Mult és Jelen, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-02-25 / 16. szám
Megyei kirel S. és Aranyosszék fökirálybirája mélt. Dindár Antal úr febr. 17-től köröztetni rendelő, hogy a’ békövetkező márt. hava 3-án kezdőleg évnegyedes közgyűlést tartami. Az e’ szerint kitűzve lévő közgyűlés főbb tárgyai lesznek: 1) Udv. tanácsos b. Józsika Sámuel úr ő nagymagának udv. cancelláriai másod-elnökké lett emeltetése. 2) Ő Felségének a' mult évi november 21-el költelmes kir. rendelete, mi szerint meghalik , hogy a’ közelebbi időkben bár minő czélokra alakult társulatoknak szabályai legfelsőbb helybehagyás nélkül érvényteleneknek tekintetnek. 3) A’ Maros vizén czélba vett új hajókázás módja iránt véleményes tudósítást parancsoló főkormányi rendelet. 4) A’ n. gr. Remény Miklós úr által a’ székbeli szegények pénztárából kölcsönözött 3000 váltó rft felvételében folytató végrehajtásos kereset miben állását tudósító felsőbb rendelet. 5) A’ szék köz háza megalapításában közelebbről érkezett felsőbb rendeletek. 6) A' halottas házak felállítása iránti további tanácskozások. 7) A’ szék közhelyes osztályára a' nj magyar nemzet részéről az osztó biztosság elnökévé mélt. Ugrón István urnak kinevezéséről költ közelebbi kir. rendelet 's a’ t. Baranya megye törvényhirdetési közgyűlését január. 27-n tartá. Ülést megelőzőleg e’ megye Rdef, volt országgyűlési követők 's első alispán ifj. Alásláth Györgynek emlékül, a’ megyei aljegyző által, egy arany tollat és ezüst tentatartót küldenek, melyet az említett alispán szives köszönettel fogadott. Ezután 10 órakor a’ Ilit egybegyülvén, az uj törvényczikkek felolvastattak. Az első törvényczikk következtében, az ujonan választott koronaőrökhöz idvezlő levél intéztetni határoztatott; a’ magyar nyelv, valamint szintén a' birtok- ’s hivatalképpességi törvények ilyennel fogadtattak. A’ vallás iránti törvényczikkre nézve a’ saasdi plebanus elégületlenségét nyilvánitá, de követői nem találkoztak. A' csődületi törvényt illetőleg határoztatok, hogy ezentúl minden hónap elsején és 15-n, vagy ha ezek innepek volnának, a' következőkön csődületi törvényszék tartassék a' másodalispán elnöklete alatt. A’ közmunkák szabályozását tárgyazó törvényczikk következtében, egyfelől táblabirák küldettek ki az illető járásbeli szolgabirákkal öszveirást vinni véghez, másfelől egy bizottmány neveztetettki, mely az ez évben teljesítendő közmunkákról tervezetet adand. Lipó megye febr. 6-n tartatott közgyűlésében az uj törvényczikkek kihirdettettek. E’ megye, a kir. helytartótanács azon intézvényére, hogy az említett törvényczikkek a’ hazában divatozó minden nyelvekre fordításokban is megfognak küldetni, semmi észrevételt nem tett, sőt azokat jószível fogadja. E' megyéből írják, miképp ott a" védegylet ügyének nem sok barátai találkoztak, mert úgy vélekednek, hogy azt csak igen gazdagok, vagy hiúságokban ilyeneknek tartatni kívánók pártolhatják; tehát maradnak a külföldi készítmények mellett, mivel azokat a belföldieknél ocsóbbaknak tartják, azonba hasznosabbnak vélik, ha a gazdagok és követőik pénzüket a Magyarhonbani gyárak alapítására fordítanák és azt eszközölhetnék, hogy a' honi gyártmányok a’ külföldiekkel árukra nézve a* versenyt kiállhassák. Magyarhont megyei KÜLFÖLD. Politikai vezérczikk. I) Közelebbről irtuk, hogy a' franczia kamarákban a' válaszfelirat felett folyt vitatkozások következéséül két hivatalnok a' státus szolgálatából elbocsáttatott: egy pair, gr. Saint- Priest követ a' dániai kir. udvarnál és egy követ, Drouyn de Lhuys, a' külügyek minisztériumában a kereskedési osztály igazgatója. E’ körülmény, mint könnyen lehetett gondolni, a' szenvedélyes ellenzéket nagy mértékben felzaklatta és a’ követkamarában heves kitörésre, sőt még egy állítólag a’ kamara függetlenségét biztositó , a’ kormány befolyásától mentté tevő indítványra is alkalmat adott. A’ kérdés több oldalú és nagyobb fontossággal bir, mint tán első tekintetre látszik és az ember szabadságába, a természettől adott egyik legszentebb jogába, mélyen bévág. Alkotmány czélja az emberek szabadságát és jogait biztositni,s rendíthetetlen törvény védelme alá helyheztetni; jogai közűt pedig a legelsők sorában áll, hogy vallásos mint politikai meggyőződését a’ törvények által kiszabott korlátokon belől szabadon , megszorítás nélkül követhesse és nyilváníthassa. Mi természetesebb, mint az, hogy egy státuspolgár, ki hazafi társai bizodalma által a’ törvényhozó testület tagjává választalik, vélekedését, meggyőződését a hon képviselői körében szabadon kimondani, nem csak jogosítva, de kötelezve is van, mert elhivatásának, miért ott ül, csak így felelhet meg. "S ha már ezen tettéért, mivel másfelől egyszersmind státusszolgája is, és így a’ köztisztviselők köztt van , hivatalának elvesztésével lakói, úgy igen természetes, hogy meggyőződésért és alkotmányban gyökerező , törvény által szentesitett jogával élésért büntettetik; lakolni pedig és büntetést szenvedni csak vétkes vagy gonosztettért kell , de gondolkozásért vagy vélekedésért, az merőben ellenkezik a' polgári társaság czéljával, a’ természet törvényével , az ember jogaival, így tekintve azért a’ dolgot, a’ franczia kormány azon cselekedete , mi szerint szolgálatából némely hivatalnokokat , a’ kamarákban tett szózatolásukért, ’s így politikai véleményük nyilvánításáért elbocsátott, nem csak törvény- és alkotmányellenesnek, de igazságtalannak is látszik ’s az ellenzéki pártnak az ellen felszólalása és aggodalma, 1g6 így ily móddal a' véleményszabadság nagy mértékben nyomva és korlátolva lesz, alap nélkülinek nem mondathatik, mivel nevezetesen ezáltal a’ törvényhozó testület hivatalt viselő tagjaira a’ kormány igen kártékony és önkéntes béfolyást gyakorolhat. Ebből lehet érteni azt is, hogy miért sürgeti az ellenzék oly szenvedélyesen ’s minden évben ezt illető indítványát megújítja, hogy l. i. bizonyos hivatalbeliek a’ kamara tagjai ne lehessenek. Nem lehet tagadni, egyik ez azon politikai kérdések közzűl, melyeknek megoldása éppen nem könnyű ’s a’ miben meghatározott és bizonyos szabályt állitni, mely közönséges sinórmérték gyanánt szolgáljon, szinte lehetetlen; átaljában oly kényes tárgy, mibe a’ hatalommal viszszaélés és annak igazságtalan béfolyása könnyen belé elegyedhetik. De tekintsük a’ dolognak másik oldalát is, még pedig a’ most fennforgó eseményt bonczoljuk. Egy franczia követ, tehát a’ király képviselője idegen udvarnál, kinek elhivatása ’s említett diszes állásából folyó kötelessége a’ kabinet külső politikáját védelmezni 's Francziaország érdekében a' kormány nézeteit midőn kívántatik előmozditni,— a’kamarában fellépik azt nyilvánitni, hogy azon politika rész, kártékony és az országra gyalázatot hozó; 's így a’ mit azon külső udvarnál, hová a király képében küldve van, tenni, mivelni kell, a törvényhozó testületben az ellen beszéli: az egy helytt védett, gyámolított politikai rendszert másutt megtámadja , roszalja és veszélyesnek hirdeti. Váljon egy embernek 's önmagával így ellenkezése, tetteinek beszédjével meghazudtolása, jellemének és gondolkozásának kettős alakban mutatása helyeselhető-é ? ’S lehet-e a’ kabinéinak bizodalmát helyheztetni oly emberbe, ki ily politikai és erkölcsi ellentmondásba keveredik ? Ezt lehet mondani azon követkamarai tagról is, ki a’ külső miniszterium egyik osztályának igazgatója, hol hivatali állásánál fogva, a’ minisztérium segédje, eszköze s munkásságát a’ kabinet politikai rendszerének végrehajtására szentelni tartozik, midőn másfelől a’ nemzet képviselői körében, mint annak kárhoztatója, vádlója, átaljában, mint a’ kormány engesztelhetetlen ellensége, úgy nyilatkozik. Önként következik ebből, hogy az illető egyén két személy képében jelenik meg, két merőben különböző, sőt öszve nem férő szerepet játszik, ’s így minden esetben a’ benne helyhezlelhető bizodalmát, a’ mi nélkül pedig sírkere és foganatja munkásságának nem lehet, megrendíti és m oly helyzetbe teszi magát szembe a’ kormánynyal, mi által a’ közös czélra kezetfogás, együtlmunkálás lehetetlenné válik. ( Vege kör étkezik.) VYttNCKI 21 ország- A’ válaszfelirati vitatások folytatása a’ küvet - kamarában. A’ januar. 22-ki ülésben Dupin állott fel a’ válaszfelirati terv ellen beszelni , mi nagy bámulást okozott. Dupin a’ conservativ-párthoz tartozik, most azonban a' kormány ellen szövetkezőkhöz csatolta magát. Szónok nincs azon vélekedésben, hogy ellentmondani a’ kabinétnak abban , a’ mit a’ béke fenntartására nézve tett, valamint a’ módot, melylyel azt tette, hibáztatni, a’ hadiparihoz áttérés lenne és a’ miniszteri tanok ’s vélemények egyik pontjától eltávozást a’ conservativ ügytől elszakadásnak nem hiszi. — Őszinte barátja a’ békének, a’ népek erkölcse, szabadsága és jóléte érdekében; ’s nem csak egy vagy más nemzettel, de minden európai nemzetekkel békében lenni óhajt, mert csak egy ilyen öszves béke által lehet minden attól reméllhető jólétörvényeket valósággá tenni. — De azért valamely kérdésben különbözés, még nem teszi az egész rendszer felhagyását. Hát tilalmas lenne-e mondani: ,,ez vagy amaz kérdésben csalfa úton jártatok, a’ béke veszélyezve vagy védve nem volt, legalább nem eléggé?“ Nem kell ezt rendszer megtámadásnak nevezni, mert ez annyi, mint a’ kérdést nem helyes szempontból tekinteni. — Minden conservativ gondolkozása, jó lelkiesmérettel teheti azt, a mit a’ többség gyakran tett ’s ki illetőleg még ezután is tenni fog, mert jobb a’ minisztériumot egy kérdésben cserben hagyni, mint az országgal a’ minisztériumért tenni azt. — Józan észszel biró ember nem kívánhatta Francziaországot Marokkóért európai, vagy ha nem is ilyen, de legalább továbbtartó hadba keverni, valamint józaneszír ember, ki hazájának és az emberiségnek barátja, a’ lahili-i nyomorult ügyért a’ föld két leghatalmasabb nemzetének egymás ellen feltámadását nem akarhatná, sem hogy a’ rabárusság eltörléséért ’s a’ feketék felszabadításáért a’ fejérek kiirtó háborúba elegyedjenek. Mind ezen kérdésekben a’ békét megtartani, ebben áll a’ politika — de váljon bár mely áron vásárlott béke legyen-e az? Ha a’ külső miniszter erősiti, hogy Francziaország jogait, érdekét, méltóságát védelmezte, szónok meggyőződése szerint ellenkezőleg az ország jogai védve nem voltak, érdekei veszélyeztettek és Francziaország méltósága seholsem találtatott. — Ha számot kell a’ miniszteri munkálodásokról adni , a’ hadseregnek a’ csatatéren , a’ kabinétnak az alkudozásokban nyert, győzedelmét jól megkülönböztetni kell. A hadisereg dicsőséggel tetézte magát, az egész világ méltánylá azt — a’ katonáké a’ viadalban, a’minisztereké az alkuban kivívott dicsőség. Igaz hogy szeretnék osztályt csinálni, de az igazságtalan volna, a’katonák röviden jönnének ki. Hogy a’ miniszterek terjeszkedni Marokkóban nem akartak , helyes, de az alkuba belé tett egy pontért méltán szemrehányást érdemelnek, midőn ígérték, hogy Abd-el-Kaderrel, azon esetben, ha kéz-