Mult és Jelen, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-09-12 / 73. szám

ter, teljes lehetetlen, hogy erről ne intézkedjék. Midőn ezen nyilatkozatot teszem, kérdem a nemes szász nemzettől, hasonló kérdéseket igy csak per langensem et incidenselhozni helyesnek, idvesnek czélravezetőnek tart és pedig ennek alapja van, a' törvényben, ereje van a’ contractualis jószágban. Ne csudálkozzék tehát, ha a magyar kiváltságos nemzet feljajdul , mikor helyén és idején kivűl a' törvényeknek ellenére, a kiváltságosoknak jogai elenyésztetéséröl beszélt valaki, per tangentem. Ha a' tegnapi napon ezt egyes követ tette volna, meg nem botránkoznám , de midőn az indítványt a’ nemzetnek minden követjei pártolták, valóban megszomorodtam és a’ jövendőnek egy szomorú képe állott előmbe, melyen az unió öszverombolva, még egykor látható h bet. A’ követurak nem csak ezen teremben elhangzó, hanem publicitásra kerülő azon vádra léptek, helyén és idején kivül, mely a' magyar nemes embert nyomasztja, Europa más nemzetei szájába, kik institusionkat nem ismerik, hogy a* magyar nemes ember nem adózik, és már most nem katonáskodik, mert nem katonáskodhatnék a' régi insurrctionalis modorban. Hogy miért nem adózik, vagy hogy nem adózna , látom nyiladozik alkalmatosság,és igérem, meg fogom mondani, hogy mindenkor, midőn felszólíttatott, adózni kész volt , adózott , adóznifog, de erről nincsen idő most beszélni, tehát csak a’ másik vádra nyilvánítom, hogy Európának egy nemzetét is könnyebben fegyverbe öltöztetni a magyarnál nem lehet. Jól jegyezték meg ezt azok , kik a’ nemzet jellemét ismerték. De ha valamiképpen a’ szász nemzőnek rendén és sorsa kivűl tett indítványára, az unionis punctum megszegésével kénszerűttetnék, vagy éppen a' szász nemzet eszközléséből, a’ sorkatonaságba esnék , nem mondota meg, hogy a' maradék de hospitibus miként fog gondolkozni. ’S ha nemrégiben mikor a' magyar nyelv megerősítésekor némely követek inkább Csehországot kívánták hánuknak, akkor még Flandriába is viszszamennének. Végre nem mellőzhetem el azon felszóllást, hogy valaki szégyelli kiváltságát ; ezt teheti követ létére individuális nézetéből 's ám lássa — én nem szégyellem. Lehetnek-é ? a' vagy vannak-é megyéjében többen olyanok, kik a' kor szellemének ellenében magukat kiváltságos jogaik által inkább legyeztetni, vagy pedig inkább a" sorkatonaság rendén magukat megpálczáztatni lettek volna készek, nem tudom. De ki ezen nézetről meg akar győződni, lészen ideje és helye magának az illő helyen tudomást szerezni. K r a s. n a m. k . Soha sem volt természetem, hoiy valakivel mások unalmára polémiába bocsátkozzak, teljességgel nem szeretek senkivel tengelyt akasztani, szembeszállást személyeskedést gyűlölök ; annál fogva miután tegnapi beszédemnek éppen azon sajkál, melyben kir. hivatalos mlgos bellűjén Domokos úr oly igen megbotránkozott , itélőmester mlgos Kallós Dániel úr kiemelte ,s általa ama szörnyű rém , mely szavaimban sejtetek elenyésztés velön , mert tisztán ott, éppen ez elv körül forgott beszédem, ha ő maga viszszahúzza szavát, melyekkel tán féreértés következtében megbántott, azon esetben nem kívánom a’ t. RR és RR figyel ismét további beszédemmelárasztani. (A‘ felszólított gr. és kir. hív. mosolyg.) Miután azonban ő magának ezen felszólításomat le .mosolyogni tetszik, önbecsületem védelmében szólani kötelességem, és ha a' t. KK RR helyesnek tartják azt, hogy valaki ne védje önbecsületét, hanem ki legyen gúnya és megvetés tárgyának, ki legyen a' gyanúj sitás mocskának is löketve, ám akkor itt el- hallgatok, de hiszem azt, hogy a' t. KK és RR kik, mindnyájan az erényt, férfiasságot és kötelességet méltányolják, nem fogják bennem hibáztatni, ha kötelességemnek megfelelve, helyzetemet és becsületemet férfiasan védem. A’ közelebbi ülésben Abrudbánya egyik követjének indítványára utasításomból kifolyólag azon észrevételt fejtettem ki, mint azt a titélőmester úr is előhozá, hogy én a’ nevezett bányavárost azon szempontból sem kívánom f elmenteni a' katonai szolgálat terhe alól, hogy még a' nemesség e’ kiváltságos osztály is, a’ felkelés terhe alatt van. Mely felkelés, hogy üres szó ne legyen, hanem czéljának tudjon is megfelelni, tegnapfelőtt Udvarhely-szék egyik követjének indítványa következtében, magam is azon véleményt nyilvánítom, hogy most, midőn a’ nem kiváltágos osztály katonáskodása felett tanácskozunk, a’ kiváltságos osztály katonáskodási rendszerével öszszevegyüni nem tartom czélszerűnek, hanem fennhagyom jogomat e” tárgyhoz szólani, midőn a' nemesi felkelés rendszeritése leend szőnyegen; igy én abban semmi botrányost nem látok, sőt inkább logikai következetességet , midőn azt mondom, hogy miután a' nemesség is felkelés terhe alatt van, ne állítsuk fel egy uj nemét a' kiváltságos osztálynak, mely még e' szolgálatra se köteleztessék, mert úgy az azon várost illető katonáskodási teher másokra 's oly vállakra oszolnékel, melyek különben is a' honnak minden terheivel megrakvák. — Ő mlga mind azon méltányosságot ’s kíméletet , melyek minden egyes törvényhozó, társának 's egy megye képviseleti tekintetének tartozik elfeledve, ’s megfelejtkezve illedelem- és loyalitásról (néhámjait rész, mások hallják.) azon váddal támadok meg, hogy utasitásom ellenére szavaztam. [Az illető gr. és kir. hív. közbeszólott : v Ezt kikérem magamnak !.. Zaj: Halljuk! halljuk!) Kérem méltóztassék meghallgatni méltóságod, midőn magad ezen vád alá hozott, ismétlem: irányomban az illedelem- és loyalitásról megfelejtkezett. (Nagy zaj: Halljuk, halljuk! Az illető gr. és kir. hiv., ,,Kegyelmes uram én jelt kérek .•“) 'tessék itt állok! (A’ gr. és kir. hiv. Kér, derű a t. KKr- és Ilitől, valyon vétettem- té az illedelem ellen, azért jelt kérek 'Zaj) tessék mondom itt állok , de tessék engem végig hallgatni ! (Halljuk az illető gr. és kir. hiv.:) Fontolja meg jobban a’ követ úr s mit beszél. (Számosan: „ Rendre rendre halljuk a' szónokot.“) Valóban fájdalmas helyzete az egy képviselőnek , midőn szinte elzárva látja magát, küldői általi megbízatásában eljárhatni ; hová vezet ez ? Valyon a’ képviselő béfolyhat-é igy a' szólás-szabadsága törvényénél fógva kötelessége méltó teljesítésébe ? Hol az a’ biztosíték , melyet a’ törvény a' köztanácskozásban Málalom ? hová törpül ily szenvedélyes megrohanások köztt a' méltóság, melyet a’ törvényhozás igényel ? Valyon azért, hogy utasítással ellátva egy követ, oly helyzetben áll, hogy nézeteit nem csatolhatja egy praedomináns és nézeteivel öszve nem hangzó többség nézeteihez — tartozik-e elhallgatni utasításával ! Az mondom, nem hiszen ki kívánhatja azt, hogy egy esküvel kötelezett férfi, ki több ezer kikeltnek küldöttje, csak azért hallgasson, mert utasítása a’ többség nézeteinek nem tetszik ? Szintén igy állok én, midiin oly utasítás nyilvánitásával lépek fel, mely kezemre van adva, és az lerossaltatik, legyanusiltatik s az mondatik, hogy e’ követ hitszegetten jár el kötelességében. Ílv gyanúsításokat el nem fogadok, 's az illetlen kifejezéseket vizszantasilvárt, ezennel nyilvánítom méltóságodnak, hogy : én sem a levegőből nem kaptam le eszméimet , sem ujjaimból nem szoptam. Negyven éves férfi vagyok, az élet derekában,ábrándok után nem kapkodok; — midőn politikai pályáima kiléptem, megmértem a tért és erőmet, s számot veték elveim ’s politikai nézetemmel, tudom mivel tartozom a’ honnak: bizonyosan sem kormány sem közállomány ellenében nem kívánok zavart csinálni, (Csaladon), gyermekeim vannak, jövendő élet ők áll előttem, mely az ország jólététől tett«.*telezlelik, 's igy a’ nemzet fel virágzását, jövendő jólétét és nagyságát, valamint a felség fényét, erejét, minél állandóbban biztosítani lelkemböl óhajtom, 's midőn igy vagyok lelkesítve, akkor ne méltóztassék rólam feltenni azon gyávaságot, mintha utasításomon felül holmi rajongó ábrándeszmékkel gyártanék magamnak nézeteket. Ezennel innepélyesen tiltakozom tehát azon bánásmodor ellen, melylyel ő maga engem itt utasításom nyilvánításában meggáncsolni méltóztatott, egyszersmind oly nézetszínezettel ajándékozván meg, mintha republicánus eszmékkel volnék eltelve. Én alkotmányos monarchiában születtem, alkotmányos monarchiában kívánok élni,s abból az aristodialiát is kitaszítani nem akarom; ismerem annak szükségét közállományunk fennállására, 's hogy valyon kérdéses nyilatkozatom valati republicanus eszmékkel inkább saturálva, vagy pedig ő méltóságának Torda megyében 1834 ben tett azon nyilatkozata, melyben még grófságáról is lemondott, azt a’ t. KK és RR ítéletére bízom. Egy k. k. és udv. ttt. Mielőtt a’ szőnyegen lévő tárgyhoz szólanék, bátor leszek Kraszna-megye t. követjének beszédére némely észrevételt tenni. A t. követ úr tegnapi beszédében azt monda ugyanis, hogy szégyeljük magunkat, hogy nemes emberek vagyunk és kiváltságokkal bírunk. ( Bagosi: Szót kérek.) Éne m. gr. Bethlen Domokos úr azt mondá,szégyelje magát a’ t. követ úr, ha tetszik egyedül, de ne szóljon mások személyében. Hogy ezzel miképp sértette a’ m. gr. a’ követ urat, s mi okot adhatott arra , hogy oly achillesi haragra lobbanjon fel, nem foghatom meg; a dolog ifjabb, hogy sem ellehessen facsarni, mutatja a napló. Továbbá azt mondá a’ t. követ úr, hogy eljö az idő, ’s adja a’ magyarok Istene, hogy minél előbb eljöjjön, hogy az országunkban fennálló köz fáiad leromboltassanak. Tagadhatja-e ezt a t. követ úr ? Erre magos gr. Bellilen Domokos ér azt mondá, hogy nem gondolja, hogy a' t. követ urat küldői, kik nemesek arra felhatalmazták volna, hogy ezen kö falak leromboltassanak, tagadhatja ezt a' t. követ úr,é s veheti e sértésnek azt , hogy a' t. gr. nem hiszi , hogy a t. követ úrnak küldői, a' kö falak lerombolását adták volna utasításul. Egyébiránt azt. követúr, tegnapelőtti beszédében még azt is mondá, hogy a nemesség azon szennyel, miszerint nem adózik és nem katonáskodik, le kell mosnia, engedelmet kérek talán nem egyezik meg az Hiedelemmel és lojalitással az egész nemességről ezt mondani. Egyes emberek lehetnek szennyesek , de az egész nemességről ezt mondani nem lehet. (Kraszitam. k. „Nem mondtam“ Némelyek: ,,Mondotta :“ mások a’ követi padokról: „Nem mondotta.“) Így tehát azokat, miket a tisztelt gr. úr mondott , teljességgel sértőknek nem találom, hanem sértésnek tartom azt, hogy ha valaki egy egész nemességről azt mondja, hogy rajta szeny fekszik. Ezeket a’ t. követ úrnak beszédeit megjegyezvén, mi magát a tárgyat illeti, pártolom Hunyad-megye t. követjének inditványát, úgyszintén pártolom és Fogaras-v. követ jó indítványát is, hogy t. i. oly családafiának, kinek már egy fia katonának adatott, több fiat ne soroztassanak. Ellenben az,a indítványt , hogy a' földesurak cselédei vétessenek ki a’ sorsvonás alól , nem pártolhatom. — Továbbá, a’ bányászokat és kitünőbb tanuló ifjakat is kivétetni kívánom a’ sorsvonás alól. D o b o k a m. lő is p . Miután a’ többség már kimerilőleg a’ tanácskozás alatti tárgynak minden pontjaira nyilatkozott, de némelyek vannak a’ f. KK és BR közzül, kik más közbejött tárgy iránt még szó-