Mult és Jelen, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-01-03 / 1. szám

ui*vtiudális állásinak, egyik fi'»leb okát e körülményben lehet és kell keresni. Ha másfelöl a/L mondjuk, mit egyébiránt mar masok is induloltak hogy nálunk kiformált politikai pártok nem léleknek — c/. is oly ira/.sá‘r a’ mi szinte kétségbe nem hozható. Nem kell azért gondolni, hogy pártszellemes felekezetesség hazánkban ne létezne — ennek valiban híjával nem vagyunk, —, de teljesen alakult, egy elvben központosult és egy politikai eszme szikével, valamint politikai jellemmel biró pártokat — bár ki mit mondjon — köztermeinkben híjában keresünk, bárha az oppositio, liberális, ultraliberalis, conservativ, radicalis, nyargalva, fontolva haladó neveket gyakran és sűrűn lehet hallani. Nem kevésbé igen viszszás képzetet formálnak a conservativ ügyről mint szintén a’haladásról is és e’ két szó jelentése és értelme (elöl az emberek éppen úgy tévedésben, mint balvéleménynyel vannak. Ezért nem lesz tán érdektelen az említett nevezetes politikai kérdéseket, 11. m. a’ conservativ ügyet, a' pártok valóságos jellemét 's törekvését és a’ haladás némely azokkal kapcsolatban álló más tárgyakkal együtt kifejteni és felvilágosilni. Ez nehány párbeszédben történik , mik nemrégiben egy éltes táblabiró 's annak általa nevelt unoka- Öcscse közii történtek. Az öreg táblabiró igen értelmes és jóérzésü hazafias barátja a’ mérsékelt haladásnak ; az ifju, nevendéke egy ellenzéki szellemmel közösködö főiskolának — a' szabadságnak 's új idő eszméinek nagy tűzzel hódoló 's politikai hitében túlságra hajló,Vitaijában a* nyargalók osztályához tartozó. Szerencsések lévén a’ mondott párbeszédeket megkapni, sietünk azokat rendre olvasóinkkal közölni. Megjegyzendő még, hogy az ifju a' folyamatban lévő országgyűlésen mint megyei írnok jelen volt, a' szünnapok béállásával es óvárosból több rokonelvü pajtásával elutazott, 's későbben néhány úrbéri közgyűlésen volt, azok közüt egy megyében, mely követeinek szabad szellemű utasitást adott, jelesen az ősiség eltörlését , kényszeritett megváltásisal sürgeti. Az illető neveket elhallgatni kötelesek vagyunk,— öreg legyen A. az ifjú 13. 13. Igen örvendem drága kedves bátyám uram! hogy több hónap eltelte után fris és kívánt egésségben van ismét szerencsém tisztelni. A Hozott Isten kedves öcsém! Ugyan hoszszasan oda maradtál. Reméltem hogy az országgyűlés elhalasztása után mindjárt haza jösz's elbeszéled nekem a'történteket, de úgy látszik, jól töltötted az időt, 's tán nem is érkeztél gondolkozni öreg bátyádról, — vagy zsimlejétől féltél? B. Isten mentsen kedves bátyám ! hogy én legjobb , ’s mindenek felett tisztelt jóllévömről elfelejtkezzem—ily hálátlansággal bélyegezni magamat nem kívánom. De jó alkalmam volt egy kis útazást tenni , némely jó barátaimat meglátogatni, azután béállottak az úrbéri közgyűlések 's óhajtottam hallani a' megyék véleményét az urbérre nézve, ha szinte e' vágyam kielégítést éppen nem nyert. Másfelől tudtam, hogy kedves bátyám jártatja a' kolozsvári lapokat, 's mivel azoknak most szabad az országgyűlési vitatásokat is — legalább kivonatban — közleni, azt hittem, bátyám uram az én elbeszélésemet könynyen nélkülözheti, úgyis választásoknál egyéb még nem történt — ezekről pedig nem sokat lehet mondani. A tagadom én azt kedves öcsém! azokból kelve a miket némely nálam megfordult és Kolozsvárról jött ismerőseimtől hallottam, a’közelebbi választásokkal kapcsolatban sok történt —• ha szinte nem is künn a' színpadon, de a’ színfalakon belől, mi hazánkban a közügyek állásának barometruma gyanánt tartathatott és több, haszinte nem éppen örvendetes gondolatokra adott alkalmat, mindenek felett pedig a’ conservativ ügy nem sokat igérö jövendőjét komor alakban mutatta. li. Conservativ ügy.' három uram bálvám nem felejti e’ szól, minek értelme a' rég elmúlt századokban lehetett —de most, az I Ildik század közepén —hogy lehet a' conservativ ügyről még pedig sajnálva beszélni? a' haladás dicső szakában ilyen nem korszerű eszmével bíbelődni? A. Haladás, korszerű eszme! Vigyen el a* manó divatos és szellemes szavaiddal, béged, a’ mint látom, e* rövid országgyűlés még nyargalóbbá tett, pedig öcsém! én azt hiszem minden hét, minden nap újabb tapasztalásokat ad nekünk, ezek által pedig okosabbá és bigyaltabbá kellene válnunk. De ismétlem, te nyargalsz, 's minden dolgot a’felhevülés, túlbuzgóság és szenvedély nagyitó üvegén nézel, fenn a' levegőben repülsz 's az égre biggeszted szemedet, azért nem látod, hogy a földön, lábad alatt mi történik. B. Megfordíthatnám e’ vádat kedves lírain bátyám. A’ mint bátyám évei telnek 's tapasztalásában gazdagul, úgy kellene a’ mindég előbb menő idővel haladni, annak kivánatait megérteni, és a’ tökéletesedés nagy czélja felé sietést becsülni és pártolni. A. Ila kedves öcsém! rátok haladás hőseire ügyel az ember, azt hinné, hogy a’ haladásban ’s tökéletességben a’ ,,non plus ultra“ nálunk már elérve van, — ha pedig a’ valóságra és a’ hon polgári ügyei állására veti szemét, akkor nem igen örvendetes eredménynyel találkozik — mert ij haladás apostolainak, a’ javilást, idővel elébbmenést hirdető, magasztaló sok ékes szónoklatuk daczára is, szegény hazánk 14—jó évek alatt semmit sem haladott, ’s most is ugyan csak helyit áll. B. 'S ki ennek az oka kedves uram bátyám! Nem a’ hazafiak lelkes működése elbe gátol vele kormány, mely az időt érteni nem akarja, 's annak sebesen forgó soha meg nem álló kerekeit fennakasztani próbálja ? Hiú törekvés ! A' természetet új életre szülő tavasznak mindent megújtó munkás erejét akadályozni, emberi véges erő nem képpes. Haladnunk, ebire törekednünk kell nekünk is —a' természeti, erkölcsi és politikai világ örök és változhatatlan törvénye ez — honunkban pedig a' közügyész állását tekintve, milyen meszsze elmaradtunk mi az időtől — mely hátra állunk még a' szomszéd boldogabb testvérhontól, hát még a' miveltebb nemzetektől?! Ismétlem kedves bátyám! hazánk ezen fiangásu ’s nem haladása okát a’ részrehajlatlan vizsgáló sok tekintetben a' kormány elé ... * járásának kénytelen tulajdonilni. A. Minő helytelen és alaptalan vád ez, hogy ne mondjam rágalmazás, öcsém! Menynyire ellenkezik állításod az igazsággal— s milyen vastag részrehajlás és párthozszitás tünik ki abból?! —Hogy a’ kormány — melynek helyzeténél, magas állásánál fógva sok fontolóra és tekintetbe veendői vannak, sok külömböző viszonyokat kell szeme előtt tartani— nem nyargalhat, de lépéseit, melyektől olykor egy ország sorsa és jövendője függ csak megfontolva,s minden lehető következések elgondolása után teheti — ez igen természetes. „Lassan siess“ egyes emberre nézve is szükséges maxima és szabály, annál inkáb egy kormány azt szeme elől soha sem tévesztheti. Ha egyes ember nyargal és elesik , legfeljebb orrát vagy fejét többé, mi meggyógyulhat, de ha kormány hebehurgya sietés következtében talál bukni, úgy, lehet a jövendő nemzedék jóléte és boldogsága esett vele együtt oly Örvénybe, melyből azt kiemelni nem könnyű munka leend. Azért öcsém! ismétlem, ne gyanúsítsd méltatlanul, ne rágalmazd a' kormányt, ha az veletek ellenzéki hazafiakkal együtt nem nyargal és levegőben nem repül — ha nem szépen hangzó elvek és ideáriákra, de a’ meglévő 's nem változtatható viszonyokra ügyel, cselekvését nem ábrándozásokhoz szabja, hanem a’ valóság szerint intézi el, ’s nem eszmék után kap, de a' gyakorlati világ köréből, melyben élünk, ki nem lépve a' meglévő viszonyokra épit, és minden körülnévül megfontolv Icwihm ■ lépéseit. 1. Én kedves uram bátyám a'kormányt sem nem gyanusitom, sem nem rágalmazom, csak igazat szólok — ’s ez nem szabad-é Hát egy magyar nemes ember ki szabadnak született, kinek sok szép kiváltsága joga a* miveit külföldről is méltán felrigylendö alkotmányos törvények által biztosítva van— szabadon ne is szólhasson s neki az igazat kimondani tilos és bűn lenne. Csudáljaozom, hogy uram bátyám, ki értelmes, derék, jó hazafi, érett itéletebességgel és bélátással bír’,— miért hunyja bé szemeit arra, hogy az 1834—ki jeles sőt dicső országgyűlés után a' közügyek folyama e' hazában olyan, a' miből— bárhogy kívánja is az úgynevezett conservativ párt a' dolgot szépítni, legszelídebben mondva, a‘ kormánynak nem igen nagy hajlama tünik ki e' kis bon haladását 's az alkotmányos pályán gyarapodását előmozditni. A. Öcsém! ha nem szeretnélek olyan e- -s rősen, tán öszveszidnálak amúgy igazi magyarosan, mikor eszedet igy nyargalni látom. Micsoda beszéd az, hogy te azon 1834- iti szerencsétlen 's merőben sükerellen die- -eótát— mely a* romai költőként ,,atro nótán- nos da lapillo“— még dicsőnek nevezed;— azon országgyűlést, melyet e’ haza elmaradásának, a’ közügyek bonyolodásának méltó vádja sajtol, mely a' kormány és az ország közzé a’ V. birodalmatlanság elválasztó falát emelte, mely 7 bereskedő, szenvedélyes fellépésével a’ tör -tövényhozási szent teremet gyakran Lemocskolta, a' hon javát és érdekét egyesek nagyravágyásának és csillogni akarásának feláldozta 's viszsza nem hívható drága időt el- • 9 . lopott e' szegény hazától ? Igen, e’ tőled dicsőnek keresztelt gyűlés egyedül— mondom már, • neked, egyedül akasztotta-fel szeretett hazánk Hinlsc haladását és alkotmányos kifejlődését. Öcsém! öcsém ! ismersz hogy csendes- és mérsékelt- - gondolkozásos ember vagyok 's magamomnan uralkodni tudok : de midőn ily beszélsz, akaratom ellen is tűzbe jövök. balgalagulj. Csendesedjék kedves uram bátyámit fit; bizony nem volt szándékom legkevesebbé iallit ingerelni vagy boszantani. Bár mennyire tisz-Aíj e teljem 's szeressem azonban uram bátyámat tolna, de azért— ,,amicus Plato, amicus Cicero,secba er magis amica ventas.“— Nem volt ugyan a.ont. 1831-beli országgyűlésnek törvényhozási lesz :ikintetben semmi eredménye ’s ennyiben haszottos*c nélkül oszlott vagy inkább oszlattatokt-el,---de foganat nélkül még sem maradott, w-Zielső volt, mely százados viszszaéléseknek ki...' ,y irló hadat szent, mely próbát tett a’ baz xl.i alkotmányos életét zsibbasztó sérelmeket felbi je fedezni, mint szintén a’ nemzettel megismerismetetni, és így azoknak orvoslása eszközlésétbázot, útat mutatott 's a' mi több az 1834-beli or .Országgyűlés volt az, mely a' végrehajtó hátsadlom túlsúlyát megtörte, a' kormány önkény/váz, elibe gátot vetett, a’ liberális eszmék hajnehniedát felderítette, a' nemzetet, hogy saját erea isjét és méltóságát érezze, több mint százada abeválmából felrázta, mely végre megmulatt, tudja hogy van a’ kormánynál erősebb hatalom — mo ai közvélemény. Egyébiránt hogy azonos országgyűlésen történt, 's a’ viszszaélesek*dagot! conserváló rendszer ellen irányzott hevesayeskedés, vagy az azok mellett buzgólkodás i dlyesebb és dicséretesebb erény 's alkotmányaérni és törvényt tisztelő férfihoz melyik illyen inkább?— ezt megítélni, uram bátyám hazafi é!á ikzésére bizom. A. Bizony látszik öcsém! hogy ékeseees/j szóló ’s a' dolgokat forgatni jól tudó lantine alatt formálódtál — mert az ¡'/j idd e' Lib dij musának fénylő és csábitó sophism t csak rog ugyan magadévá tetted. Azt mondod hogy: 1834-ben dicső országgyűlés a' visszaélés légjeellen kiirtó hadat szent, holott a' szabadságbcal viszszaélésre példátadással tette magápirt emlékezetessé , hogy az a’ nemzetet századbeli álmából felrázta: igen, oly móddal, mint az alvói te a' helyett hogy csendesen leik.