Mult és Jelen - Jelen, 1848 (8. évfolyam, 1-37. szám)

1848-01-02 / 1. szám

boldogságot, —áldja­ meg annak kü­lömbüző és jórj munkás elöljáróit a' bölcseség és rész,­­rehajlatlan igazság lelkivel, mindenek felett a* polgárok megér­demlett szeretőjével,— s áldja­ meg viszont ezeket­­ az örökség sze­­rínt rajok szállott hivséghez s kötelességér­­zésh­ez r­agaszkodásban m­e­g t­a­r­t­á­ss­a­l. Legyen szabad végre e' lap érdemes ol­vasóihoz is egy bizodalmas és tiszteletteljes kérést intézni. Conservativ lapot szer­keszteni Erdélyben* nem a' legkönnyebb feladat, nem rozsát termő pálya. Kik­e’ la­pul_,mely folyvást az alkotmányos haladás orgánuma marad — eddig gyámolították — fogadják a­ múlt évben helyzete nehéz sőt súlyos voltát különösen és igen sajnosan ér­ző szerkesztőnek szives és őszinte hálára nyil­vánítását , mint szintén a­ megtörtént fogyat­kozásokért bocsánat kérését— egyszersmind az aziránti jóságukat pártolásukat jöven­dőben is con­ser­válni szíveskedjenek 's különösen azon nemesindulatu hazafiak, kik az utolsó hongyülés alatt szerkesztőt köze­lebbi s gyakoribb érintkezés következtében becses bizodalmukkal és barátságukkal meg­ajándékozták— azt iránta a’ távolban is con­serva­t ni méltóztassanak—mindenek félétt ne vonják­ meg e' laptól azon erkölcsi gyámolitást, mi annak ’s azzal együtt az a­l­kotmányos conservativ ügynek is — melynek talán nem megvetendő központ­ja — erőt é s állandóságot igér és ád, ’s ne feledjék, hogy egyfelől a* közt­eretnekben más­felől a’ hírlapi sajtó terén együttmunkálás és kezetfogás, tehát a’ kölcsönös egyetértés con­ser­válása lehet csak ezék a vezető. Conserválja az Isten hazánkban a' törvények iránti tisztelet, egyesség, béke szel­lemét é­s azon hazafi erényeket , mik an­nak jóléte és virágzása legbiztosabb alapját teszik ! Szer­k­esztő: Új évi lis­zlel­kedés. Tegnap — folyó 18­­8 jan. 1 só napja hála-adásnak és liszlelkedésnek volt nálunk szentelve. Ha va­laha, úgy most az időnek «a’ forduló pontja, egy új év kezdete — valóban hálára emlé­keztető, buzdító kötelező volt, a’ hazánkat megtartó védő és sok javaival áldó Isten, mint szintén azt kir. kegyelme több magas jeleivel boldogkő legjobb Fejedelmünk, csá­szár és király ő Felsége iránt. Minden egyházakban buzgó imádságok hatottak­ fel az Örökkévaló széke ebbe ő Felsége hos­szas és boldog uralkodásáért, kinek becses éltével a’ közbéke fenntartása, valamint a k in­. magyar nemzetnek az alkotmányos pá­lyán haladása s igy jövendő virágzása a Lg­­szor­osabb öszveköttetésben áll. Délben kir. kor­mányzó ő exc­jánál szokott mó­don megjelent és érd. k. püspök Kovács Miklós úr ő exczjáról vezetett kir. kormányszék, mint szin­tén katona­tisztikar é s más testületek az ö Felsége iránt tartozó köz hála, alattvalói hiv­ség ’s hódoló tisztelet adóját, mint szintén e­­zekből folyó leg isztább óhajtásukat f­jez­ték­ki — miknek ö Fesége kir. széke ebbe jut­tatását kir. kormányzó ő exczja ígérte.—­est­­ve kir. kormányzó ő exczjánál lényeg táncz­­vigalom volt. ( IHitet . ) Kedély mult országyülé­­sén tagadhatatlanul a’ reform a' haladás ter­é­re lépett. Hibáztassa bárki elfogult képzeté­ben mult országgyűlésünk folyamát, tagad­hatatlan tény gyanánt áll, miként a’ kormány ’s országgyűlés közti megforrott kibékülés­nek haladás vala első eredménye. De a’ con­servativ reformnak és ennek értelmében­ józan haladásnak lényegéhez tartozik , hogy valamint az alkotmány alapjainak megrázkód­tatásától viszszaretten­t és bármi haladási új institut­iót nem rögtönözve, rv­in villanyos lecsapással, hanem a­ bel- és hiit körül­mé­­nyek józan megfontolása után azok kivánatai szerint tülekedik létrehozni; szintúgy lényegé­ből foly­ ki az hogy is, csökönyösségre ne fajul­jon, hanem az elvetett magvakat tovább ér­lelve és a' letett helyes alapon tovább épít­ve, fejtegesse időnként és mozditsa­ elő a' jó-ban haladást, figyelmezve főként a’ megtelt változások által előidézett új szükségekre. Urbérünk van, és az urbér nem sokára végrehajtatni fog, és elveszti a­ földesúr ro­botjainak tetemes részét; —keletkezett tago­sítás) törvényünk és ennek erejénél fogva a’ birtokostól függ gazdaságának eddigi no­mád rendszerét megváltoztatni és minden birtokát elkülönítve mások tetszésétől füg­getlenül helyes gazdasági rendszer alapján jövedelmezőbbé tenni. Eddigi gazdaságunk a­ robot rendszeren alapult, csak kevéssel ez­előtt hazánkban alig volt néhány földesúr­­nak is képzete arról, hogy a­ bildet saját személyben véghezviendő, vagy robotban ki­állítandó munkán kívü­l más úton is mivelni lehet. Minden bir­­­okos jövedelmeit és jószá­gának becsét azon csalékony factorból szá­­mitotta­ ki, hogy ,,hány jobbágya van.“ — De e' rendszeren az urbér hova tovább na­gyobb változást fog véghez-vinni. Elején é­­rezni fogjuk igen sok helyen az úrbéres nap­számok megcsökkenését, azonban a­ harapó­­zó kényelemvágy és fényűzés miatt súlyo­sodó saját szükségeink megtanít­nak minket is arra, mit külföldön már rég tudnak, hogy t. i. úrbéres napszámok nélkül is lehet a' földet jövedelmeztetni. Elismerjük azt is, hogy az új tagositási törvényt előre kevesen, in­kább a’ tehetősebbek fogják nagyobb birto­kaikban alkalmazni, de a' példa, hatás nél­kül nem marad , és ha látandják a’ kisebb birtokosok , miképp a' nomádi rendszerből kivett, tagositott birtok jövedelmét kettőzte­­ti és háromszorozza, saját érdekük vezét len­di az új tör­vényben minden birtokosnak en­gedett elkülönítési jogukkal élni. Gazdasági rendszerünk tehát egy oly át­alakulási ponton áll , hol az elkülönített bir­tokra az eddiginél több szorgalom fordítha­tó, de egyszersmind elpattant a­ robotnak egy része, minthogy pedig még­sem lenne ked­vünk szigorú stoicismussal a' divatos ké­nyelmeket— mikben születtünk, neveltettünk ’c cín­Uoigueil L- A . Alloh .... It-g-eUé.­.r.el es 111 tartással megvetni: rá kell jönnink a' pénzes napszámokra és jószágainknak beruh­ázott pénztőkék általi jövedelmeztetésére. A’ pénztőkék sziporitása s azoknak hi­tel alapján olcsó kamatlábon kaphatása igen fontos feladat jelen helyzetünkben és ha a’ testvér Magyarország példáját tekintjük ott is miután az 1832 és 30 ki országgyűlésen az u­r bér keletkezett, már következő ország­gyűlésükön 1810 ben a Intel és más keres­kedési törvények alkotására forditá főként a' törvény­hozás figyelmét. A’ korszerű tárgy i­­ránt — mennyiben e' lapot szűk hasábjai en­gedik­­- szabad legyen némely eszméket e­­lőadni. A’ tárgy fontos, a’ nagy többség a­­nyagi jólétére nézve nélkülözhetetlen. Mi a' mennyiben e­ tárgy körül sok munkával tö­­­­rekedtünk némely ismereteket szerezni, kö­telességünknek tartjuk olvasóinkkal közölni, Lgszivesebb örömmel fogadván mindenkitől az ellenészrevételeket, mert óhajtjuk, hogy előbb minden oldalról megvitattassék, mie­lőtt jövő törvényhozásunk előtt talán sző­nyegre kerülne, nehogy jó szándékú hevünk­ben rögtönözzünk intézvényt , mi eredmény­ben több családokat a­ helyett, hogy felse­­gitene, tönkre juttasson. Való, hogy Magyaror­szágon nagyobb a’ hitel most, mint a’ váltó és szóbeli perekért­­li törvények keletkezése előtt. De tagadhatat­lan az is, miként a­ magyarországi hiteltör­vények az elsőbb években egy oly erizist i­­déztek­ elő, minek igen sokan áldozatul es­­­tek. Ámbár e szomorú események eredeti oka meg a hiteltörvények elölt­­életeit-le, midiin­t­i, sok hatalmas úr bizva befolyá­s­­b­an csak arra törekedett, hogy a’ becsfite­­lés hitelezőtől pénzét kicsalja, mit azután gond és számítás nélkül elpazérolva, eszébe sem jutott, hogy valaha meg kell fizetni, de sok adós esett­ el úgy, hogy javai kétszer há­romszor többet értek tartozásainál. De ötét a szigorú új törvények adósan találták a­ pénz a’ régi h­itelnélkü­li állapot következté­­ben, mint egyedáru, kevesek kezei közti volt és midőn hitelezői ellene az új törvények szigorával léptek fel , sem tőkepénzesek rum t­alálkozt­ak, szik illő kamat mellett rajta se­gitettek voln­a,semvevők ,kik jószágai egy részéért az igazártmi,l' fizet o lén, bar ily ál­dozattal adósságaitól menekedhetett volna. Azonban támadtak uzsorások, Ilik a'megszo­­r­ullt­al aláírattak váltókat, melyekbe roppant uzsorák számittattak­ bé. És az adós hitte, hogy a’ hiteltörvények jószágának vagy be­csét vagy jövedelmét csak kevés idő múlva is fel fogják emelni , s ily reményben uzsorás kezekbe is kész volt magát vetni !)s a ter­mészetben ugrás nincs, a' hiteltörvények e­­red­­ lényeinek megszi­letésére idő litvánia volt; és mivel a’ törvényhozás a’ kemény adóssági törvények hozatalakor elmulasztotta a­ cri­­zis megelőzésére egyszersmind egy oly in­­tézvényt tenni le, miáltal az elegendő hypo­­thecával biró adóst fizetési képpességre se­gítse: áldozatul esett oly vagyonai mellett is, miknek valóságos beesők, adósságait többször feljülhaladták. ,,M­agyar­­szágnak meg volt azon szeren­­csétlensége, hogy a’ teendők­­ B­C-jét nem egy logicai egymásutánnal kez­dheté­­s foly­­tathatá, hanem kénytelen volt néha a* sorozat közepén megkezdeni.“ Ily értelemben nyilat­kozék mult országgyűlésen Magyarbonnak leg­nagyobb fia. Mi azt hiszidiük, hogy a’ közál­­lomány jóléte egysek romjain nem emelked­­heüik, s ámbár nélkülözhetetlen kellék­ül tekintjük a hitelre nézve a' kemény adóssági törvényeket, de meg vagyunk arról is győ­ződve, hogy a' Intelt nálunk, e' pénzel­lenes a’ pénzpiaczoktól oly távoli Ironban, csupán kemény adóssági törvények más segédeszkö­zök nélkül létre hozni nem fogják , vagy ha idővel létesítik is, ez egy oly erizis árán fog történni, melyben számtalan becsületes adó­sok áldozatul fognak esni. Számítsuk el az, hogy Erdély népességének legnagyobb része földmivi­vessel él és a’ földmivelésnek meg van azon sajátsága , hogy valamint tőkéje, a’ föld, legkevesebb veszélynek van kitéve, úgy ka­matja, a' földjéi mese , más vállalatokhoz kép­pest a’ legkisebb és rövid idő alatt neveze­tesen nem is emlkedh­etik. M­éreteink tehát a' Magyarországon követelt rendszertől el­térne­k; elfogadjuk ugyan mind azt, mit Ma­­gyarhon a’ nem fizető adós ellen idvesnek vélt , de nem csupán magár­a, han­em egy­­szersmind oly ugyan akkor létesített hitelin­tézettel, (Gredit-An­stalt) mely a’ fizetési kép­­pességet emelje, miről bővebben közelebbi számainkban. (Fölisloljuk.) I­ö/(‘i)Sr/ö!ito!tin­éri­­­o Itö/­­gy ülése. Mult 1847 decembere 1G- 17- és 18-a Zilahon főispán id.báró Wesselé­nyi Farkas úr ő exczja rendes elnöklete alatt tartott évnegyedes közgyűlésünk meg­­lehetőleg népes, mint hire volt, hogy ha nem is több új törvényczik­kek , avagy csak az ujonc/állitásról hozatlak kihirdettetvén, a­­zon túl tedjesitésök iránt rendeletek fognak tétetni, — de a' mi le nem érkezvén, a’ tár­gyak érdekességében e' gyűlés oly szegény, mint alig ha valaha volt. — A' követi uta­sításokat már most ő Fesége egyenes pa­rancsolatjából jegyzőkönyvbe íratni, paran­csoló kormányszéki rendelet feletti határo­zat jövő országgy­ülésig halasztatott, mikor új eset adandja magát elő,­­— igen mert szé­­gyeltük annyiszor ismételt határozatunkat vál­toztatni,­­s féltünk, az egyenes kir. parancs­nak nem engedelmeskedni , kimondtuk azon­ban, miért újat húzni oly tárgy felett, mit nem csak a kormány, de írólapok útján már ma akárki tudhat? — Hogy a­ rablókkal, zsufiolt tömlöczünk tágításai annyiszor sür­gető hibásunkra most is ő Felsége határo­zatának csendes elvárására utasittattunk, fáj­dalmasan vettük, mert mi békésen várunk, de fia az egyetlen egy szobába 120—30 szám­mal betömött, ’s csak állani, de feküdni szin­­te nem tudó rabok közli akár gáto­lhatatlan

Next