Mult és Jelen, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1846-05-28 / 43. szám

Kolozsvárit. 43. Csütörtökön május 38-n 1841­. Megjelenik e históriai és politikai erdélyi hírlap minden héten kétszer, vasárnap és c­s­ö­t­ö­r­t­ö­k­ö­n 123 Oil­i‘S­i­V­é a 11­­1­1 d­ ’s Kolozsvári Hetilap melléklapokkal, ötöd fél ivén. Félé­vi. elöfizetés dija: (A díjat ríz ezüstben. Minden cs. k. postán lehet előfizetni vagy a­ pénzt biztos alkalomtól szerkesztőhöz beküldeni. Mindennemű hirdetések a­ Hetilapban adatnak­ ki, mely szombaton Kolozsvárit külön is szétosztatik. ERDE!,V ÉS MAGYARORSZÁG. CS­­ászháreli. Magyar-csesztvei Mis­ke I L­ász­ló, és Felsöfejér megye érdemteljes és a’ szó valódi értelmében közszeretetben lévő tábla- fin­­úja, példás jó testvér 's hív barát,— gazdag, szegény, úr és k­özsor­su felebarátján segitni egya­­ránt mindég kész, ritka nemesszivü ember, hosz­­szasabban tartó sorvasztó hideglelés következté­ben élte 5­­-d évében Nagyszebenben május­b­­-n meghalt, rokonai, ismerősei barátjai, mindenek fe­lett elhunytáért vigasztalhatatlan két szeretett fia testvérének keserű bánatjára.— Nyugodjanak po­rai csendesen! Gr. Mikó Bor­bár a Kend­effi F. 1 e­k n­é, a’ felsőbb körök tisztelt aszszonya, Szászvároson, hol 15 évnél tovább lakott, hoszszas betegségben siülödése után május 19-kén meghalt. Holtteste ulidvégre vitetett a­ családi sirboltba helyhezte­­tés végett. Béke hamvainak! ( Urber XV) (L. 39 d számunkat) Miképp közelebbi czikkü­nk végén érintők, az urbérnek oly egyszerűnek kell lenni, hogy keletkezése után azonnal alkalmazást nyer­hessen. Az urbérrel meg akarják nyugtatni az úrbérest: ele lesz-e megnyugtató oly ur­­ber, melynek végrehajtása már a’ terveink elöszámilása szerint is h­am­inczkét éveket kíván, hogy f. i. a’ szabályozás az egész­ben minden úrbéres falusban véghez vitessék ? Ab­­ban hallaná az úrbéres, hogy csakugyan Ke­délyben is már valaha az óhajtva várt úrbé­ri törvény félszázadon fel­üli előkészület u­­tán megszületett, de gyakorlatiag még­is kényesen tapasztalni azon ellentétet, hogy mi­után például a’ szomszéd faluban az úrbéri szabályozás és comnisvitio különbféle súrló­dások után megtörtént, néki talán még év­tizedekig kell várni, míg a’ szabályozás sora faluját is üti: fogé ily úrbér éppen az úr­béreseknél megnyugvást szülni, ’s nem lesz­­nek-é Cselek, melyekben szabályozatlan fa­luk önként arra csábítódnak, hogy a’ szabá­lyozott falukat utánozzák, ’s addig is, m­ig a’ szabályozás megtörténnék, oly úrbéri tarto­zásokat, melyek a’ szabályozott falukban már megszűntek, tettleg megtagadjanak?— És a’ földes urakra nézve lesz-e megnyugtató oly törvény, melynél fogva évtizedeken keresz­tül bizonytalanságban i­ég nem csak a’ ro­bot, hanem azon föld átlapolja is, mi a’ rendezéssel allodium gyanánt kiszakasztatik ? Képzelhető e a’ rendezés bevégzése előtt nyu­galom, ipar ’s gazdasági haladás ?! Nem hiszszü­k, hogy ezen izgalomteljes állapotot egy emberi nyomon keresztül, har­­mincz s talán több évek alatt fenntartani­­ íves lehessen; ’s egyik fő oka, minélfogva az úrbéri tartozások elhatározására nézve ,,szabad egyezkedést, de maximum állal kor­látolva“, javallánk, a volt, hogy ily úrbér­nek végrehajtása könnyen­­ a’ legrövidebb idő alatt megtörténhetik. Ugyan­is miután az úrbéreseknek legnagyobb része jelenleg is telkeit egyezkedés melletti szolgálattal bir­­ja, a’ gyakorlati élet nyújtaná a' törvény­­ végrehajtásakor az első elemet, egyszersmind a' földesúri zsarolások ellen, in­gyekvek ,az úr­béres osztály mind akiig, m­ig jelentékeny számmal szabad birtokossá ne a váland , kü­lönben kitéve maradna) a' törvény által meg­határozandó maxima­n biztosítaná az úrbé­rest, és mi könnyű lenne ennek alkalmazása is­ mindenik úrbéres jól tudja telkének ’s a utána birt földek­nek mekkoraságát, 's az urbér kihirdetése után, ha a’ követelt nap­számokat a’ maximim felettieknek véti, min­den baj ’s költség nélkül, talán gazda­ tiszt­­jeli felmérés útján, vagy legfeljebb az urbér által e' végre határozandó megyei tiszthez folyamodás következtében megtörténnék a’ napszámoknak a' kiszabott maxi­mim szerinti leszállítása. Ezen eljárásban nehezen történ­hetnek csalások; a’ legludallanabb úrbéres tudja, hogy egy erdélyi hold föld, melyet 1693 négyszeg­ölével szoktunk számítani , őszbúzával vetve nyolc­, véka férősít , és két nap alatt megszánthuó­­sait; következőleg midőn azt kell felszí­nitani, hogy hány hó­dat bír, nem egy m­athematica operalio fo­­rog­ fenn , miben őt az okosibb ,negesati­­­s­­sa, hanem oly mindennapi dolog, mit ő és sorsasai felfogni képpesek, minek ügyleté­ről őket saját tapasztalásuk megggyőzi. Ne vegye senki félszagúl­azo­n elvet, mi­nek alapján az úrbéri tartozások körüli in­tézkedést óhajtjuk; ne vélje, hogy a­ szabil egyezkedés magára elégséges legyen. Mi igen is pártoljuk ezt, de irja magára, ne­m korlát­lanul hagyva, hanem miként előbbi czikkünkben is íirók—,, korlátolva az úrbérben határozandó maximum által,a melyen felyüli szolgálatot a’ föl­des úr bármi egyezke­dés nyomán ne követel­hessen úrbéresétől. És ezen maximumot nem egész vagy fél telkekre szabalni, valamint a’ lelki állományokat is lex ugrariával újra osz­latni nem tartjuk czélszerűnek, hanem­ meg­maradván kinek kinds földes urával­ szabad egyezkedés szerinti birtoka, határozzon ma­ga a­ törvény a’ különböző classisu ha­tárokhoz képpest maximumokat, melyeken felyü­l egy hold szántó - kaszáló- vagy szőlő­­helyről napszámokat ne vehessen 's ne egyez­­kedhessék a’ földes úr. Ila őseink gondoskodtak volna sikeres intézvényekről, melyek alapján a' köznép e­­lőtt a’ birtokolhatást kinyissák; ha most a’ köznépnek jelentékeny része Erdély földének szabad birtokosa volna; ha kép­es lenne je­­lenleg az úrbéres arra, hogy mikor tőle egy önzőbb földes úr a’ telki hasznokat felyül­­múló szolgálatokat kíván, más módon is meg­élhessen, ’s nem volna még húzamos ideig mindennapi kenyere tekintetében reá szorul­va e’ kiváltságos osztály földére, ezen eset­ben mi jogokkal ellenkezőnek tartanók a’maxi­mumnak elhatározását, mi minden esetre a’ földes úrnak saját járási szabad rendelkezési jogát megszorítja.— De mások körülménye­ink, melyeket a’ századokon keresztül mű­ködött ősiségi elszigetel­és kifejte. A'kiváltsá­gos osztálynak monopóliumává tétetett a’ föld és a’ ki monopólium­ot gyak­orol, szenvednie kell a’ korlátokat, mikén a­ monopólium esz­méje szükségképp következtet. Úrbéri el­veink sorában második pont alatt emlit­ik , miként az úrbért úgy alkottatni kívánjuk, hogy az a’ közn­ép jelen sorsán segítsen. Mi töreke­­dénk elemeket javasolni, hogy a’köznép szá­ljai birtokossá váljék , óhajtjuk , hogy e’ te­kintetben a’ vásárok legszab­adabbá tétes­senek, és közállomány egy országosan felál­lítandó hitelintézet által segélyt is nyújtson a’ szegény úrbéresnek azon törekvésében , m­elylyel szabad birtoko­ságra igyekszik. És ha ez is hamarább tele­­k,­­ ha az változás, mit ezen intéz­vény előidéz, megindult volna oly időben, mikor talán az úrbér még nehány évtizedig halasztható vala, és jelenleg látnánk földbirtokos köznépi tagokat elegendő szám­mal, valóban maximumot javasolni nem vél­ünk szükségesnek. De halaszthatatlan segély és ne­m csak­ szellemi, hanem an­yagi segély is kell az úrbéresnek, ’s mivel a’ javaslati mó­don se­m lehet egy pillan­atban nagy meny­­nyiséggel eszközölni a’ szabad birtoklás léte­­­sülését, minden esetre közbejó egy idő, mely alatt jogilag már nem, de tettleg csakugyan még állani fog a’ kiváltságos osztály földbir­­toki monopóliuma, következőleg e’ monopó­liumnál viszszaélök ellen a’ maximnál általi korlátoknak meg kell határoztatni. Kevés földes urat, ezek számának alig egy jelentéktelen töredékét hiszszü­k , ki ma­gát azzal kecsegtetné, hogy az urbér el ha­la­d­­­o­n. A’ legnagyobb szá­m ha­bár némely túlzott eszméktől rebegve, de még is elun­ván a’ bizonytalanságot, óhajtja a’ pillanatot, melyben Erdély törvényhozó testülete öszve­­gyüljön és urbért alkosson. Nézzünk­ szét e­ kis honban, figyeljünk a’ nemességre, és va­lóban nem igen találunk, ki igazságon ’s he­lyes elveken alapuló urbértól idegenkednék , többnyire a’ mely ellens­ervek nyilatkoznak , inkább az urbérnek egy ’s más oly pontjait érdeklik, mikben némely tervek a’ szükséges határokat túlzólag áthágták. —­ Nem hiszünk törvényhatóságot, melyből jövő országgyűlé­sünkre urbér elleni instructio jöhessen. Sőt mindenik óhajtja, hogy a’ törvényhozás a’ jelen kétes állást megszüntesse, hogy az iz­galomnak és bizodal­matlanságnak ideje múl­­jék­ el, és egy törvényesen keletkezendő úr­bér mind a’ kiváltságos osztályt, mind a­ köz­népet megnyugtassa. Mi egy évtizedeken keresztüli nyugtalan helyzetet előidéző ter­vet nem pártolunk; lehetnek ’s vannak is benne elvek, miket más alakban s külön törvénybe igtatva pártolni fogunk , de az ur­bérrel semmit öszszevegyittetni nem óhajtunk, mi a* törvényhozást a’ kérdésnek megoldásában hátráltathatná, vagy a’ keletkezendő törvényt a” végrehajtásban nehezítené. Jöjjünk már vala­ha tisztába, ezt várja közelebbi országgyűlé­si .

Next