Mult és Jelen, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1846-08-02 / 62. szám

szeréül bánni- I' öt 1 s111 ° méltósága ja­vallata énelmében len a' határd­at. Iv­oni szónoklatok, közelebbi közgyille­­sttok a­zon­ lény pontjai, melyek oly neveze­­tts­sé lelték azt, hogy kerek Háromszéket» mimlen ember a/.l beszéllle : ,,ne ilyen szép luárd­ialis most olyanság nem volt.­­­ Igaz ,hogy a’ lehetőségig fel is soroltunk mindent. Szónokaink, az írtaknál többet bizonyosan nem beszéltek. Minthogy gyors írók nem va­gyunk, megváltjuk, hogy a mondott beszé­dek tartalmát, csak a' lehetőségig adtuk hi­­ven, ’s hogy megbíráltuk azt joggal tehet­tük, mint az egyházi és szinházi szónoklatuk is rendesen bírálat alá jönek, ki­ akt ha nin­­csenek azon a t­­a­l. Miután a’ Württemberg! svábokat, ’s ez­zel kapcsolatban lévő erdélyi szász atyánkíráit ér­deklő sújtásos beszédek bévégzigeitek, 's ezt megelőzőleg, a’ Háromszéken alapitandó szép tervezető kisdedovádákat illető királybírói szomorú jelentésekből az tünt­ ki, hogy egész Háromszéken 7 — 8 falu óhajtott, kevés pénz­­öszveggel a’ szent czélhoz járulni, a' nem fi­­zetők 's megrovásnak ellenszegülök száma pedig légió, bús érzet szárjá­ meg keblünket, atinál inkább mert a Sepsi Sz. (Gyárgyon a­­lapitandó, ’s tudtunkra terv­ kész­ilé­s végett — mere patria hanyag biztosságnál heverő főiskola ügye elé sem vétetett, ’s igy neve­lés kérdésében— mi pedig legfőbb teendő­je lenne az európai míveletés szélső pont­ján fekvő Háromszéknek— éppen semmi lé­pés sem létetett. Ikerlevelek felolvasása után a­ közgyűlés bevégződött. (Vége követke­zik.) KÜLFÖLD. Politikai vezérc/ikk Visz­­szatekintés Peel-min­is­z­téri­um­ára. I.) A* világnak parancsoló szigetország sorsa, az utolsó öt évben Peel Róbert nevével szoros kapcsolatban áll, — azon miniszteré­vel, ki felette bajos és kedvellen körülmények köztt lépett a’ kormányra, — e’ rövid idő alatt azonban, a’ rá zúdult nehézségek nagy részét legyőzte, ’s maga hírét oly fénynve­ környezte, mihez csak azon béfolyást és ha­laimat lehet hasonlitni, melylvel a’ tőle kor­mányzott és vezetése alatt álló státus bir. — Az 1­841-dik évben, September elején vett­e át Peel, a’ saját hibái és elveiben ingadozása kö­vetkeztében meggyengült, ’s a’ f­ö­.véleményben adlászállott Melbourne­, vagy whigminiszterium kezéből az igazgatást, oly időben, midőn Ang­liának külső, mint belső viszonyai felette szö­vevényesek, átaljában olyanok voltak, mikkel megvivni nagy lelkierőt és rendíthetetlen szi­lárd akaratot kívánt. Ha Anglia k­ü­l­s­ő he­ly­­zetére tekintünk, azt Ghinával, a’ mennyei birodalommal, felette költséges hadba keve­redve látjuk, melynek a’ mint inditó­ oka — a’ mákonycsempészet pártfogása —, éppen nem dicsőséges, úgy kimenetele, csak a’nagy távolságot tekintve is, — kétes és bizonyta­lan volt, midőn a’ hadisereg­gel megszállott, és ellenségesen felbőszült Afghanisztán, a­ szol­gaságot nam­ tűrve, az idegen jármot lerázni készült, a fenyegető állásban és a­ kitörés pontján volt , a­ mi csak ha­mar megtörtént, s az angol sergek onnan nagy vesztéssel ki­takarodni kenterének valának. Francziaország, lord­­­almerston heves és kevéssé kiemelő po­litikája következtében, ingerülve volt­, közel az elidegenedéshez, midőn az Északamerikai egyesült státusokkal is, az ernadai zendülés­­ből fejlődött határszéli versengések, valamint a’ motozási jog kérdésével kapcsolatban lévő nehézségek, az egyetértést megbontották, és szinte szakadást szültek , mennyire fontos le­gyen pedig, a­ régi világ két első rangú al­kotmányos státusa, ’s az új világ óriási lépé­sekkel haladó köztársasága között az egyet­értés fennmaradása ’s annak megbomlása , a’ szabadság és emberiség mivelődése ügyének mű­veit nagy kárára lehet, 's azt mennyire hátra vetheti, könnyű értem.— Nevellek a' bajt. Szyria viszonyai is­, hol a’ szultán hat­almá­nak az angolok közbenjötte által helyreállí­tása, a’ belső csendesség megerősítése helyett nagyobb rend bomlást és fejetlenséget okozott, és az ottani zendülésekben a­ franc­ia és o­­rosz béfelyás az Angolokéval sikerrel mérkő­zött és szembeállani tudott. E’ nehézségek azonban csekélyeknek tet­szettek, szinte elenyésztek azokhoz képpest, a­­mik az ország belső á I I H p 0 t j­á I­­ó I,­­s az új főminiszternek mind saját, mind az el­lenzéki párthoz állásából származtak. A’ wh­ig­­miniszterum delicit­­et hagyott­ hátra, a stá­tus pénztárában a’ jövedelmek apadása követ­kezéséül, a’ hi­ány naponként t­evekedett, melynek fedezésére az eddigi eszközök elen­­gedők nem valának, ’s a’ mely úton a’ stá­tus költségei és jövedelmei közli a' sulye­­gyént helyre állitni lehetett, az a’ miniszteri párt a' földbirtokosok részéről tetemes áldo­zatokat kívánt, azoknak megnyerése pedig kön­yen láthatólag, heves ellenszegülés nélkül meg nem történhetett. Másfelől világos volt, hogy a’ gabonatörvények állásán is, a’ dolgo­zó néposztály szaporodása következéséül, vál­toztatni sürgető és nem halasztható szükséggé vált, hogy a’ kenyeret drágító védrendszert sokáig len­tanyni nem lehet­­—mind a’mel­lett , hogy a’ whigminiszterium bukását ép­pen e’ kérdés okozta, mely az ingadozó vám­­scala helyébe állandó, de mérsékelt vámot a­­kart tenni. — Peel, mint tudva van, a’ tory vagy helyesebben conservativ párt feje, de ki az időtől el nem maradva, annak kivána­­tait érteni és átlátni tudja, említett pártja pedig, mely legnagyobb részint föld­birt­oko­sok osztályából áll, éppen azért a­ honi ga­bonatermesztést ,s igy a’ kenyér drágaságát is védő törvényekhez saját érdekéből ragasz­kodik. Másfelől e’ párt — mint minden párt e’ világon — túlságos tagokkal is bir, kik az anyagi mint szellemi kérdésekben semmi en­gedményre nem hajlanak, ’s igy az idő kivo­­natai előtt fölöket makacsul hédulják; szóval, vannak vastag politikai mint egyházi­­ory­k, ’s h­ogy ezeket áldozatra és okos engedésre rá bírni ,s igy gyámolitásukra tartósan szá­­m­itni nem lehetne, az igen természetes volt. Midőn Peel 1811 tavaszán a’ whigminiszte­­rimn gabonatörvény tervét megbuktatni se­gítette , óvakodott annak elvét megtámadni , vagy maga ez ü­gy iránti meggyőződését nyil­­vánitni, de hogy az változást szenvedett, több adatokból lehetett észrevenni. Midőn a’ par­lament eloszlatása következéséü­l új választá­sok történtek, Tamímworth kis városban, mely­nek az alsóházban képviselője volt , választói előtt tartott beszédében, világosan kimondot­ta, hogy ,,okos változtatásoktól, mik az idő fo­lyamában, a’ polgári társaság megváltozott vi­szonyai által kívántainak, éppen nem idegen.“ Ha ebben a­ gabonatörvények módosításának szüksége alkalmasint kimondva volt, mi a’ túlságos védegyletieknek nem tetszhetett, más­felől ugyan csak Tamímworth­ban, egy általa pártolt tudós társulat megnyitása innepélyén mondott beszéde, az uralkodó egyház vakbuz­gó é s a’ katholikusok felszabadítása ügyében 1829-b tanúsított magaviseletével, tőle egy­szer már megbántott követőinek nagy bo­trányt okozott, midőn nyilvánitni nem kétel­kedett, hogy a’ nén tudományos felvilágoso­dását előmozditni ’s igy a’ közértelmesedést terjeszteni, buzgón törekszik; a­­mi természe­tesen az uralkodó egyház, valamint annak nevé­ben uralkodó papság érdekét éppen nem moz­­ditja­ elő. Ha e’ szerint Peel egyfelől a’ parlament­ben, saját pártja keblében számos és hatalmas ellenzéket látott, kiknek tőle elszakadását,sőt mérgesen ellene fordulását várhatta , midőn a' kormánytól lebuktatott nagy béfolyásu whigpárt, a’ másik oldalon vele szembeállott, lesve az alkalmat a’ kölcsön viszszaadásra, — másfelől a’ parlamenten kívül is nem ke­vésbé nagy számú ellenséggel találkozott, bár merre fordította sz­erint. A kevés­­évek alatt óriási nagyságra nőt­t, és lankadatlan munkás­ságot fejtő liga, nagy gabona törvény­ ellen«* ‘‘­jyfot, mely a' tehetős és széles körben ter­­jedő befolyást gyakorló vizripari osztályt ma­­gában foglaló,­­megátalkodott viadalra szánja­­el magát , m­ig a’ gabona egyedát osságnak nyakát nem szegi. Ezeknek háta megett ál­lott a dolgozó népesség temérdek tömege, mely a' szoszsz­ason tart«'» ínség, szükség, 's a' legsz­z­kségesbb élelemszerek drágasága követ­kezésében, szinte kétségbe eséssel küzd­ve haj­landónak és késznek látszott, maga jogát ki­­vivta, ha szinte az a’ társasági rend felforga­­tásával, zendüléssel lenne is eszközölhető, s igy az országot vérbe boritná. Nem kevésbé­ Izland — melyet Peel maga nehézségének nyilvánított. •— a’ r­cpe­al u­gy nevekedő fon­tosságáért, 's az e­lny­omott népet kiállótt szenvedéseire, óriási gyűléseken emlékeztető nagy agitátornak, békés eszközökkel zaklatá­sáért, — a’ mi minden esetben zaklatás volt, ’s az ingerültséget szüntelen ébren tartotta­— a’ föminiszter állását jóval sulyosabbá ttevé, valamint azon akadályokat, mikkel neki küz­deni kellett, nem kicsi mértékben nevelte, midőn a’ zöld sziget lakosai, vallásos mint politikai gyülölségének újabb meg újabb táp­lálékot adott. Mit tett a' föhatalomnak az ily nehézségekkel kör­nyezett polezán Peel,’s ma­ga feladatát mily ritka dicsőséggel oldott­a— meg, ezt következő czikkeink fogják előad­ni. — Szilágyi Ferencz. PortUg­alia. Lisbonából jul. 11-röl jött tudósitások szerint, a miguelisták zen­­dülést próbaleletei ugyan elfojtanak, de a’sep­­temberi párt emberei annál erősebben mo­zognak, és a' coimbrai junta megint öszve­­gyzikt, ’s a' nép kezére fegyvert adott. Madridból július 10-n írják, hogy a' tartományi ezredek szórt oszlatása, mindenütt legkisebb cser­eháboritás nélkül véghez n­ént. A’ tisztek és katonák az állandó hadiseregbe tétettek­ át. J.Ta­ír britail­lla. Az alsóház jul. 16-ki ülésében főminiszter lord Russel nyil­vánította, miszerint a" kormánynak a’czuk­or­­vámot illető politikájáról jul. 20-n szándékozik a­ házat értesítni. Izlandra nézve a miniszté­rium annak sérelmeit orvosló rendszabályokat fog a’ ház elibe terjeszteni, melyeknek jóté­kony hatása következtében, azon sziget belső állapotja tiz évek múlva lényegesen jobb le­­end. — A' felsöház az nap lord Lansdow­­ne javaslatára, a’ lord Hardinge és Gough ju­talomdiját illető billél foglalkozott, ’s azt jó­váhagyta. Macaulay a­ hadi pénztárnok, Edinburgh­ban jul. 13-kan alsóházi tagnak újra megvá­­lasztatott. Ibrahim pasa jul. 15-n éstve Londonból Portsm­outhba elútazott, hol hajóra ül, ’s e­­gyenesen haza evez, de útjában a’ spanyol és portugáliai tengeri városokat is megláto­­gatja. Franczkrtország*. Az aumsle-i herczeg jul. 17-n Párizsba megérkezett,’s ha­ladék nélkül Neuilly-be indult. A' külömbö­­ző hirlapok mind a' békövetkező követválasz­tással foglalkoznak, ’s azoknak hasábjai ar­ra vonatkozó czikekkel telvek. IScIgflim. A’ senatus jul. 15-ki ülé­ sében a’ Francziaor­szággal kötött alkut illető­ törvényjavaslatot 49 szózattal 4 ellen elfo­gadta. O­laszország egyházi biroda­­dalom. A’ politikai bűnösöket illető, ’s ó­­h­ajtva várt közbocsánat megjelent. Pápa e szentsége julius 16-kán költ rendeletében ke­­­gyelmet ád mind a’ státus bűnösökért fog­ságban lévőknek, mind azoknak, kik hasonló okból külföldre kib­ijdostak. (Jövő számunk­ban közölni fogjuk.) Két S z i c z i f­i­a. A’ király és királyné, gyermekeik ’s a­ trapani­­ gróf kíséretében julius 7-kén estve Nápolyból egy gőzösen Palermoba eveztek.

Next