Mult és Jelen, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1846-09-17 / 75. szám

líolo/sTiird. 7S.C stflArtOh sept. 17-n I$410t ERDÉLYI HÍRLAP. F igye­l] isi e­z f­e­l­é $• A­ bekövetkező országgyűlés tekintetéből folyó September e­ső napjával Iliígy llírlapra a heten­­ként ö­tön fél í­v­e­n megjelent) „IHlik­ és ,Id­di**-re ’s melléklapjaira csak Síukí í­m rftci í- 1//JíM Im 31» új elő­­fizetést nyitottunk, melyet akar a cs. k. postákon letenni, akár biztos alkalomtól szerkesztőhöz beküldeni lehet. Egyéb­iránt, hogy a’ megrendelés mentél elébb történjék, tisztelettel kérjük. Szerk. ERDELY ES MlGYAIJORSZAG. Sl íIítoxás. Simon Dánielsjkir. közügy igazgatósági jegyzőkönyvi segéd múlt aug. 23-a meghalt. Figyelm­eztetés, a kolozsvári neve­lői körnek S havi szünete kitelvén, folyó Sep­tember 19-kén délután 5 órakor a városház nagy teremében rendes kisgyülése lesz. Gáspár János köri jegyző. Országgyűlési beszéd­eit. Itt közöljük az első országos ülésben kir. kor­mányzó gr. Teleki József úr ő nagymél­tósága által mondott beszédet , itélőmester mélt. G­á­l­f­a­l­v­i Imre úr által arra tett feleletet, valamint a­ második ülésben kir. biz­tos b. Pu­chner Antal úr ő nagyi­a­ga ál­tal mondott kinyitó beszédet m­a­gy­a­r n­r, végre kir. kormányzó ő nagymlga által arra adott deák feleletet, annak magyar fordí­tásával együtt. A királyi kormányzó gr. Teleki József úr ő nagymlga beszéde. Tekintetes KK és RR! Hódolattal tisztelt Fejedelmünk kegyel­méből megjelent megint Erdélyre nézve azon nevezetes nap, melyen három nemzeteink Kirai és Riei országosan öszvehiva és ennek kö­vetkezésében törvénye­» szabadságaik egyik legnevezetesbikevel élve, magoknak főtisztvi­­selöket választandók és a' haza jövő boldog­ságáról tanácskozandó!». A királyi előadások­ban elünkbe tűzött tárgyak és ezen orsz­ággyű­­­lésés­ több teendői nevezetesek, mélyen be­vágnak a’ szeretett haza, a’ nemzetek, az e­­gyes néposztályok jövendő jólétébe, a’ most hozandó törvényektől függ szülötte földünk, maradékaink és utódaink jövendő sorsa, ezek­­nek áldása vagy kárhozata követendi minden lépteinket. Az örökösen haladó idő, a­ mivelt világ népeinek, tartományainak és különösen a’ testvér hazának emelkedése hathatósan in­tenek több viszonyainknak illőbb meghatáro­zására , szorosb elrendezésére, polgári alkot­mányunk megerősítésére, az értelmi erő bő­vebb kifejtésére , az anyagi jólét emelésére. A­ bérezés Erdélynek polgári állásában sok változásokon kell keresztülmenni, ha azt nem akarjuk, hogy a több mivett országoktól el­maradva, minden természeti gazdagsága, la­kosainak kitűnő képpessége mellett is örökös pangásban ne tespedjen. Ezen nagy, szép, de minden nehézségektől nem ment munika meg­kezdésére vagyunk m­eghiva. Igen is lek. KK és RR! alkotmányunk­nak, száz­adoknak daczoló és moh lepte falai­ban is tiszta épülete, a’ mostani kor sokol­dalú követeléseinek nem felel­ meg, de még­­ használhatatlanná ne­m roskadt­ öszve talpköve; több falai , némely oszlopai az idő és annak viharai által in­gedzve erősebbek, mint a­­zok lehetnek, melyeket helyettek emelhetnénk. Vigyázva járuljunk tehát a’ kényes munkához; újítsunk, igazítsunk csak ott, hol a' körül­­­mények parancsolva kívánják, ne hogy az a­vatallan kéz rombolva több kárt, mint hasz­not tegyen; ne fecséreljük a’ drága időt oly haladási kérdések feszegetésére, melyeknek meddőségük­ben jövendőjük nincs, melyekben ezért nem érhetünk; ne bontsuk­ el, ne ráz­zuk meg azt, minek jobb felépítéséhez nincs, nem lehet reményünk. Nem kívánok a’ dolog részleteibe eresz­kedni; ez igen meszsze vezetne és az egyes tárgyaknál úgy is lesz alkalmam nézeteimet előterjeszteni. Csak arra óhajtottam és óhaj­to­tt újabban is a’ teh. Khat és RRet fgyel­­meztetni, hogy minden lépéseinkben óvato­sak legyünk, és kerüljünk­ el gondosan min­dent, mi czélunk vesztését vonhatná maga u­­tán. Ez azonban csak úgy lesz elérhető, ha nem csak jó Fejedelmünk iránt, kinek min­den óhajtásai alkotmányos jogaink épségben tartására, kis hazánk javának öregbítésére i­rányozvák , bizod­­ommal viseltetünk, hanem ezt kiterjesztjük itt együtt munkálkodó honfi­társainkra is , ha külömböző nézeteink előa­dásában egymást nem gátoljuk, sőt az elő­ítéletektől menten a', okok erejének enge­dünk. Kölcsönös egyetértés a' haza javának el-m­ozditásában minden mellékes czélok fé­­retételével, szeretet és engedékenység egy­más iránt lengje körül, vezérelje tanácskozá­sainkat; — ez min­de n testületnél a’ tárgyalá­sok czélszerü eredményének mulhatatlan kel­léke, legfőbb tényezője; e* fényes gyüleke­zetben pedig mé g annyival is inkább, mivel a tagok számos osztályainak sok tekintetekben kültö­nbözö *s néha öszvel­lközö érdekei a’ foczéltól könnyen fére, kedvetlen surlódá­­sokra gyanuságokra és mi még vesz.élyhozóbb gyanúsításokra és ebből következő ingerült­ségre — a' szabad tanácskozások mind meg annyi mételyeire—­vezethetik azokat. —Tá­vol légyen tőlem, hogy a tek. KK és BPiel ezen érdekek­ tökéletes elmellyzésére­­bírjam, azoknak ápolása ne­m ritkán a’ kegyeletek e­­gyik neméhez tartozik; de itt is a' mértéket meg­tartani múlhatatlan kötelesség, ennek határai­­ni túlcsapongást még az indok szentsége sem igazolhatja, sőt midőn a’ közjó forog kér­désben, az ily osztályi érdekeknek háttérbe kell vonulniuk; valamint azért makrát feláldoz­ni minden egyes ház ifi köteles , úgy azt tenni minden néposz­tálynak dicsőségére válik, így és nem másként érhetjük­ el az e­­lönk­be tűzött szerfl­­zést , csak igy és nem másként felelhetünk­ meg jó Fejedelmünk szt kívánságainak, melyek alattvalói boldogságá­nak előmozdításával öszveforrnak, a' haza vá­rakozásának, melynek szemei reánk fordít­vák, reményei bennünk központosának ; csak így és nem másként számíthatunk méltánylására az utókornak, melyre háromlandanak műkö­déseink majd minden eredményei. B­etélőmester mnést, Gál­falvi I­mre úr felelete. Nagyméltóságu gróf és királyi főkormányzó úr! Nem kell tolmácsolnom az ország idei hazafi örömét a' királyi főkorm­ányszék meg­jelenése felett, mert az sokkal szebben nyi­latkozók beléptekor, hogy sem én elmonda­ni képpes lennék, — a' szív belsőjéből eredő öröm, úgy sem enged a’ szókkali kifejezésnek, az a’ szemen sugárzik­ ki erőteljesen. -- És miként ne örvendenénk, midőn a' törvény­hozás szövevényes ösvényére lépendök alkot­­­mányrendeire, k­i- és segítőtársunkat kö­rünkbe szemlélhetjük— csak kérni vagyok bátor nagyméltóságodat és a­ királyi fnkor­­mányszéket, hogy ha ólunkba több felé i­­gazó ösvényekre találandunk, tapasztalása bölcseségökkel a’ biztosabbra segíteni mél­­tóztassanak— törvényhozói utunkban három erő : e­g­y­s­é­g , n­e­m­z­e­t­i­s­é­g és alkot­mány tartson­ őszre bennünket; és én sza­badságol veszek magamnak a' kir. fökor­­mányszéket is az egy akaratra,— nemzetisé­günknek szivünk egy imádottjának­­ védel­mére,­­ alkotmányunknak mint dicső Feje­delmünk s szeretett hazánk közös boldogsá­­guk egyedüli alapjának fenntartására és erös­­bitésére hivni­ fel.— Mi atyafiságos bizoda­­lommal fogjuk a­ királyi rako­mányszék tör­vényszerű javaslatait fogadni, de viszont­ago­g­­va kérjük a' kir. főkormányszéknek is tiszta szándékú­ik iránti atyafi bizalmát. — Közös a' czél melyre törekszünk, közjelszó: fejede­lem és haza!! Ígérjünk tehát egymásnak ’s n ver­jink is egymástól kölcsönös szívességet. — A nagy Isten pedig adjon nagyméltó­ Ságodnak és a királyi fökormányszéknek,­­ a nagy czél megközelítésére erőt és állandó egésséget. ( Kir. biztos b. Puch­­ner Antal úr ő nagysul­ya kinyitó beszéde magyarul: Tek. Kir és RR! Szentséges császári és apostoli kir­ály­­sége, midőn a’ maga atyai és népei hol­dag­­sága gyarapítására intézett törekedésénél va Erdély nagyfejedelemség- országgyűlését

Next