Mult és Jelen - Jelen, 1848 (8. évfolyam, 1-37. szám)

1848-03-28 / 25. szám

tere­mben 80 — (»nivel a nagyold» t'-n­'n­ kö/gyűlé­.r«i el val.i foglalva) alól :i kapun be­­lül p|abr­ól és balról kat szobában |()() a/ úgynevezett tímárok nagy épü­leteit-n 300, a* veres fogadó nagy terűmében 400 szemé­lyek ven'Jégeltenek m­e g, a' megyei kisebb teremben, aiol a' királyi fókormányi tisztelt béigtató biztos és tanácsos urak­­s más ide­jén vendégek és megyei előbbkellő tisztvi­selők voltak. Legelsőbben is a­ béigtató ló­­kormányi biztos és tanácsos méh. E­o­l­d­vá­­r­i F­a­r­k­a­s úr emeli poharat, felséges Fe­jedelmünk dicső uralkodásáé»» é­. a felséges ausztriai házért, azután királyi főkormányzó és udvari Cancellár­i nagyiu­lgutiért, újonnan béiglatolt főispán úr ő inda pedig a’ bé­­igtató kormányszék! méh. tanácsos mnakért, továbbá Szamosujvár követe Jakab B­o­g­­d­án a’ beigtatott méh. főispán úrért, a’ je­lenlévő us Alsólejér és Doboka megye főis­­páhjn­ér­t és n . Kővár kapitányi helytartó­jáért, táblabiró Vajda Elek a' haza nagy leánya nagymlga gróf Csáki Rozália özv. b. Józsika Jánosné asszonya nagymlgáért. Ak­ad ezen köszöntések a' legérdekesebbek és szi­vek belsejéből származónak , melyeket busz­­szal és szakadatlan saj­tó éljenezés zenészei es ágyúzás követe, egymást felváltva. Történ­tek még több érdemteljes hazafiakért is mél­tányolt pohár’köszöntések, ezeken kivid egy­másra érkeztek a’ más asztaluktól­ követsé­gek, a’ főispán úr ö migát idvezlendök, me­lyek közti versekbe foglalva tiszteletbeli jegyző és levéltárnok Pataki Ferencz igen szépet mondott. A még csak az oláh nemesek­nek köszöntő küldöttsége is megjelent és idvezlette méh­­főispánunkat, sőt a’ megyei börtönben lévő raboknak is egy hajdú fel­ügyelete alatti küldöttsége is azt tévé. Kélve a'város nagy része kivilágittatott, nem rendeletből , de a' lelkes nők tisztelt főispánunk iránti tiszteletűk jeléül; és Déé­s városa pedig nagyszerű világítást készületett a’ városházának napkelet fe­löli szélével pár­huzamban, éppen a’ piacz közepén, melyen 1628 mécsek, 4 lángoló urnák és 3 áldoza­tok csillagokként villognának e­ mécsesekből. A kétemeletű­ oszlop­az és ivek közti lát­ható volt: „Főispán, fl­oxi­m­­ Isik­e éljen; ezzel átellenben a’ pater francisca­­nusok kapujában, a' beigtató biztos magos tanácsosok tiszteletök­re hasonlóul a’ us vá­ros által felállított , egy kápolnát ábrázoló mécscsillagzat vala látható, melyen 372 mé­csek villogának. Bár ha szüntelen­ szél so­kat zavará is a’ mécsek világítását, mind a' mellett igen díszes látvány volt. F,' közben a’ us városban lakó minden ezéhok, szán­tá­lát* szövétnekekkel jelenének­ meg terétől kisérve a mlgos béigtaló biztos uraknál, ki­ket, tisztelettel teljesen köszöntének, úgy a vendég mlgos főispán és ((»kapitányi helytar­tó urakat is, onnan az ujonan beigtatott ns megyének nagyérdemű főispánja laka előtt a megye háznál költ formajának, 's a’ több ezédek szónokai idvezleteket szavalván­ el, mi­den a tisztelet tárgya az erkélyen megjelen­ve, szűnni nem akaró, sok ezerektől viszon­­zolt éljeneztetés végével, méh, főispán úr ,fgy­­!?Ön szép beszédet tarta, a' mesterem­berek különböző czéljaihoz és annak ifjúsá­gához, a melyben felhozá, hogy miként kezdő­dött a’ mesterség? hogy alakultak a'czéhek 's társulatok? Ebből buzdilá, hogy igyekez­zenek jó mesteremberek lenni, 's különösen az ifjakat munkásságra, tevékeny szorgalom­­­ra vllé, hogy így jó polgárok lehessenek. — Ezzel az új hadnagy urnák is tiszteletüket té­­rív ele a czéhok, zene és fáklyás kísérettel felkerűlének a­ piaczra, a' város által készí­tett világítások közepébe és ott végül is él­­jenezteték tiszteletük tárgyát. — A’ mai in­­nepélyt a társalkodó egyletben zsúfolt szá­mú gyülekezet fejezé bé , hol az ezen ioné helyre jött minden úr, méltóságok megjelen­teit, úgy a mélt. főispán úr is tisztelt csa­ladjával. Mám. 7-n reggel 10 órakor a' Kendek szá­mosin bégyűl vé.i ’»a tegnapi p*gyzökonyv I d*»­ va ta»van, törvíé­yesittetek­, azután a ka­tonai]] mezők tárgyiban érkezett királyi fő­koronányi rendelet felolvastál várt, az ujon­czok­ állításába némely további intézkedések tétettek; továbbá a' tegnap kinevezett kérel­meket vtz'gató bizottmány munkálata felol­­vastatik, néhány tiszteletbeli jegyzők és ü­l­nökök jelesked­etnek , a’ jegyzököny­v felöl­­­vastatik és a gyűlést a’ méh főispán úr bé zárja, mit újólag 8 személyre len­tek­, Dgke­­délyü lakó na ker et» II. Több pohárkösziinté­­sek közt s érdekes vall, a’ midőn hal an az ez a o vanish­ in hoállyott kisdedóvoda kis derlei ko/.zúl, kik alig 4 -5 évesek lehet­tek, itten megjelentek és az egyik mell lo­­issiiii ii at s/é!) köszöntő vers kk'l tl-/telék meg; bizonysága annak, hogy ezen nj me­gye maiden alkotó részei, lezleletli­g teljes ragaszkodással vannak, nagyérdemű új l­g­­ispátuisukhoz , s midőn a Felség ő et nemes Bela S­zolnok megye főispánjává kinevezni m­éltóztatott, akior a’ közszeretet és­­­esír­­let emberét emelte e ns megye vezérjiól­a C­.ára, kit is, hogy az Isten úri családjával a’gyűlt soká éltessen, azt a' kö/jólél és tiszte­lői, velem együtt szilünkből kijárjuk. R­e ti­de­s levelező. Pesti esem­én­yek. Mán in s ih­n. Az ellenzéki körben még mártz. 12-n tartatott népgyű­lés, melyen a’ j p­e­t­i­t­i­o 12 pont­jai meghatároztatlak , de 14 n­a/on indit­­vány, hogy a' petitio ne mindjárt , hanem az országos ellenzéki v­álaszt mány által or­ganizálandó agitatio útján kezdessék­ meg : de megérkezvén a' bécsi események line, az if­jóság nem akart várni, hanem márcz.­l6-na* Heckernst nyomdája előtt megállt 's a' pe­­lin’ot és Petőfi következő költeményét ki­­nyomaté : Talpra magyar, hí a’ haza! Itt az idő most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok ? Ez a­ kérdés, válaszszatok ! A’ magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Rabok voltunk mostanáig, Ivárkozottak ősapáink , Kik szabadon éltek haltak. Szolga földben nem nyughattak A magyarok ’s a’ t. Sehonnai bitang ember, Ki most ha kell halni nem mer, Kinek drágább rongyélete, Mint a’ haza becsülete. A magyarok sat. Fényesebb a láncznál a’ kard, Jobban e kési­t­i a’ kart; És mi még is lánczot hordtunk ! Ide veled régi kardunk ! A magyarok s a’t. A’ magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez ; Mit rá kenlek a’ századok, Bemossuk a’ gyalázatot. A’ magyarok sa­t. Hol sírjaink domborulnak , Unokáink leborulnak, Es áldó imádság mellett Mondják­ el szent neveinket. A’ magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk ! Nevezetes, hogy mi­den e' dal énekeltetett , a sok ezerekre menő hallgatóság az eskü­szünk szót felemelt újakkal mind annyiszor ismétlé. Ezenben Jókay, Petőfi, Bulyows­ky beszédeket tanának. Dolinán 3 órakor tartatott a’ tanács je­lenlétében­­’ nyilvános közgyűlés, melyen a rend fenntartására 14 tagból álló választ­mány neveztetett ki. A’ tanácsház előtt mint­­­egy 1 5,000 ember hullámzott, mig Lenn elha­tároztatott, a­ múlt számban közlött petitio­­ megadását kérni a­ helyt, tanácstól és Stan­­csics Mihály kiszabadítását eszközleni. A­ saj­tó rögtön (5 1/2 órakor ) szabaddá tétetett és Stancsics Mihály k­is/.abaditásár­­al is rende­l­­kez­tek, kit a’ nép, székét ébed k­ifogván a lo­vakat, az ulszákon szertehordozott. Ez estve a­ szinh­ázban Bánki bánt adták, mire a nap­­tömeg bétorsulván a' darab adá-a félbema­radt 's általa kés/.itett repertórium rend . tetett. Elszavaltatván ekkor tserölt nemzeti dala, az esküszünket az öszves ifjúság itt is ismér­té. Ez alkalommal a­ polgári örsereg is megnöveltetett. Estve pedig az egész város, sőt még a’ Mátyás pilot­áj­a is kivilágittatott. Pes­nek színe egészen megváltozott, minden­­féle nemzeti czimei díszült kétfejű sas he­lyett 's a' császári szin helyett nemzeti szín haig. Pesten pedig fekete örsere« állíttatott­a fel mig a’ lotrik­a e h­öröl­­­el­el­t. Dohárnytrá­­fikás többé n­­­­o cs»’ nek, Pozsonyba­n»ér­ig az országgyűlés lel­oz­­ás­ára küldöttség nevezte— tett ki, mely el is indult. Magánlevél után írhatjuk, hogy e' küldöttség mártz. 19-n visz­­szaérkezett azon hírrel, hogy az országgyű­lés mindent elfogadva Pestre lesielend. T­­i­­dosi­ó szerint számos csapatok ér­kéztek be Pestre vasúton nemzeti zászlókkal, zenével jelszó or­d i­n­ássa­l : éljen a' szabadság, éljen a’ nemzet, éljen a’ király! A’ const­i vat ivek is csoportosan esküsznek a’ nemzeti örseregbe. Gr. A­l m a s s y M o r i C z . ext r­is közle­génynek felesküdt 's az éjjeli közlegény csa­patokkal jár. P^'/SOllyi ilírek Viszszaérkezvén Pozsonyba mart/. I / -ken délután ött órakor a' Bécsben járt országos küldöttség, Poz­ony polgárai, a’ magyar ifjúság egygyé olvadt nem­zeti örserge közli , a’ villogó kardok százai előtt Kossuth E­k­­­o­s következőleg hirde­­té a’ vé t­­ezetéinek Magyarországul chartáját: „Craim! Mint a’ magyar szabadság hír­nökei id ve/éljük el a gyár hon szabadságának napját. (sörő in rival­gások.) Oly nemzet köze­p«•­tte, m­­íg a' szabadság iránti lelkesedés ve­gei s semmi ösztönzés- re, semmi ir»g«-rlér­­e nem várt, —ily népnek közepette, midőn az e­­seményekben maga az I tn szól, röviden szólok magyar hon szabad polgáraihoz. . .Megjöttünk Becs falai közzi­l, hol az absolu­­tism­usn­ak századokon keresztül tartogatott rendszere öszvedölt. ^Harsogó örömkitöré­­se h­) Testvéri szeret­ettel fogadtattunk azon nép ált.«l, mely a' szabad-ág kivívásának tet­tére P..zsony falai közzü­l kapta a­ biztató szót. Sokszoros éljen !" A mi közelgésünk­­nek lure, Auson­ia számára az alkotmány meg­adásának percze volt. Mi hiszszü­k és remél­jük, h­ogy a‘ szomszéd birodalom népei azon alkotmányt, me­ly most szóban van, tetté fog­ják érlelni. Mi minket illet, még nem sok hetek előtt az volt kívánságunk, hogy re­formjainkban, törvényeinkben, küzigazgatá­­sunkban nem Bét­, h hanem Buda felé halad-,­junk. (A­ helyeslésnek viharos nyilvánulása.) Most már nem Buda felé haladunk, hanem törvényhozásunkban, reformjainkban és közi­gazgatásunkban , szóval e' nemzet jövendője intézésében Budán benn vagyunk. A* ma­gyar megtartotta 's megtartja e’ nehéz na­pokban is hűségét a' király iránt, 's a’ ki­­rárály nevében főbe rezeg tel­jes hatalommal beruházott kir. helytartó fog­ja a' felelős magyar ministerium által Bu­dáról kormányozni az országot. (­Éljen! Él­jen ! Éljen!) És imé itt azon férfiú (gr. Bat­thyány Lajosnak vállára tevén kezét) kit a' nemzet kívánsága következtében a’ ki­rály akarata is a' nemzet felelős minisztéri­uma első alkotója­ és elnökévé kinevezett. (Éljen! Éljen!) Azt gondolom urak, hogy az ő személyessége, az ő élete, az ő lelke biz­tosítják a nemzetet, miszerint az, minek en­nek következtében történni kell, magyar föl­dön, magyar lélek által, magyar kezekkel ke­vés órák, kevés napok alatt v­égre lesz hajtva. Mi más tör­vényeket Bécsből nem hozunk, nekü­nk más törvények Bécsből nem kellet­tek. (Éljen!) nekünk felelős ministerium kel­lett, mely a ne­mzet ör­ködöse és a’ nemzet iránti felelősség kötelessége alatt a' nemzet

Next