Mult és Jelen, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1846-11-22 / 94. szám

pán M;­, loti Vinovaztolost*l* a’ másikban periig hóigtató biztosok h­alnak­ meg, ’s illő elfo­­g­adásuk parancsoltalik. M­em kevésbé­­éln­­­vastatott a' bír, adon­ánylevél, mi megesvén, főispán , mlga a*szokott főispáni hitel le- Itsvén, díszes hivatalába bélytaltatott 's miu­tán helyét elfoglalta, egy a'nagymagú's mlgos béiglató biztosokhoz intézett díszes beszédé­ben szive hálás érzelmeit tolnácssá, mire fő­jegyző­­. Nagy Elek úr a’ megye nevében czélszerüleg felelt. Vége lévén ezeknek, a' béiglató biztosok harsogó éljeneztetések közti a’ teremböl eltávoztak, kiket főispán ó mlga, a’ tisztség és számosan a’ KK és Ilii közzű­l a’ grádics áljáig lekisértek. Viszszatérvén főispán ő mlga, elnöki szé­két elfoglalá, ’s fontos hivatalát jellemző be­széddel köszönté a' KK- és Iliiket, mire a’ megye nevében újra a' főjegyző felelt. A’ be­szédek végével 4) Z. Károly indítványozta, hogy: mivel a' főispán letett e­kaformában em­lítés van téve, az ő Felségétől a' főispánok­nak adott utasításról ’s annak megtartásáról, erre nézve a’ megye fejezze­ ki, hogy csak törvényeinkkel megegyező 's öszvehangzó uta­sítást ért az alatt. Gr. B. Domokos szük­ségtelennek tartja az indítványt, mivel ő Fel­sége is hitét tette­ le a’ törvények megtartá­sára, ’s így azt, hogy törvényekkel ellenkező utasítást adjon, gondolni sem lehet. Nem sok vita után az indítvány férevettetett, é s igy a' I­ll többsége nyilvánította , miszerint az es­­küformában sérelmet nem lát.­­.. Károly megegyezését óvásképpen jegyzőkönyvbe kí­vánta tétetni. Ezután a’ tárgybitstrom felol­­vastatott, mit három kir. kormányszéki ren­ddel fel­vétele követett. A’ gyűlés ezzel elosz­lott. Délben a’ város tánczteremében fényes ebéd volt. Hét asztalnál kétszáz vendégnél több ült. Legelőbb ujonan béig látott főis­pán ö maga emelt poharat, uralkodó csá­szár ő Felségéért, a­ császárné ő Felségéért és az egész fels. ausztriai ház­ért, mit mindannyiszor a' jelenlévők három­szoros harsogó ,,éljen !“ kiáltása követett, —­­végre a’ béigtató biztosokért, a’ megye rendeiért és vendégekért. Azután kir. kormányzó ő exezja a'béigtatott főispánért 's családjáért i­ri le po­harat, mit más pohárköszöntések váltottak­ fel. A’fényes és pompás lakomának eslvefelé volt vége. —■ A’ városi hangászkar azon estve fő­ispán ö maga szállása előtt zenével tisztel­­kedett. Hollőszoln­ok megye Ször­g’yik­ÓSC. Ki a’ t. ez. olvasók közzü­l azt gondolná, hogy a­ B­e­l­s­ő s­z­o­l­n­o­k megyé­nek folyó nov. 9-én Deézsen tartott közgyű­léséről tett tudósításomban érdekes ország­­gyűlési tárgyak, minő úrbér, adó, k­atona­­élelmezés és a­t. feletti vitatkozások leírását olvasandja, nagyon csalatkoznék. Midőn az egész hon ’s annak majd minden megyéje ama nagyszerű feladatok megoldásával fog­lalkozik, melyektől függ az ország boldogsá­ga, minden erejét megfeszíti, minden igyeke­zetét arra fordítja, hogy mentől czélszerűbb törvényjavaslatokkal állítsa a’ hongyűlés szí­ne ebbe képviselőit, akkor mi körül­nézve megyei teremünkben, gondokba merült ko­moly arczok helyett féktelen néptömeget lá­tunk ittas fővel garázdálkodni, gondatlanul szentségteleniteni ama helyet, mely higgad'­­s komoly tanácskozásra rendeltetett. S­zom­ot kebellel 's levert kedélylyel írom e’ sorokat. Igen, mert minden közgyűlésünk folyama mindinkább meggyőz arról, hogy ama ragá­lyos nyavalya, mely a’testvérhon nagy részé­ben oly nagy mértékben dühöng, nálunk is kezd harapózni, 's nyers erőt kivannak fel­használni ezérjok kivitelére gondatlanul azon saját érdekektől vezérlett egyének, kik nem bíznak eléggé ügyök tisztaságában’s becsületes uton kivihetésében. Fi közvélemény emberei, kik oly leereszkedőleg vadászszátok a’nép ke­gyét, gondoljátok meg, hogy, ha diadalmas­kodtok is, a’győzedelem csak pillanatnyi; az ily úton nyert népszeretet szerletet, ingadozó. Ki tudja egy más alkalommal nem ingerlik-e fel építen ellenetek azon kedélyt, nem zak­­latják-e fel mások azon indulatot, medvét most oly olcsón nehány pohárból­- pálinka*­­s ba­rátságos kézszoritással szereztek ? ’s a* czélok kivihetősége feletti öszveü­tközé­se az érdekeknek, nem fog-e oly eseményeket i­dézni­ elő, melyek borzasztó emlékű­ek lesz­nek, ’s melyek véres áldozataiért, tőletek, fog­nak számot kérni ott lenn:’ tőletek kik e* nyavalyát, közökbe búzátok !* De hála ha­zánk nemtejének, ez alkalommal is szomo­rúan tért­ viszsza viskójába az éretlen tömeg, mely a’ gyűlés előtti estvén szőreinek világ, vig zene mellett barangolá öszve a’ város ut­­száit, átkozván azok a’ perczet, melyben ke­csegtető ígéretekkel magukat elámutlatni en­gedték; mert nem volt tér, alkalom, hol mű­ködhessenek. Lássuk a’ gyűlés folyamát. Az elnök főbíró megnyitó-beszédében eléadá et gyűlés teendőit 's ezek között kie­melő a' tisztujitás fontosságát, elmondván mily sok függ attól, hogy a' megye kor­mányán micsoda emberek ülnek s kiknek kezében van a’ megyei ügyek kezelése ?(//a­’ gos helyeslés.) Említé azután az urbér, adó ’s a t. tárgyak fontosságát is. Továbbá a’ me­gye közgazdászati, erkölcsi, ipari állásáról, körülményes tudósítást adott. Emlékezett gyá­rainkról is. Öröm volt hallani hogy B. E. úr intradámi bőrgyára 's N. A. deézsi eczet­­gyára mily idves sikerrel 's haszonnal mű­­­ködnek. A’ megnyitó-beszédre vonatkozólag, al­jegyző M. S. indítványozá, hogy a­ me­gye állásáról tudósítás tétessék jegyzőkönyv­be. Az elnök felelt, hisz e’ teremben már többször kimondatott, hogy az elnöki beszéd csak czerimonia 's annak semmi fontosság nem tulajdonítható, azért szükségtelennek lát­ja jegyzőkönyvbe igtatását. M. S. aljegyző- Az elnöki beszédben van­nak oly kitételek is, melyek csak sallang ’s czifra sujtásként tekinthetők. Ezek béirását maga sem helyesli. 111 ho­szszas vitatkozás keletkezett a’ fe­lett, hogy mi a’ jegyzőkönyv,­­s minek kell abba beíratni ? Végre abban nyugodtak-m­eg hogy a’ tárgy, az indítvány ’s a’ BB-nek az el­nök eri­nt lát­injában kimondott többsége határo­zata béirandó ’s ezután az elnöki megnyitó beszédnek a­ megye állapotját rajzoló ré­sze jegyzőkönyvbe­ tételét is a’ BB jövőre kívánják. Kormányszéki nehány rendeletek olvas­­tattak­ fel, a’ többek között, melyben Pécsy Imre t­i­zed­­ór tárnoki hivatalában megerösit­­tetik.— Egy más rendeletben hibául tétetik— ki, hogy B­é. ki köztudat szerint, mint ha­mis levél készítő és testvérgyilkos közkere­set alatt van, a’ megyei táblabirák sorába felvétetett 's hivatalából elmozdi­latni rendel­tetik.— E' tárgy hoszszas vitatkozást idéze­­e­­­ö. A' megyének ez eset hivatalosan felje­lentve nem vala, ez időben a’ megyei alis­pán szabadsággal távol, a' tiszti főügyész a’ közgyűlésen jelen nem lévén, úgy eskelte­ fel B. 8.­­ megyei táblabirónak. Határozatképp kimondatott hogy a' fennirt egyén, m­ig az ellene inditáló kereset lejár, hivatalától fel­függeszt­essék. Olvastatott a’ fels. kir. kormányszék egy rendelete, melyben megh­alik, hogy azon kath. ifjak, kik a más vallásnak tanodájában vég­zik tanulmányaikat 's bizonyitványnyal nem bírnak az illető vallás püspökétől, hogy kald, vallásbeli oktatást vettek, 's elegendő val­lásbeli ismerettel bírnak, semminémü hiva­talra fel ne vétessenek. S. F. ezen rendeletben az 1791 -beli val­lás egyenlőségről szóló törvényczikkel valamint a' kölcsönös viszonyosság elvét megsértve látja. V. F. nem akar e’ különben is kényes tárgy 's vallásbeli ügyek és sérelmek bonczol­­ ól­a beszédek közzü­l az elsőt, kir. kormányzó­i excziáet, 1. alább a­ „Tárczában.“ Többit jö­vő alkalommal. Szerk. gatásába ereszkedni, t­örvényeink azt mondjál, hogy kinek elegendő képpensége van, to­vábbá birtokos nemes ember, megyei l'ddi biró lehet, 's egy táblábiró előtt nyitva a/, út még a’ föispánságr­a is. Határoztatott, hogy a' EB ragaszkodn­ is az 171­­1 -beli C. I. czikkhez a’ hivatal vise­­lésre nézve. ( Vége körei Lexik., K­ras/na megyei tudósi tár Folyó év octobere v id n K­ra­s/­n­a megyé­nek Sz. Somlyón tiszti gyűlésén Elolvasta­­tott a' kir. kormányszéknek ez évi October 1­2-röl I *2 I 17 szám alatt kell azon rendele­te, melyben megh­al­ott, miszerint Urunk őfel­sége oct. Ö­n. költ leiins. kir. határozatánál fog­va, e' megye eddigi lőispáni helytállóját mélt. Kállai Kristóf urat saját kérelme következtében, azon hivatalától kegyelmesen felmenteni, 's helyébe e' megye lőispáni helytartójává kir. táblai tiszteletbeli ülnök báró Bánffy Al­bert urat kinevezni méltóztatta. A* felolva­sott fökormárnyi rendeletből öröm­r­el értvén a' megyei tisztség (ennezimzett báró a mél­tóságának Fejedelmünk által e’ megye főispáni helytartójává történt kineveztetését, ebből szár­­mazott bennse hazafi örömének e méltósága előtt minél előbbi kijelentését legkedvesebb köteles­ségének találta, miokból f. évi oct. 26-án Kabos József atyánkfia alispán vezérlete alatt, az egész tiszti kar 's több táblabirák Sz. Nagyfaluba elmentek, hogy ott a­ tisztség ör­ömérzelműe­­it , maga becses személye előtt nyilatkoztas­sák ki, ’s tisztelkedésöket , mlga, mint me­gyénk uj’onan nyert kormányzója előtt e’ megyei tisztség nevében tegyék­ meg. — U­­gyan ezen tisztségen inditványoztatott, misze­rint volt főispáni helytartónk cs. k. kamarás n. küllői mélt. Kállay Kristóf úr e’ megyében i­s évekig folytatott kormányzói hivatalos pá­lyája hé lévén végezve, igen méltányos lenne tisztelt ö mlgától e­ tisztség nevében hosz­­szas és szerencsés életkivonása mellett, egy­­ küldendő levélben búcsút venni. Ezen indít­vány közrész­vél­lel fogadtatván, elhatározta­tott, miszerint tisztelt ö mlga, az elnöki elő­adás értelmében, egy a’ tisztség nevében kül­dendő levéllel találtassék­ meg. Az el­öl i­rt küldöttség t. alispán úr ve­zérlete alatt irt napon Sz. Nagyfaluba kiszáll­ I­ván, alispán atyánkfia, ujonan nyert főispán­ helytartó b. Bánffy Albert úr ö mlga e­­lőtt, a’ megyei tisztség örömérzelmeit kijelen­tette, melyre tisztelt föispáni helytartó e mél­tósága következő beszéddel válaszolt. Tekintetes küldöttség! Éltem legszebb, jele­nem legdicsőbb pillantanak mondhatom, midőn felséges Urunk reám érdemetlenre halmozott ke­gyelme öszpontosul a’ t. urak bennem helyezett bizodalmával; ha mentté tehetném keblemet a’ hiúság ragadó érzésétől, úgy pirulva, lealázva ál­danék itt, s csak gyenge szavakkal kisérteném fels. Fejedelmünk rendkívüli kegyelme megköszö­­nését, ’s a’ t. küldöttség iránti tiszteletem nyilvá­nítását, de létez keblem mérjében a’ gyarló érze­tek leghatalmasbika, ’s ha tan ennek kifejtésére ön szivességök is béfolyt— büszkén, állok itt nem annyira ön erőm s érdemeimre támaszkodva, mint azon tiszta részvét ’s őszinte nyilatkozatra, melyet eme legelső fellépésemmel is szerencsém van hallani Rövidek, kétesek az élet órái, ’s ha bár a’ Mindenható mive létünk, de csak tett az, mi a’ létet valóvá varázsolja, a múltat örökí­ti; tettel kívánom azért én is Fejedelmem i­­ránti hűségemet bébizonyitni, tettel kívánom e’ as megye bennem helyezett bizodalmát viszonoz­ni. Legyenek meggyőződve, hogy a’ mily öröm­­mel fogadom a’ t. urak eme részvétük nyilvánítá­sát, annyira lekötelezve érzem magamat elhivat­­tatásomnak tehetségem szerint megfelelni— ha­zám ’s megyém boldogságán tőlem kitelhetőleg munkálódni— ’s ha ezen lankadatlan törekvésem a’ t­­urék benne elhelyezett bizodalmával támaszt­va, ’s munkásságuk, egyetértésük által segítve leend, úgy bátran merem erősitni, miszerint nem sokára megyénk múltja romjain újjá léte legszebb virágjait szedendjük ; légyenek egyesek, a Köz­­ügyek körüli munkálkodásban fáradhatatlanok — részeltessenek továbbra is bizodalmukban, szives­­ségökben. Vége lévén a’ tisztelkedésnek, báró és fő­­ispáni helytartó úr ő maga az egész küldött­séget ebédre megmarasztani szíveskedett, 's ebéd alatt vidám poharak ürütlettek felséges

Next