Mult és Jelen, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-11-28 / 95. szám
s/a hányvák , csintalanok '*? részint rondán tartatnak. Lakosinak naigy részi* nemei , kiket sváboknak hívnak. A’ várban láthat«'» most is egy Mátyás korában epittetett i*g h.ifc tornyán 102AO áll, s mellette .1 nagy Hunyadiak címere, egy gyűrűt orrában líkert holló; errébb a' György téré, hol a' Imsnek fia elvérzett. Buda mondhatni volt, Pest van és leend; e' halai városnak ugyanis szép jövője van; főleg ha a’ zsidók keríthetnék ki ezekre, kiknél jelenleg a' tehetség — az, az a' pénz barátom! szinte hihetetlen előlted minő pénzes zsidók laknak in! Mások a magyar pénz, magyar föld keblében. 11a résztvevő szívvel nézed végig chronicánkat , úgyé könnyek gördűlnek ki szemeidből , mindenik lapján olvasva hány magyar vérzett el ez édesanyáért, 's most hány különböző nép hazája ! Fel fel sóhajtunk ugyan „legyen egyesség! legyen egy a' magyar!“ De hát ki azon Messiás, ki egy akolba tudná gyűjteni e' mindenféle egymásra irigy szemmel néző csoportokat?! Bizony barátom alig hiszem, hogy valaha ezt óhajlandó innepélyt elérjük. Addig hihető kisínlik az elévült anya, ’s kebléről letépett fiai tétova űzetnek. Isten adja hogy hitem csalódjék: de a' rácz, Zrínyit, Hunyadiakat, Kinizsit 's másokat ráczczá akarná, hogy termeltek volna , a' többiek ily merészséget nem követelnek, hanem jelenben annál viszszavonóbbak. Ismerni kell a' köznép jellemét, ez, pedig az idegen, kielött nincs okuk érzelmüket leplezni, könnyebben teheti. Ne térjünk a’ dologra, írod, hogy tudósítsalak Pestről, hisz én rövid istmulalásom alatt a’ mit tapasztaltam , úgy emlékszem közlöltem is veled , ha csak a' posta nem feledte átadni. De legyen, kívánságodra hajlom. Kezdem a" halpiaczon, mivel leveleidet ott szakitám fel,'s hova naponta eljárok, itt aztán olykor édesen emlékszem viszsza a' boldog gyermekkorra, mikor kis horgokkal a’ szőke Maros lakóit rángaták ki. A' Dunában itt igen sok ’s szép halak tartatnak arra készített ladikokban, ’s a’ vevő mindég í’ris és nagyon olcsó halat elletik; fontja a’ harcsának 2—3 xr. p. p. mi nálunk 14 —15 xr. p. p. Valyon nálunk, nem lenne-é czélszerü hasonlók építése? De mit irok én neked halpiacz ’s Leiről. Hiszen költő volnál, azaz ha műveid létrejönnének kinyomatnád; de az elöitélet homálya alatt kénytelel barangolni. Nem baj, más pályád is nyiland, mint e’ jelent ’s akkor felléphetsz. Jól van! elkezdem : a' színházról akarsz úgy-é? Hát úgy tegyek, mint azok kik a' börtönök építését sürgetik? a’ nevelésről, mi alapja a' nép boldogságának, ’s melynek hasznos vagy károsbefolyásától függ amazok tévesitése — merőben hallgatnak. Hajh! hiszen ha árnövelés czélszerű lesz, akkor csupán egy fenyite sző is elég a hibásnak, mint azon gyermeknek , kinek érzése még nem durvult el , egyetlen Hibáért. Gr. Széchényi István, kinél Magyarországnak az újabb időben derekabb és nagyobb fia nem állott elő, ki pénzzel, észszel és munkássággal annak szellemi és anyagi haladását eszközlé, most is annak jóllétén fáradoz ’s útazik , ’s elhanyagolt kereskedési szempontjából akarja annak felvirágzását előmozditni. A’ ritka nagy honfit Pesten sokan gyanúsítják, mióta előléptetése megtörtént ’s készek legszentebb igyekezeteit is elferditni. Ilyen a halvélekedés ereje és kártékony befolyása! Hát ki lesz érettük valaha többet ?! B. Józsika Miklós mint magános ember megvontan él. Erdély inkább méltányolja, mint Magyarország. Fáy András a' régi, Deák Ferenczről minden jót mondanak. Kossuth Lajosról némelyek igen szeretnek jövendölni, ’s egymásközti óvakodásról suttognak, ez csakugyan tőle igen meszsze keletkezett. A’ széptollu Bajza derék műven fáradoz, ezt ismered, sógora Vörösmarty többi» műveit bocsátja köre. Garay beteges testalkotó. Vajda, kinek minden sorából a’ tiszta, de szenvedő lélek tükörödzik és Bloch Móricz a' szarvasi gymnasiumban tanító. E r a n k e n h 11 r g Adói f életteljes legjobb korbeli férfi — J*nos. — Vahot Imrét ismered, igen szép külsőit batal férfi; most bizonyos felszólítást körözte- tetett , melynél érdekesebb lapunk úgy hiszem még nem vala. Szólítsd fel Gyulait, ki a’ nyáron székelyföldem alatotl, 's figyelmeztesd, úgy Szilágyi Sándort is, kinek, a’ mint monda úti jegyzékei vannak, valamint Sz. G. öcsémet, kinek hasonlóképp a’ regényes és nagyhírű Görgényröl, hol az erdélyi szabadságért küzdött hősök elhullottak jó adata van, de figyelmeztesd is egyszersmind ez utolsót, hogy a’ stylt szépítse, mert itt nem használható a ti oskolai nyelvesek, azt hiszem még szívesben veendi a’ t. szerkesztő úr, ha a' táj lefestését mellékelve küldik fel műveiket. Isten segélje az ifjú lelkes szerkesztőt e’ nagy vállalat üdvös végrehajtásábans elijjn a’ közméltánylat koszorúzza. Petőfi barátja olyan, mint kézenforgó arczképe, ’s mint a' hírlapok beszélik. P. Horváth Lázár derék hazánkfiának köszönhetni, hogy literaturánk a' magasb körökben is a német ’s francziával együtt méltányoltatik. Többekről is szólanék barátom; de részint nem ismerhettem meg, részint nem akartam levelemet oly igen kiterjeszteni , a munkáikat olvashatod, ’s képzeld iratokat is. I Mert hogy a’ mostan Pesten létező íróktól valaki kimeritőleg tudósítson, arra sok idő ’s más tehetség kívántatik mint az enyim. De nem azért mellőzöm őket, mintha a’ fennemlítetteknél érdemben kevesek lennének! Isten őrizz! mert bizony Bugát, Döbrentei, Schedel, Török , Székács , Dobos ’s mások bármelyikkel is mérkőzhetnek, — kiki saját lakjában. — Már most a színházra. A pesti színész (a’ művészeket értem) nem komédiás többé. Szigligeti K. Czakó fiatal hazánkfia, kit Erdély nevelt, Pest képzett ki, tesz, ront, teremt , szelleme mint villany rázza meg a gyűlést. Ha látnád a’ „Végrendeletet!“ ’s benne játszani Lendvayt?! mikor gr. Tárai Béla a’ 4 felv. utolsó jelenetében megőrül, nem tudom melyiket bámultam inkább : Lendvayt, vagy Czakót, ki még eddig ismeretlen jelenettel lépett fel. ’S lásd ,,Kalmár és Tengerésze’ csak félév után jöhetett színpadra, most megkeresett ifjú. Egresy Béni tudod fordít ésDiókat szerkeszt. Fáncsyról is láthatni fordításokat, de most ugyan német szelleműre vesztegeli idejét , mikor a’ „Királyné és Kalandorokkal magyaritá, e’ helyett csakugyan mást is választhat vala az oly külföldi drámai mezőről. Egressy Gábornok csak őt kell sokáig látni, keblében tán a* pokol és menny lakik együtt! Szentpéteri némely darabokban (maga az alkotó). Báncsy a’ kétszínűeket személyesíti, de hogy!? Ha a’ peleskei nótárius meglátná, kész volna ellene kardot rántani. Szigetin fiatal ’s tán egyszer nyakát másként fogja hordozni, az az a’színpadon is azon állását sajátítja, melylyel azonkívül bír. Bariba ha beszél a’ terem viszhangozza. és inkább parancsnokokat személyesít, hangja erre legczélszerűbb is. Lendvayné még eddig a’ tőlem látottaktól utánozhatatlan. Laborfalvi Ilozát mindég Coriolán anyjának szeretném látni, oly jól áll neki a’ hősi tartás, hangja, mozdulata képpel a’ hajdankor leányit elővarázsolni. Komlósy Idát jobbnak képzeltem, első felléptekor nem hittem hogy ő legyen , szava reszket, hanem eleget is szenved érette a’ bírálóktól, ’s hogy még sem hagy-fel vele , azt hiszem született gyengesége. Priell Kornéliát első máthilaiáról megismertem, ő most is a’ szendelem oka, mint Kilényi igazgatása alatt vall ; s még valamivel több, mint akkor. Az énekes linkről nem tudok ítéletet hozni. Tudod mily hanyag dalos voltam ’s vagyok. Hanem annyi igaz, hogy igen sokat betegeskednek, de a’ hírlapok is igen túlzólag bánnak velek, kivált midiin rész oldalukat emelik ki. Bizony több kímélést érdemelnének a" színész urak 's úrnők, mert egy magyar színésznek még sok leküszdendöje van, talán ez az oka is, hogy közülök némely a' súgást annyira megvárja , mig az — mint bármily kis városban — a' karzatba is felhallik. Hogy kik ezek? a’ tárczák naponta ’s igen pontosan jelentik. De nem tudom Egressy, Laborfálvi R. haláluk után, helyüket ki töltendi bé? Szigligeti többször, de Czakó igen ritkán lépik a’ színpadra. Hallom ez utolsó, a kit a' megbukott Bartai úr minden módon elakart mozdilni — Rádai gróffal igen bizalmasan áll, ’s tőle, mint másoktól is szerettetik. Lásd a' szellemet hogy akarák elfojtani! Mondják baráti, mennyit küzdött a’ sorssal , mig felemelhette fejét annak terhe alól. És német színházban németül játszanak németek, és jól is, roszszul is. A* múzeumról irtani vala!' Ha nem, most írok: nagy épület, szinte a’ külváros szélén, a’ ki szebbet nem látott meglepő, 's kielégítő , de bővebb vizsgálat után, belső részét sörétesnek találta, 's nem vészén észre rajta semmi olyast, miáltal azt nagyszerűnek, ’s még inkább sünnségesnek mondhassa — azon pénzen talán inkább is megközelítő reendbe lett a' nagyszerűséghez. Na hagyján! majd emelni fogják Kölcsey, Kisfaludy Károly 's mások szobrai, melyeket az épületet környezendő ligetbe szándékolnak felállítani. Szobraik fehér m.országi márványból Ferenczinél készen is vannak. Kölcsey egy karosszékben ül, jobbját figyelmet intőleg emeli fel, mig balja egy lefejlő papírtekercset tart, testét egyetlen lepel folyja végig, feje födellen. Kisfaludynak az elmaradt múzsa nyújtja a’ hárfát. Ugyan e' műhelyben láthatni Mátyás emlékoszlopát fából öszszealakitva, melynek darabjai köböl ’s rézből már készülnek. De sietni kellene vele, mert Ferenczi már őszül, s ha a’ magyar földnek ez egyetlen köfaragitja elhuny, ki végzi bé? 's vagyon ha idegen teljesitendi, Hunyadi nem fog-é feltámadni buzgányával, *s a' hálátlan utódot megfenyitni, kinek a hazát biztosba, ’s azt ki is terjesztette?! Úgy hallám e’ lelkes , észbe vegyült művész lelke eladó. Ha a’ részvéllenség készli et ezt tenni, akkor? akkor! inkább ne szülessék magyar művész. (Csakugyan ezt hitelesen nem állítom, mert okát nem tudom). A' magyar föld első festője Barabás Miklós Ferenczihez testben, beszéd’s otthonias viseletben hasonló. — Hát még miről írjak? a’ vasútról? erről tudósítottalak, ’s most csak annyit ragasztok hozzá, czélszerűbb lenne a’ hon köblébe, mint kifelé építeni, tán a' pénz is befele folyna. Híjában! építői nem magyarok! — V. I. Valyon mi az oka, hogy a' bénák osztályából Pesten legtöbbet görbéket láthatni? Én azt hiszem, hogy czélszerű ’s több kisdedóvodák létesítése által, lelkes dajkák, nevelőnék ’sál. kezei közti számuk megapadna. Csak lármázzunk ! csak kürtöljük az igazat, hátha valaha virágozni fog azon növény, melynek tövére most én, te, ’s mások is egy egy csejis vizet öntöttünk. Kolozsvári gabona ár. Nov. 27-kén. (Váltó garasokban). Tisztabúza fil. Elegyes 40. Rozs 33. Törökbúza 28. Zab 17. Marhahús fontja 91/a xr. váltóban. nfiS Szerit. S£!IIANITVN FEREIVCZ.—Nyomatott az evang. reform. Főoskola könyv- és kőnyomó intézetében