik, hogy, mivel ő Felsége által azon feltételekről, m­e­lyek alatt a’ Württemberg­ királyságból e’ nagy fejedelemségbe átköltözni kívánó alatt­valókat , a’ földesurak birtokaikba ne talán béfog­adnt kívánnak, legfelsőbb helyre tudó­­sitástétel parancsoltál ott, a’ földbirtokos ne­mességnek az érintett kérdésre teendő nyi­latkozata vélemény mellett küldessék­ fel, mely­re határoztatott: Tudósittassék a’ fels. kir. kormányszék, hogy a’ vidéknek jelenleges kö­rülményei , nem engedik­ meg a’ württember­­gi királyságbeli alattvalóknak ide béfogadta­­tását. 1­5-öt Olvastatott a’ fels. kir. kor­mányszéknek rendelete, mely mellett ezen vi­dékbeli alsó-veniczei Rozoria néven levő ne­mes boér családnak , a’ rendkívüli közterhek alóli felnentetése tárgyában oda felterjesztett folyamodó levele, tudósitástétel végeit külde­tik. Az illető szolgabirák által a’ folyamodók­kal közöltetni határoztatott , arroli nyilatko­zatuk megtétele végett, hogy jelesen nanémi­

Next